25. rész

Sziasztok! :)
Sok mondanivalóm van, úgyhogy bele is kezdek, mielőtt elfelejtem :D
Már hallhattatok róla, hogy megszűnik a Google Reader (feleslegesen szerintem), így bloglovinon kövessétek a blogomat, ha szeretnétek értesülni az új részekről! Oldalt megtaláljátok a linket.
A másik, hogy végre megcsináltam a beígért Larry-blogot! Egész délután azzal szenvedtem, ezért jelentkezem - hozzám képest - későn, de még így sem pontosan olyan, amilyennek elképzeltem, úgyhogy lesz rajta még változtatás, de kb. tűrhető lett. Előbb csináltam meg, mint terveztem, mert nem akartam már tovább húzni az időt meg a ti idegeiteket, szóval tessék olvasni, persze csak ha szereted Larry Stylinsont! Itt a link a bloghoz: http://theydontknowaboutus-larrystylinson.blogspot.hu/
A végére maradt pedig a köszönetem a komiért, ami nagyon feldobott, látnotok kellett volna :D Már kezdtem azt hinni, hogy esetleg meguntátok a történetet, szóval a legjobbkor jött, köszönöm <3 Természetesen várom őket továbbra is, írjatok, pipáljatok bátran!
Ja, igen. Több blogot nem tervezek egy ideig, háromnál többet nem hiszem, hogy képes lennék egyszerre vezetni, ezekkel is lesz elég dolgom. Gondoltam, megosztom veletek, ha netalán felmerülne ilyen kérdésetek :D
Rekord monológom után pedig kellemes olvasást kívánok nektek! :)xx

 

25. rész

Alexa szemszög:
Az ebédre sikerült mindenkinek összeszednie magát, ami nem volt kis teljesítmény tőlünk. Hála a jó égnek, a társaság minden tagja valamelyikünk szobájában ébredt, szóval attól nem kellett tartani, hogy valaki máshol köt ki. Ez alól persze kivétel volt Levi, aki a recepciónál, a bejáratnál lévő székeken aludt. Csak akkor vettük észre, amikor lementünk kajálni. Hát, kissé ki volt ütve, úgyhogy Viktor és Csabi visszakísérte őt a saját szobájába. Amíg Levi összekapta magát, mi biliárdoztunk meg hülyültünk, aztán amikor már teljes lett a csapat, leültünk ebédelni.
- Olvastátok már, hogy milyen hír terjed a neten? – nézett rám és Harryre Krisztián, mire értetlen pillantásokat kapott úgy mindenkitől.
- Nem, miért? Egyáltalán mikor volt neked erre időd? – érdeklődtem.
- Miután felkeltünk, de ez most nem lényeges. Tessék, olvassátok el a cikket – nyújtotta át a telefonját, Harryvel pedig a sorokat kezdtük bújni.

„Harry Styles szíve foglalt!

Pár napja arról számolt be néhány magazin, hogy a One Direction énekese talált magának barátnőt. Már akkor sokan arról beszéltek, hogy új álompár van kialakulóban, de alighogy felröppentek a pletykák, Harry cáfolta is. Azóta viszont történtek dolgok, mivel a hírek igaznak bizonyultak! Harry a napokban Párizsba utazott, hogy barátnője, a magyar származású Alexa Király után tartson. Másnap az egyik francia kávézóban látták őket csókolózni, és innentől senkinek nem volt kétsége afelől, hogy a szívtipró bandatagnak elcsavarták a fejét. Vajon Alexának sikerül tolerálnia a Harryvel járó sztárságot? És talán, ami a legfontosabb, Mr. Styles mennyire tervez hosszú időre Alexával?”

