10. rész

Helló! :)
Meg is hoztam a 10. részt. Annak nagyon örülök, hogy sokan kattintotok a blogra, de pipákat nem nagyon hagytok. A Larrys One Shotot is sokan megnéztétek, de nem pipáltatok vagy komiztatok, ami azért elszomorított. Mondjuk nem ezekért csináltam a blogot, és osztom meg veletek a különböző írásaimat, de nagyon-nagyon jól esik, amikor meglátom, hogy egyel több pipa van, vagy komit kaptam. Szóval, ha nem olyan nagy kérés hagyjatok valamit magatok után, ha benéztek! <3
És ezek után pedig már csak kellemes olvasást kívánok! :)xx

10. rész

Alexa szemszög:
Harry elég furcsa volt. Nem csak az előbbi pár percben, hanem már tegnap is. Nem tudom, mi lehet vele, de aranyos volt attól függetlenül. És még a délutánt is velük, illetve vele tölthetem el. Alig várom!
Amint beléptem a szobánkba, Nóri és Viki arcával találtam szembe magam. Tudtam, hogy faggatás fog következni.
- Jól van, kérdezzetek! – adtam meg magam azonnal, mivel nem lett volna értelme ellenkeznem.
- Miért voltál vele annyi ideig? – támadtak le azonnal.
- Két filmet néztünk meg, és amikor vége lett a másodiknak is, én már el akartam jönni, de Harry nem engedte, szóval ott aludtam – foglaltam össze röviden.
- És csak aludtatok, mi? – húzogatta szemöldökét Viki.
- Igen – jelentettem ki, de eszembe jutott a hajnal. – Vagyis volt, amikor hajnalban átmentem hozzá megkérdezni, hogy hol a fürdőszoba – nevettem el magam gondolom fülig elpirulva.
- Aha, persze! – vigyorogtak mindketten.
- Komolyan! De a legjobb része még csak most jön! – rövid hatásszünetet tartottam, majd a sürgető tekintetek és mozdulatok után folytattam: – Alsónadrágban volt!
- Úristen! Tuti, hogy tökéletes teste van – sikítoztak, de gyorsan észbe kaptak, hogy erre nem kíváncsi az egész hotel. – És? Mi volt még?
- Megmutatta, hol a fürdő, megöleltem és ennyi. Aztán reggel átjött megint alsónadrágban, én meg majdnem meghaltam, amikor megláttam – nevettem el magam, és gondolatban megint elolvadtam.
- De jól megy egyeseknek! – csóválta meg vigyorogva a fejét Nóri.
- És délután élményfürdőbe megyünk! – tetéztem tovább.
- Nem hiszem el, de mázlis vagy! – lökött oldalba Viki.
És most eljött az a pont, amikor úgy érzem, elmondhatom nekik, hogy ki is igazából Harry. Merthogy még mindig csak a nevét tudják.
- Van még valami – sóhajtottam nagyot.
- Le is vette az alsónadrágját, vagy mi? – poénkodott Nóri.
- Nem, még nem – mosolyogtam. – Elmondom pontosan, hogy ki ő.
- Halljuk! – néztek rám biztatóan.
- Ő… szóval… ő egy fiúbanda énekese. De nem akármilyené, mert ez a banda a One Direction – ejtettem ki halkan a nevüket.
- Atyaúristen! Ne már! Nem hiszem el! – sikítoztak mindketten ismét.
- Halkabban! Ezt tényleg nem szabad tudnia az egész szállodának – csitítgattam őket azonnal.
- Jó, bocsi. Csak ezt olyan nehéz elhinni – szabadkozott Viki.
- Olyan, hú, de nagy One Direction rajongók nem vagyunk, de ez akkor is hihetetlen. Hogy is hívják? Harry… Most nem jut eszembe – vágott gondolkozó arcot Nóra.
- Harry Styles. És én találkoztam a banda többi tagjával, és velük néztem filmet, és az ő házukban aludtam, és Harryt láttam alsónadrágban KÉTSZER, és ma velük megyek élményfürdőbe, és az összes többit is láthatom lenge öltözetben! – áradoztam, mint valami óvodás, ami nem vall rám, de most ez kivételes eset.
- Oké, nyugodjunk le, mert most olyanok vagyunk, mint valami rossz rajongók! – halkított le Viki. Igaza van.
- Most szépen összeszedjük a többieket, elmegyünk még megnézni, amiket kihagytunk, és bemegyünk egy boltba bikinit venni – tervezett előre Nóri.
- De hoztam magammal – értetlenkedtem.
- Az nem számít, most új kell! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon Viki, majd neki is kezdtünk a készülődésnek. Vettem egy gyors zuhanyt, megreggeliztünk és indultunk is.
Szerencsére alig maradt érdekesség, amit meg akartunk nézni, így hamar végeztünk, és célba is vettük az egyik üzletet. Miután megvettem a bikinit visszatértünk a hotelbe ebédelni, majd én Nórival a szobánkban válogattam pár ruhát, amiket vinni fogok.
- Viszed ezt, meg ezt és ezt is, ezt is… – magyarázott, és kiszedte a fél szekrényemet.
- Nóra! Nem egy hétre megyek velük, hanem pár órára. Nem kell kétszáz ruha – azzal visszaraktam kb. a háromnegyedét annak, amit kipakolt.
- Jól van, kicsit túlzásba estem – mosolygott zavartan.
- Kicsit – ironizáltam. – Viszek egyet, amiben megyek, a bikinit és egy hosszabbat, ha netalán rossz lenne az idő. Ennyi, ez nem randi – világosítottam fel, ha eddig még nem tudta volna.
- De lehetne az – felelte sejtelmesen mosolyogva. Tud valamit, amit én nem?
- Nem lesz az – ellenkeztem, amin ő továbbra is csak mosolygott. Nem értem. Akkor lenne randi, ha csak ketten lennénk, és nem rajtunk kívül még négyen. Vagy mind az öttel randizni fogok? Ugyan már! Olyan jól nem megy nekem, mekkora luxus lenne! Ráadásul fürdőbe megyünk. Még ha vacsorázni vagy sétálni hívott volna, akkor az már gyanúsabb lenne, de így. Várjunk! Akkor mi volt az a séta este, amikor először találkoztunk? Bármi, csak nem randi. Talán.