Mint mondtam, itt a következő. Annyit szeretnék kérni, hogy aki elolvasta a részt, az hagyjon komit vagy pipát, mert így nem tudom, hogy mennyire tetszik nektek. Az oldalmegjelenítés folyamatosan növekszik, aminek nagyon örülök, viszont visszajelzésből nem sokat látok. Szóval, ha nem nagy kérés, akkor valamilyen nyomot hagyjatok magatok után :) Előre is nagyon köszönöm! <3
Ez a rész amúgy már érdekesebb lesz, mint az előző, de olyanok is kellenek :D Az ötödik pedig szerintem szerdán jönni fog.
Addig előre is boldog újévet kívánok nektek, és kellemes olvasást! :)xx
U.i.: az alkohollal vigyázzatok! :D
4. rész
Én a részemről majd’ meghaltam az unalomban. Tűkön ültem, alig bírtam egy helyben megmaradni, fel-alá jártam a szobában. Nagyon ideges voltam. Utoljára szerintem akkor féltem, izgultam ennyire, amikor Dominik hívott el az első randinkra, az pedig nem most volt. Kb. fél éve? Nem tudtam, hogy mire számítsak. Még ha mondta volna Harry, hogy mikor jön, hogy megyünk-e valahova, vagy bármi mást, de nem. Nehogy egyszerűbb legyen, isten őrizz, halljak meg az izgalomba!
Végül eszembe jutott, hogy jobb lesz még most bekészíteni a vizet és a gyógyszert a többieknek, mint holnap, így a recepció felé vettem az irányt. Gyorsan el is mondtam, hogy mik kellenének, majd egy perc türelmet kértek. A pulton támaszkodva vártam, amikor egy ismerőst véltem felfedezni a szálloda ajtajában.
- Szia! Ahogy látom pont jókor jöttem, hogy itt vagy – vett észre nevetve Harry.
- Helló! Nagyon jó időérzéked van – mosolyogtam rá, majd megkapva a kért dolgokat felinvitáltam a szobánkba.
Lepakoltam a cuccokat, és az ágyamat elfoglaló Hazza mellé ültem.
- Szóval valami terv? – néztem rá.
- Öhm, van. Holnap, ha gondolod, eljöhetnél velünk bowlingozni – csillant fel a zafír szempárja. Ezt észrevéve tudtam, hogy nem tudok nemet mondani neki.
- Oké, jó ötlet. Mikor?
- Öt felé megfelel?
- Szerintem igen. És mostanra program? – kérdeztem végre rá arra, ami egész nap fúrta az oldalam.
- Elmehetnénk sétálni a városba – felelte könnyedén.
- Jó, csak átöltözök. Öt perc, és kész vagyok – azzal kikaptam a szekrényből egy kicsivel melegebb ruhát, majd behúztam a fürdőbe.
Most, hogy megtudtam mi lesz az esténk további folytatása, kicsit sem könnyebbültem meg. Sőt, ha lehet még idegesebb lettem. Nem is értem miért. Úgyse tudnék rá többként nézni, mint barátra azt hiszem. Pedig olyan aranyos, jól is néz ki, de még nem menne. Túlságosan is szerettem Dominiket, és túlságosan is apró darabokra törte a szívemet, aminek idő kell, hogy újra összerakódjon, és az az idő még nem telt le.
Gondolataim közben átöltöztem, majd a fürdőből kilépve elpakoltam a levetett ruhát, Harryvel kiléptünk az ajtón, amit bezártam, és elindultunk lefelé. Remélem, a többiek nem lesznek olyan részegek, hogy nem tudják majd kinyitni. A hallban csak kicsit bámultak meg minket. Harry Styles egy csajjal megy ki este egy hotelból. Már kész is a címlap!
- És merre menjünk? – néztem rá elhessegetve előbbi gondolataimat.
- Nem tudom… arra? – mutatott az egyik irányba. Rábólintottam, és nekiiramodtunk a városnak. Az ég már sötét volt, látszódtak a csillagok, amik mint minden este, most is gyönyörűen ragyogtak. Csak a járda mentén elhelyezett lámpák világítottak. Pár perces kissé kínos csend után ő szólalt meg.
- Gondolom, furcsállod, hogy miért kértem még találkozót tőled – emelte rám gyönyörű szemeit.
- Ezt eltaláltad – jelentettem ki.
- Még egyszer bocsánatot akartam kérni a „majdnem fellökés” miatt – mutogatta a macskakörmöket a levegőbe. Komolyan nem tudott ennél jobbat kitalálni?