- Mi az, hogy mennyire tervezek veled hosszú időre? – eszmélt fel először Harry rám nézve, miután elolvastuk. Én még kicsit le voltam sokkolva.
- Honnan tudják a nevemet? – ráztam a fejemet, mert egyáltalán nem értettem.
- A mai világban szinte már semmi sem lehetetlen – szólt közbe Kornél.
- Igaz, de akkor is! – meredtem továbbra is tanácstalanul magam elé.
- A neved most a legkisebb probléma szerintem – vette ki a kezünkből a telefonját Krisztián. Az a baj, hogy igaza van.
- Egyet kell értenem. Innentől nem lesz megállás, és szinte mindennap friss képek, hírek lesznek rólunk, főleg twitteren – nem tudom, hogy ezt Harry nyugtatásnak szánta-e, mert ha igen, akkor nem jött be.
- Ezt valahogy gondoltam – fújtam ki a levegőt gondterhelten. A java még csak most jön. Előre félek.
- Nyugi, megoldjuk – húzott magához közelebb Harry, majd belepuszilt a hajamba, és ezek után nagyjából felhőtlenül megebédeltünk. Bár a fejemből nem sikerült kiűznöm a sajtót és a majd ránk irányuló figyelmet, de elkerült egy eldugottabb helyre. Egyelőre. Az a furcsa, hogy nemrég még ezzel nem volt gondom. Legalábbis úgy gondoltam. Most viszont, hogy bebizonyosodott, milyen gyakorlatban a média középpontjában lenni – ráadásul úgy, hogy kivételesen tényleg igaz, amit írtak – sokkal nehezebb, mint arra számítottam. Őszintén remélem, hogy nem lesz annyira vészes.
- Hé, ugye nincs semmi baj? – emelte fel ujjaival az állam Harry, és egy csodálatosan zöld, de fürkésző szempárral találtam magam szemben.
- Nincs – nem igazán voltam meggyőző, és a hangomat még én is alig hallottam.
- Ne foglalkozz a cikkel. Lesz még ennél sokkal több is, és nem akadhatsz ki mindegyiknél – a hangjából is és a szeméből is sütött a gyengédség. Nem csoda, ha hirtelen elszállt minden aggodalmam. – Egy idő után megszokod – suttogta a fülembe valami elképesztően aranyosan.
- És mikor? – kérdeztem már sokkal jobb kedvűen.
- Fogalmam sincs. De a srácokkal ment nekünk is. Neked is sikerülni fog – biztatott lágyan, ujjaival az arcomat simogatta, én pedig azonnal hozzábújtam.
- Mehettek szobára is – szakította meg a szerintem meghitt pillanatot Levi beszólása. Ugyan ki más lett volna, ha nem ő.
- Te inkább foglalkozz a másnaposságoddal – szóltam vissza, mire kinyújtotta a nyelvét rám. Harry csak mosolyogva rázta a fejét. Még jó, hogy Levi angolul beszélt, mert akkor most magyarázkodhatnék Harrynek.
- Mi a mai program? – kérdezte Viki. Legalább eltereli a témát.
- Semmi. Majd holnap. Ma pihenünk – felelt Krisztián, mire mindenkiből kiszökött egy megkönnyebbült sóhaj. Szerintem senki nem élte volna túl a városnézést. Sokkal jobb lesz holnap.
Mivel ma mindenki küzd a másnapossággal – ki jobban, ki nem annyira –, a saját szobánkat foglaltuk el. Én természetesen Harryébe mentem, hagytam Nórit, Kornélt és Krisztiánt pihenni. Amikor megérkeztünk a szobája elé, kinyitotta az ajtót, majd hirtelen felkapott a karjai közé. Olyan gyorsan történt, hogy felfogni is alig volt időm. A lábával belökte az ajtót, és vigyorogva vitt az ágyhoz. Lágyan rárakott, visszasietett elfordítani a kulcsot a zárban, és már ismét előttem volt. Én az ágy szélén ültem, Harry pedig előttem térdelt. Ugyan mire készül?
- Remélem, elmúlt a rossz kedved – hangja lágyan csengett, a fülemnek volt ez simogatás. Aprót bólintottam, mert a csodálatától nem tudtam megszólalni. – Örülök – mosolygott megkönnyebbülten, kezeivel pedig megfogta az enyémeket. Lassan felemelkedett, hogy ajkait az enyémhez érintse, de még nem csókolt meg, csak összeértek. Végig futott rajtam a hideg, annyira jó volt. Végül nem tudtam tovább várni, és összenyomtam őket, nyelvem pedig azonnal az ő szájában landolt. Hevesen csókoltuk egymást, a kezeivel beletúrt a hajamba, és én sem bírtam ki, hogy ne vegyem birtokba göndör fürtjeit, amiket úgy imádok. Óvatosan eldöntött az ágyon, és fölém magasodva megtámaszkodott a tenyerein.
- Annyira régóta vágytam már erre – zilálta mélyen a szemeimbe nézve.
- Egy hete. Az nem olyan sok – kuncogtam alatta, mire elvigyorodott.
- De igenis sok. Amióta véletlenül neked mentem, ezt a napot vártam, hogy megtehessem veled ezt – megcsókolt a fülem alatt, és kirázott a hideg. – És ezt – áttért a nyakamra, majd az arcélemre. – És végül ezt – puha, gyönyörű ajkaival megtalálta az enyémeket, és amilyen gyorsan csak tudta, bekebelezte őket. Mindketten vágytól voltunk forróak, éreztem a pólóján keresztül hátának tökéletes izmait. Képtelenség betelni vele, egyszerűen nem lehet. És nem is akarok. Soha. Harry a felsőmet kezdte el felhúzni rajtam, amikor észhez tértem. Ez nekem még sok. Nem vagyunk olyan régóta együtt, hogy többet engedjek.
- Harry, állj meg! – azonnal a kezei után nyúltam, és lefogtam.
- Mi a baj? – szemeiben tükröződött a félelem, hogy valami olyat csinált, amit nem szerettem volna, és az, hogy nem érti mi történt.
- Csak lassítsunk. Nem járunk annyi ideje, hogy tovább menjünk. Megérted, ugye? – szinte elhalt a hangom a csendes szobában.
- Ó, persze. Csak szólj mindig, ha sok vagyok, és leállok – szelíden mosolygott rám, én pedig megnyugodtam. Azt szerettem volna legkevésbé, hogy ezen összevesszünk. Lágyan megpuszilta az orromat, visszahúzta a pólómat, és lefeküdt az ágyára, engem pedig maga mellé húzott.
- Akkor mi lenne, ha csak úgy feküdnénk itt? – mosolygott édesen, miközben a karajiba zárt.
- Tökéletes lenne – küzdöttem magam egy kicsit feljebb, hogy adjak neki egy kis csókot, de nem engedte, hogy olyan könnyen eltávolodjak tőle.
- Ahogy óhajtod – szólalt meg, miután ajkaink elváltak egymástól. Nyomott egy puszit az arcomra, és magához szorított, miközben öleltem őt. Így feküdtünk fogalmam sincs mennyi ideig, és szerintem mi voltunk a legboldogabb pár.

24. rész

Helló! :)
A nyári szünet első hetében itt is az új olvasnivaló! Hála az égnek, a biosz szóbelimmel vége a vizsgáimnak, így már sokkal több időm van a történeteimmel foglalkozni. Ennek pedig lehet örülni :D
Nem tudom elégszer megköszönni, hogy milyen sokszor látogattok fel ide egy nap, és a pipákat is <3 Komit viszont nem kaptam, amit sajnálok, de akkor pipáljatok vagy használjátok a csetet :$
És nem is beszélek/írok többet, kellemes olvasást és nyári szünetet! :)xx

 24. rész

Miután Harryvel sikerült elszakadnunk egymástól, mindketten felöltözünk. Harry fekete szűk farmert és fehér pólót viselt, amitől majd’ megőrültem. Biztos, hogy direkt ki akar csinálni. Ezek után persze én is szexis darabokat válogattam össze.

- Olyan csábító vagy, hogy inkább maradnék itt veled, mint buliznék – ütötte meg a fülemet Harry mély, kívánatos hangja, miközben a hajamat tűztem fel. Mögém lépett, és átölelt hátulról.
- Én sem bánnám, de majd máskor – fordultam felé mosolyogva, kezei pedig lecsúsztak a derekamra. Vigyorogva bólintott, megpuszilta az orromat, majd felkaptam a táskámat, és lementünk kézen fogva a többiekhez, akik a recepciónál várakoztak.
- Na, végre, hogy ideértetek! – fogadott minket Levi. Csak egy grimaszt vágtam neki. Persze, ha buliról van szó, ő mindig készen van időben. Egyszerre indultunk el a hotelből, mindenki gyalog, hiszen feltételezhetően a társaság összes tagja szándékozik alkoholt fogyasztani. Harry továbbra sem engedett el, és annyira jó érzéssel töltött el, hogy egész úton vigyorogva mentem mellette. Már négy hónapja nem voltam ilyen boldog. Sőt, azelőtt sem.
- Egy pillanat, mielőtt még mindenki szétszéledne! – köszörülte meg a torkát Krisztián, mire rá figyeltünk. – Ha valamelyikünk máshol ébredne fel reggel, küldjön majd valami életjelet – erre mindannyian felröhögtünk először, de aztán természetesen beleegyeztünk. Indulhat a parti!

Reggel – vagy fogalmam sincs, hogy mikor – a még függönyön keresztül is átsütő napfény ébresztett fel. Szóval az tuti, hogy nappal van. Nagyszerű. Amikor megpróbáltam felülni, rájöttem, hogy nem fog sikerülni, mert valaki rajtam fekszik. Szabályosan rajtam. Amint nem vakított el a fény, megláttam, hogy Harry az. Itt megkönnyebbültem. Nem hiszem, hogy örült volna göndör szerelmem, ha rögtön a kapcsolatunk elején félig-meddig másnaposan, más ágyában, mással ébredek. Itt pedig bevillant, hogy mi buliztunk. Mondjuk most kb. ennyi az az információ, ami az eszembe jutott, a többi még nagyon nincs meg. Remélem, Harry vagy a társaság maradék tagja felvilágosít majd. Ezen a gondolaton felbuzdulva megpróbáltam felkelteni Harryt. Úgy terveztem, hogy kicsit lelököm magamról, így lekerül mellém az ágyra, mert ott volt még hely. Csakhogy Harold néha annyira ügyes tud lenni, hogy most sikerült leesnie a földre, és egy hangos koppanással ért le. Alig bírtam ki röhögés nélkül, a számat harapdáltam, hogy visszafojtsam. Szegény, biztos fájhatott neki.
- Mi a…? – törölgette meg a szemeit, és aztán azonnal az oldalához kapott, ahol találkozott a padlóval. Itt már szabályosan küzdöttem a nevetés ellen.
- Minden okés? – préseltem ki magamból, és inkább beharaptam a számat.
- Azt hiszem – nyöszörögte, majd próbált felállni, de rögtön visszaült a helyére. – Illetve mindjárt szétmegy a fejem – fogta meg a homlokát. Na, igen, ismerős.
- Nyugi, nekem is – bólogattam, de csak lassan, mert akkor szédültem. – Amúgy te mire emlékszel a buliból?
- Nagy baj, ha azt mondom, hogy nem sokra? – vigyorgott szélesen, én pedig végre felröhöghettem nyugodtan. Megkönnyebbülés volt, komolyan.
- Jó, akkor majd megkérdezzük a többieket – szólaltam meg, amikor levegőhöz jutottam. – Mondjuk, nekem odáig megvan, hogy szétváltunk, iszogattunk, táncoltunk, de azt már nem tudom, hogyan kerülünk ide – emlékeztem vissza.
- Nekem már az előtte lévő dolgok is zavarosak – tápászkodott fel lassan, és befészkelődött mellém az ágyba. Megigazgatta rajtunk a takarót, és ekkor vettük észre, hogy csak fehérneműben vagyok. Harry ugye bokszerben volt, de ez tőle nem szokatlan. – Szólhattál volna előbb is, hogy csak ennyi ruha van rajtad – csillant fel a szeme, egyik kezével pedig átölelt.
- Lehet, hogy hajnalban tudtad – löktem meg egy kicsit, mire elnevette magát, és belepuszilt a hajamba, én pedig közelebb bújtam hozzá. Tenyerével lágyan simogatta a hasamat, közben nagyjából fél percenként megpuszilt akárhol, amin nekem mindig mosolyognom kellett. Annyira aranyos tud lenni, hogy hihetetlen. Most már elképzelhetetlennek tartom, hogy Harry nélkül legyek. Már nem menne. Nem is tudom, hogy bírtam ki eddig.