- Ezt megtehetted volna reggel is, amíg dumáltunk – nevettem rá.
- Tudom, de akkor el voltam foglalva azzal, hogy beszélgettünk. Szóval biztos, ami biztos alapon inkább elhívtalak – mosolygott, amitől azt hittem, hogy ott esek össze.
- Oké. Amúgy nem csak a te hibád volt, nekem is volt benne szerepem – szedtem össze a gondolataimat.
- Szerintem nem – ellenkezett sunyi mosollyal a szája sarkában.
- Szerintem meg igen – mentem bele a játékba.
- Na, jó, rendben, legyen akkor neked igazad – adta meg magát, amit én egy röhögéssel vettem tudomásul. – Amúgy a barátaid hol vannak? – nézett ismét a szemembe.
- Elmentek bulizni – vontam meg a vállam.
- És te nem mentél – vonta le az igen logikus következtetést.
- Amint látod, nem. Ha mentem volna, nem tudom, kivel beszélgetnél most – löktem oldalba mire felnyögött.
- Au! Nagyon érzékeny a bőröm, úgyhogy csak óvatosan – nyavalygott, mint egy óvodás mire még egyszer meglöktem, amit már nem hagyott annyiban. Egymás oldalát szurkálva mentünk pár lépést, majd végre ismét normálisan haladtunk tovább.
Csendben figyeltük a csillagokat, és közben egy furcsa érzés járt át. Olyan, amit már régen nem éreztem. Tényleg, felhőtlenül boldog voltam! Nagyon régen volt ez így, nagyjából a Dominikkel való kapcsolatomban fordult elő utoljára, ami nem most volt, szóval ez már kijárt nekem!
Mivel már igencsak este volt, fáztam. Illetve nem annyira, de néha kirázott a hideg, amit Harry is észrevett.
- Fázol? – kérdezte egy kis aggodalommal a hangjában.
- Nem, csak… – folytattam volna tovább a magyarázkodást, ha nem vág közbe.
- Csak de. Fázol, látom rajtad – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. – Gyere ide! – azzal odahúzott magához, a fölsőjének egy részét rám rakta, és átölelt az egyik kezével. Mivel már sokkal közelebb voltam hozzá jobban éreztem mámorító illatát. Nagy levegővétellel szippantottam magamba. Nem felejtem el ezt a parfümöt, az biztos!
- Mesélj még magadról – nézett le rám, mivel vagy nyolc centivel kisebb vagyok, mint ő.
- Mit szeretnél tudni? – emeltem rá tekintetemet.
- Hát nem is tudom, hol kezdjem – adta a gondolkodót, majd belevágott: – Hány éves vagy? – tette fel az első kérdést, amit még vagy száz követett, és mindre válaszolnom kellett, nem volt menekvés, mert akkor megcsikizett, én meg elkezdtem sikítozni, mint valami elmebeteg.
- Na, szóval már a nem tudom hányadik csikizés után elmondod végre, hogy van-e barátod? – kérdezte egyenesen a szemembe nézve.
- Már nincs – válaszoltam komolyabban, miután szinte kiszaggattam tekintetem a zöld szempárjából.
- Ó, mi történt? – váltott az ő hangja is komolyra.
- Tényleg erről akarsz velem beszélni? – szaladt az égbe szemöldököm.
- Hát, igen. Érdekel. Nem baj?
- Nem, csak senkivel nem beszéltem még az exemről kb. tizenkét órás ismertség után – nevettem el magam kelletlenül.
- Ha nem szeretnél róla, akkor persze nem muszáj – visszakozott udvariasan.
- Végül is. Elég régen volt ahhoz, hogy beszéljek róla neked – fújtam ki a levegőt, és röviden elmeséltem. – Szóval most egy ideig jobb, ha nem járok senkive. – fejeztem be.
- Érthető. De ha még is lenne valaki, akinek tetszenél? – szegezte rám tekintetét.
- Jó kérdés, Styles! Nagyon jó kérdés – semmi mást nem tudtam mondani, erre még nem gondoltam. – Fogalmam sincs. Illetve szerintem várnék még, kell egy kis idő – nyögtem ki valami választ.
- Én is ezt tenném szerintem – reagált már szinte lemondó hangsúllyal, amit nem értettem, de biztos valami barátnőféle jutott az eszébe.
Beszélgettünk még egy kicsit, aztán visszakísért a hotelhez, és megbeszéltük, hogy holnap értem jön a bowlingozás miatt, majd elköszöntünk.