Harry szemszög:
Hihetetlen boldogság járt át, amíg együtt feküdtünk az én szobámban. Olyan nyugalmas volt végre, még a másnaposság ellenére is. Nem tudtam betelni gyönyörű szerelmemmel.
Az idilli, romantikus pillanatokat csak a telefonom zavarta meg. Jellemző.
- Hova raktam a nadrágom? – pattantam ki az ágyból, amit rögtön meg is bántam, ugyanis megindult velem a szoba.
- Jól vagy? – ült fel Alexa aggódva, és lassan odasétált hozzám.
- Persze, már jobb – mosolyogtam rá, miután minden visszaállt a rendes helyére.
- Nem kellett volna annyit innod – nevetett rám barátnőm csilingelően.
- Te sem sokkal vagy különb, úgyhogy maradj csendben – szóltam rá, de egyáltalán nem dühösen, mire oldalba lökött, majd gyors csókot nyomtam a szájára, és megindultam a fürdő irányába, mivel onnan hallottam a telefonomat.
- Helló, Paul! – köszöntöttem mosolyogva, bár ő ezt úgysem láthatja, de talán hallhatja a hangomon. Alexa egy grimaszt vágott le, amikor meghallotta a nevet.
- Örülök, hogy ilyen jó kedved van, Harry – fogadott hűvösebb hangsúllyal, mint én. Letolás lesz, érzem.
- Tudod, amióta barátnőm van, boldog vagyok – villantottam egy vigyort, amit Alexának címeztem. Mielőtt kimentem volna a teraszra, láttam, hogy viszonozta. – De miért is keresel? – váltottam témát.
- Gondoltam, hogy egy lány miatt mentél el – sóhajtott. – Gratulálok, hogy sikerült találnod magadnak valakit, de most már ideje lenne visszajönnöd Londonba, nem gondolod?
- Őszinte legyek? Nem, nem gondolom – incselkedtem, bár nem tudom, mennyire tolerálja most.
- Harry, neked van munkád. Világhírű énekes vagy egy bandában, szóval leszel szíves visszajönni, mert elég nehéz úgy felvenni a dalokat, hogy egy tag hiányzik – tudtam. Pedig olyan jó lett volna még itt tölteni egy hetet.
- Tudom – biztosítottam, hogy nem felejtettem el mindent. – Holnap visszamegyek – fújtam ki a levegőt a kellemetlen döntés után.
- Nem, még ma – határozott volt, de a mai napot még akkor is Alexával töltöm.
- Nézd, Paul. Most vagyunk túl egy bulin, másnapos szerintem az egész társaság, hadd ne kelljen már így itt hagynom Alexát. Holnap Londonban leszek, ígérem – nem akartam elmondani a bulit, de muszáj volt egy elég erős okot találnom. – Nem haltok bele ennyibe.
- Más dolgozik, te meg partizol és lerészegedsz. Ez így nem lesz jó, Harry!
- Honnan tudod, hogy részeg voltam? – kerekedett el a szemem.
- Ismerlek már. Egyébként rendben. Holnapra szedd össze magad, és háromra várlak titeket a stúdiónál. Nem fogadok el több kifogást! – azzal lecsapta. Talán sikerült kicsit felidegesítenem, de ez most nem igazán érdekel.
- Mit akart? – sétált ki hozzám a pólómban Alexa. Imádom, hogy rajta van.
- Holnap vissza kell mennem Londonba – itt vágott egy fintort, mire magamhoz húztam, és a karjaimba zártam, miközben háttal nekitámaszkodtam a korlátnak. – Elhiheted, hogy én sem örülök neki, de muszáj. Még stúdiózunk.
- Persze, megértem, csak jó lett volna kicsivel több időt együtt töltenünk – sóhajtott, és tudtam, hogy egyáltalán nem boldog, amiért elmegyek.
- De ma még itt vagyok, kapjuk össze magunkat! – azzal betereltem felöltözni.

23. rész

Sziasztok! :)
Nem sokkal a nyári szünet kezdete előtt hoztam is az új részt. Az előzőhöz nem kaptam komit, pedig annál tényleg érdekelt volna, hogy milyen lett, de mindegy, azért persze a pipáknak is örültem, meg a rengeteg kattintásnak, amit nagyon szépen köszönök! <3 Remélem, ehhez már írtok véleményt :$
Ó, mielőtt még elfelejteném. Azért mert összejött végre a két főszereplő remélem, nem hagyjátok el a blogot, mert kicsit messze van a történet vége, és sok minden lesz még itt... ;)
Most pedig már csak kellemes olvasást kívánok! :)xx

23. rész

Harry szemszög:
Mosolyogva ültünk le az egyik kedvenc párizsi éttermem teraszán az asztalunkhoz, miután lesétáltunk az Eiffel-toronyból. A lehető legjobban alakult a mai nap, pontosan úgy, ahogy akartam. Bár eléggé meglepődtem, amikor Alexa nem mondott semmit az éneklésem után, de megnyugodtam, mikor megcsókolt. Hát, az valami elképesztő volt! Nem volt sok pasija a tudomásom szerint, de nagyon tud csókolni. Én ennek pedig csak örülök.
- Miből énekelted azt a részletet? – kérdezte hirtelen Alexa.
- Az egyik új számunkból – feleltem mosolyogva. – Illetve nem pontosan a miénk. Ed Sheeran írta, de nekünk adta, és pont a napokban énekelgettük a srácokkal – fűztem hozzá némi magyarázatot.
- Értem. Gyönyörű lehet az egész dal is. Alig várom, hogy meghallgathassam – lelkesedett be, ami engem is boldoggá tett.
- Az nem mostanában lesz, szóval remélem, kibírod – nevettem fel halkan.
- Mi az, hogy nem mostanában? – hüledezett. – Nem jár nekem semmilyen kivétel, amiért a barátnőd vagyok?

- Dehogynem – feleltem rezzenéstelen arccal. – Ez – azzal odahajoltam hozzá, és lágyan megcsókoltam. Mosolyogva húzódtam el tőle, kezemmel megigazítottam egy tincsét, hogy ne lógjon a szemébe. – Megfelel? – érdeklődtem vigyorogva, miközben kissé elpirult arcát tanulmányoztam. Édes volt.
- Tökéletes – felelt egy kicsit kábán. Ha én okoztam, akkor nagyon jó vagyok. Végül megérkezett az ebédünk, amit nemrég rendeltünk, így elfogyasztottunk, természetesen végig dumálva.
- Mit szólnál, ha elmennénk sétálni? – vetettem fel az ötletemet, miközben elhagytuk az éttermet, és kiléptünk a városba.
- Nagyszerű lenne – nézett fel rám csillogó szemekkel. Annyira szeretem Alexát, hogy el sem tudom mondani. Nem is tudom, hogy bírtam ki annyi évet úgy, hogy nem ismertem őt. Most viszont már nem fogom elengedni.
Mosolyogva húztam Alexát közelebb magamhoz, amikor beértünk a parkba. Átkaroltam a derekát, ő is az enyémet, és így járkáltunk, rengeteget nevetve.

Alexa szemszög:
Kézen fogva és kacarászva léptünk be a hotel ajtaján, mire páran felfigyeltek ránk, de gyorsan vissza is tértek a megkezdett műveleteikbe. Egyenesen a recepcióhoz mentünk, hiszen Harry még nincs bejelentkezve, és megbeszéltük, hogy kivesz egy kisebb szobát. Amint ezzel megvoltunk, a mi szobánk felé vettünk az irányt, ahonnan hangok szűrődtek ki.
- Sziasztok! Azt hittük, hogy már elvesztetek – fogadott minket nevetve Kornél. – Hé, össze van kulcsolva a kezetek? – vette észre csodálkozó arccal. Hirtelen mindenki a kezünkre meredt, mi meg gyorsan elengedtük.
- Már nem – mondtam mosolyogva és gondolom fülig elpirulva.
- Összejöttetek? – kiáltotta sikítozva Nóri, miközben átváltott magyarra.
- Igen, úgy néz ki – erősítettem meg, de alig mertem valamelyikőjükre nézni.
- És mégis mikor? – kérdezte Krisztián.
- Ebéd előtt – nevettem fel, Harry viszont egyáltalán nem értette, hogy most mi van. Ezen változtatunk. Mindenképp. Kezdhet felkészülni a nyelvleckékre.
- Akkor valaki elmondaná nekem is, hogy miről van szó? – vágott közbe a göndörkém, mire mindenki felröhögött, kivéve ugye őt.
- Csak most esett le nekik, hogy együtt vagyunk – magyaráztam meg neki mosolyogva, Harry pedig bólintott, hogy felfogta.
A nap további részében a hotelben maradt mindenki, és összegyűltünk a szobánkban, ahol jól kibeszéltek minket Harryvel. Na, szépek. Persze magyarul, hogy Harry nehogy értsen belőle valamit, így tőlem kérdezgetett mindent, hogy mit mondtak, főleg amikor meghallotta a nevét, ami elég sokszor előfordult. Gondolom, nem kell mondanom, mennyire csodás volt. Miután velünk végeztek – hála az égnek – áttértek az angolra, hogy megdumáljuk az esti bulit, ami Levi okos agyából pattant ki. Jó, mondjuk itt még nem buliztunk. Harry persze támogatta az első pillanattól kezdve, ezen nem lepődtem meg. Így Levivel elég jó viszonyba lesznek, előre látom. Jaj, nekem viszont nem lesz könnyebb velük. Mármint, természetesen én is imádok bulizni, de azért nem annyit, mint mondjuk Levi vagy Harry szokott. Ettől az egy dologtól félek a kapcsolatunkban, semmi mástól. A média és a rajongók más dolog, ezeket simán megoldjuk szerintem, de előre érzem, hogy a bulizáson össze fogunk veszni párszor. Bár remélem, nem lesz igazam.
Nyolc óra környékén elfoglaltam a fürdőszobát, és a lehető leggyorsabban próbáltam hajat mosni. Hát, nem igazán sikerült.
- Alexa, fél órát mondtál! – kiáltott Harry, kissé talán idegesen?
- Jó, még öt percet kérek! – ordítottam neki vissza. Pedig én tényleg siettem.
- Tíz perce is öt perc volt – emlékeztetett, és most elég közelről hallottam meg a hangját. – Benézek, hogy minden rendben van-e, oké? – láttam magam előtt az önelégült vigyort az arcán.
- Nem kell! Minden oké! – hadartam el gyorsan, és még pont időben kaptam magamra a törülközőmet, amikor Harry benyitott. – Nem hallottad, hogy mit mondtam? – vontam kérdőre. Próbáltam szigorúan, de nem ment.
- Nem rendesen. Inkább biztos, ami biztos, bejöttem megnézni – mosolygott ártatlanul. Na, Harry meg az ártatlanság… mint két véglet.
- Aha. És én ezt el is hiszem – bólogattam rezzenéstelen arccal, tettetett megértéssel, Harry meg elröhögte magát. – Most mi olyan vicces?
- Te – visszatért a mosolygáshoz, majd hozzám lépett, és lágyan megcsókolt. Nyelve próbált behatolni a számba, amit egy rövid ideig nem engedtem, ez nem is tetszett neki. De aztán természetesen megenyhültem, így a kezdeti lassúság után vad tánc bontakozott ki a nyelvünk között. Hatalmas kezei már a fenekemen pihentek, az enyéim pedig a pólója alatt, a hátán, amikor jobbnak láttam, ha eltávolodok tőle.
- Mi a baj? – kérdezte aggódva. – Messzire mentem valamivel?
- Nem, dehogy – ráztam meg a fejem. – Csak így nem fogunk elkészülni – emlékezettettem az esti programunkra.
- Ja, igen. A buli – jutott eszébe, majd egy puszit nyomott az orromra, és egy kacsintás után egyedül hagyott, így végre nyugodtan megszabadíthattam magam a bőrömön lévő víztől. Miután becsavartam magam és a hajamat egy-egy törülközőbe, visszamentem a szobánkba.
- Igazán jól nézel ki! – lépett mögém Harry, kezeit rögtön összekulcsolta a hasamon, és közelebb húzott magához.
- Köszönöm… de így azért mégsem… mehetek – nyöszörögtem, mert elkezdte puszilgatni a nyakam, göndör haja pedig csiklandozott. Egyszer ki fog csinálni.
- Igaz, akkor más pasik is megláthatnak így, amit egyáltalán nem díjaznék. Inkább öltözz fel, és csak előttem mutatkozz ilyen lenge ruhában, oké? – fordított magával szembe, kezei lecsúsztak a csípőmre.
- Hát persze – feleltem nevetve, és magamhoz húztam egy nagy ölelésre.
- Csókot vártam, de mindegy – kotyogta az ezek szerint csak számomra meghitt ölelkezés közben. Milyen romantikus…
- Fogd be, Harold, és ölelj! – szóltam rá, de természetesen nem tudtam olyan komoly maradni, mint amilyen szerettem volna lenni.
- Jó, de kapok csókot? – távolodott el picit, kiskutya szemekkel meredve rám.
- Igen – kacagva engedtem neki, és megjutalmaztam szerelmemet.

22. rész

Helló! :)
Sajnálom, hogy csak most hoztam újat, de valami borzalmas hetem volt. Kb. mindennap későn értem haza és még utána is volt programom, de a lényeg, hogy végre itt a friss. Köszönöm szépen a komikat, kattintásokat <3 Lehet velük bombázni továbbra is! :D A részről annyit, hogy nekem az egyik személyes kedvencem, és biztos vagyok benne, hogy nektek is az lesz ;)
A sulihoz pedig kitartást, már csak 1 hét! Nem is húzom tovább az időt, kellemes olvasást! :)xx

22. rész

Alexa szemszög:
Miközben a sminkemet csináltam, rápillantottam az órára. Nem csoda, hogy senki nincs a szobában, mert mindjárt dél! Ezek szerint jól elaludtunk, a többieknek meg gondolom nem volt szívük felébreszteni minket, és elmentek nélkülem. Na, szép. Itt hagytak Harryvel. Mégis mit fogunk mi csinálni? Gyorsan előkerestem a telefonomat, és felhívtam Nórát.
- Szia! Felébredtetek? – fogadott rögtön, hangján hallottam, hogy mosolyog.
- Én igen. Ti miért hagytatok minket itt? – tértem azonnal a lényegre.
- Mert olyan édesen aludtatok. És azt akartunk, hogy kettesben legyetek. Hiányzott neked Harry, lásd be, szóval szerintem jobb, ha vele nézel várost. Most pedig lerakom, mert sietünk. Sok szerencsét, szia! – mielőtt még bármit is mondhattam volna már lerakta. Kissé lesokkolva álltam a teraszon, amikor megjelent mögöttem Harry.
- Reggelt! – lépett hozzám, átölelt hátulról, és belepuszilt a hajamba. – Mikor ébredtél fel? – állát elhelyezte a vállamon. Csak én érzem ezt romantikusnak?
- Nemrég – mosolyogtam, miközben a nyüzsgő várost bámultam fentről.
- Szóval akkor megyünk az Eiffel-toronyhoz? Ha már a többiek így itt hagytak minket – nevette el magát a végére. Mondandója közben göndör haja csikizte a nyakam, amitől nem lehetett levakarni az arcomról a mosolyt.
- Oké, de mióta ismered te Párizst? – kérdeztem kacagva, és felé fordultam, kezei a derekamra csúsztak, amik most egyáltalán nem zavartak. Sőt!
- Je parle couramment le français. És sokat voltam már itt – hallgatott el egy percre. – Egyébként értetted, hogy mit mondtam?
- Persze! – vágtam rá gyorsan, majd folytattam. – Három éve tanulok franciául.
- Jó, akkor mit mondtam? – húzogatta a szemöldökét. Érzem, hogy ebből játékos verekedés lesz, és nem fogom magam hagyni.
- Hogy folyékonyan beszélsz franciául – pillantottam rá egy olyan „én megmondtam, hogy tudok franciául” nézéssel.
- Ó, de jó valaki! – sóhajtott fel, mire oldalba szúrtam, ő persze viszonozta, és így lépkedtünk befelé. Hirtelen rálökött az ágyra, rám nehezedett, csuklóimat összekulcsolta a fejem felett egy kezével, és diadalmas arccal nézett le rám.
- Leszállnál rólam? – próbáltam először kedvesen, hátha beválik.
- Miért, mi lesz, ha nem? – széles vigyor terült el az arcán, gödröcskéi megmutatkoztak, én pedig kísérletet tettem nem elolvadni.
- Azt nem akarod tudni – nem sikerült komolynak maradnom, a végére elnevettem magam. Harry hangosan felröhögött.
- Majd meglátjuk – suttogta a fülemhez. Lehelete és haja csiklandozta a nyakamat, hangsúlyától majdnem kikészültem. Mielőtt még elhaláloztam volna alatta, gyorsan fordítottam a helyzetünkön. Én kerültem felülre, Harry pedig alám. Arcán egy kis megdöbbenést láttam.
- Mi az, Styles? Nem tudtad elképzelni, hogy lenyom valaki? – vigyorom törhetetlen volt, ahogy most én néztem le rá.
- Nem, csak nem gondoltam volna, hogy az a valaki ennyire gyönyörű is lehet – felelt mosolyogva, csillogó szemekkel, és azonnal elpirultam. Nem tudtam megszólalni, csak ültem Harryn, és próbáltam összeszedni magam. – Na, indulás! Még várost kell néznünk – emlékeztetett, majd felülve nyomott egy puszit az arcomra, és kimászott alólam, ami nem volt nehéz, tekintve, hogy fejben teljesen szét voltam esve. Én gyönyörű? És ezt Harry Styles mondta?
Fél órával később az Eiffel-toronynál álltunk meg a rendelt taxival, hiszen Harry repülővel jött. Miután fizettünk, a torony felé sétáltunk.
- Nem félsz attól, hogy elkapnak a lesifotósok? – jutott eszembe hirtelen, és reflexből kezdtem el fürkészni a környéket.
- Nem. A srácokon, rajtad és a te barátaidon kívül senki nem tudja, hogy itt vagyok. Bár elég leleményesek tudnak lenni, de remélem, nem bukok le – felelt, de azért ő is végigfuttatta a szemét körülöttünk.
- Én is. Tuti, hogy megint címlapon lennénk – csúszott ki a számon, aminek nagyon nem örültem. – Mármint, imádok veled lenni, csak nem olyan egyszerű, ha minden kiköt az újságokban – magyaráztam, és csak reméltem, hogy nem sértődött meg. Hála az égnek, megértő mosollyal pillantott le rám.
- Semmi gond, értem, és tudom, milyen érzés – nézett a távolba. Hát persze, Harry rengetegszer volt már különböző újságok címlapjain, természetes, hogy megérti. A mi közös szereplésünk neki csak egy a sok közül. – Na, de hagyjuk a fotósokat! Ha netalán megjelennének, akkor sem fog érdekelni, hiszen azért jöttem ide, hogy jól érezzem magam veled. Indulás! – ragadta meg a karomat, és néhány perccel később már az Eiffel-tornyon találtam magunkat.
- Wow, ez gyönyörű! Eszméletlenül szép a kilátás! – áradoztam, amikor lepillantottam az alattunk lévő városra és környékre.
- Igen, valóban – lépett mögém, és átölelt hátulról. Pont, mint Londonban.
- Azért ennél valamivel lelkesebb reakciót vártam – nevettem el magam előtte, miközben még mindig képtelen voltam betelni a látvánnyal.
- Tudod, nem először vagyok már itt – még, ha nem is láttam, hallottam a hangján, hogy mosolyog. – De elsőre én is így voltam, mint te.
- Ja, igen – esett le, hogy ők rengeteg helyen jártak. – Van olyan ország, ahol még nem voltatok? – kérdeztem némi gúnnyal a hangomban.
- Bármilyen meglepő is, de hidd el, még van – tisztán ki tudtam venni, hogy vigyorog, majd szorosabban húzott magához, aminek nagyon örültem. Fejemet hátrahajtottam a vállára, Harry pedig összekulcsolta a kezeit a hasamon. Kb. tíz percig csendben bámultuk a kilátást, amit én törtem meg.
- Miért csak mi vagyunk itt? – érdeklődtem hirtelen, mert furcsának tartottam, hogy alig jött fel néhány ember ide, amióta mi itt tartózkodunk.
- Mert szóltam lent, hogy fél óráig ne nagyon engedjenek fel senkit – mondta, és megszakította az addigi pozíciónkat.
- Miért? – szemöldök ráncolva fordultam felé, nem értettem semmit.
- Szeretnék mondani neked valamit – kezdte komoly arckifejezéssel, mire egyből elkezdtem agyalni, hogy miről lehet szó.
- Hallgatom – bátorítottam, miközben kezei a derekamon kötöttek ki. Pár perces hallgatás után énekelve szólalt meg, amibe beleremegtem.
- „I won’t let these little things slip out of my mouth, but if it’s true, it’s you, it’s you, they add up to, I’m in love with you and all your little things.” – fejezte be, nekem pedig a torkomon akadtak a szavak. – Alexa? Itt vagy?
- Igen… csak… – kezdtem el, de képtelen lettem volna folytatni, így inkább egy hirtelen ötlettől vezérelve az ajkamat az övére tapasztottam. Harry először meglepődött, de pillanatokon belül viszonozta, és meg is éreztem nyelvét a számban. Olyan hihetetlenül jó érzés volt, hogy nem tudom elmondani. Mindketten borzalmasan vágytunk már erre, ezt nem tagadhatjuk, mert ebben a csókban benne volt. Kezeimmel rögtön birtokba vettem a haját és összetúrtam, Harryé pedig a hátam és a csípőm között vándorolt. Ott álltunk ölelkezve és csókolózva pár percig, aztán elváltam tőle. Mindketten kissé ziháltunk, ahogy egymásnak döntöttük a homlokunkat, és bámultunk a másik szemébe.
- Ez… csodálatos volt – törte meg a csendet Harry mély hangjával.
- Szerintem is – bólintottam egy aprót. Kissé zavarban éreztem magam.
- Szóval akkor lennél a barátnőm? – tette fel félénken a kérdést, amitől akaratlanul is elmosolyodtam. Most már nem éreztem kínosnak a helyzetet.
- A legnagyobb örömmel – válaszoltam továbbra is mosolyogva, majd lehúztam magamhoz őt egy újabb csókra. Miután el tudtunk válni egymástól, összekulcsolta az ujjainkat, és úgy indultunk el lefelé a toronyból.
Az biztos, hogy most már Párizs is a kedvenc városaim közé fog tartozni. Ez a nap pedig életem legjobbja. Néhány hónapja még egyáltalán nem gondoltam volna, hogy én egyszer az Eiffel-tornyon csókolózok Harry Styles-szal.