9. rész

Helló! :)
Itt is a 9. rész. Nagyon-nagyon köszönöm a pipákat, a komit és a feliratkozást! <3 Látnotok kellene ilyenkor, hogy mennyire örülök ezeknek, szóval ne álljatok le egyikkel se! Nem harapok értük :D A visszajelzések mindig segítenek, hogy jó így-e, vagy változtatni kell valamin, úgyhogy boldog lennék, ha kapnék párat jövőhétig :$
Holnap akartam ezt a részt felrakni, mivel Hazza szülinapja lesz, de későn érek haza, így most került erre sor. Szóval nagyon boldog születésnapot a mi egyetlen göndör szerelmünknek, Harrynek! <3
Jövőhéten hétvége felé hozom a következő olvasnivalót. Azt hiszem ennyi, most már csak kellemes olvasást kívánok! :)xx

 

9. rész

Reggel amint kipattant a szemem eszembe jutott a hajnal. A nevetése. Az ölelése. Alig várom, hogy ezt a napot is vele töltsem!
Gyorsan kikeltem az ágyból, és első utam Alexa szobája felé vezetett. Bekopogtam, majd szinte rögtön ajtót is nyitott.
- Jó reggelt! – köszöntött már felöltözve, ami kissé meglepett.
- Neked is! Hogy-hogy már ruhában vagy? – léptem be a szobába.
- Mondtam, hogy délelőtt vissza szeretnék menni a hotelbe a többiekhez. Még várost nézünk – felelte, miközben megigazította az ágyneműhuzatot. – Amúgy te miért vagy ilyen lazán? – nézett végig rajtam, mire én is magamon. Igen, megint bokszerben láthat.
- Most keltem – motyogtam kicsit zavartan. Remélem, nem bánja, hogy ennyiszer lát alsónadrágban.
- Értem. Mindenesetre remélem, hogy te is kapsz magadra valami ruhát – mondta, miközben hátat fordított nekem, és a tükörben összefogta a haját, az én fantáziám meg kicsit elkalandozott. – Harry, minden oké? – lóbálta meg szemeim előtt a kezét.
- Persze! Miről van szó? – ráztam meg a fejem elhessegetve előbbi kicsit perverz gondolataimat.
- Arról, hogy jó lenne, ha te is felöltöznél, mert vissza fogsz vinni a hotelbe – magyarázta kicsit tagoltan, mintha értetlen lennék.
- Ja, jó. Fogtam, nem vagyok fogyatékos – löktem oldalba nevetve.
- Csak idióta – javított ki röhögve, és visszalökött. Egy kisebb fajta birkózás után átmentem a szobámba felöltözni, majd a nappaliba tartottam, ahol már Alexa is ott volt.
- Hát akkor köszönök mindent fiúk, délután találkozunk – lépett egyesen elém.
- Mész is? – léptem egyet hátra, hogy ne ütközzünk össze. Bár nem lett volna olyan nagy baj. Szerintem.
- Igen.
- Azt hittem, velünk reggelizel – lohadt le a mosoly az arcomról.
- Köszönöm, de kihagynám. Délután úgyis fogunk együtt kajálni, szóval nyugi – nevetett, majd elköszöntünk a többiektől, és beszálltunk az autóba. Az út csendben telt el, amit nem bántam annyira. Legalább átgondolhattam, hogyan búcsúzok el tőle. El kell mondanom neki!
- Neked is köszönök mindent, Harry. Délután mikor találkozunk? – kérdezte, mikor már a hotel előtt leparkoltam.
- Igazán nincs mit. Amúgy, ha háromra érted jövök, az jó lesz?
- Tökéletes! Hát akkor, szia! – azzal nyitotta már ki a kocsi ajtaját, amikor észbe kaptam, hogy mondani akartam neki valamit.
- Várj! – szóltam utána gyorsan.
- Igen? – kíváncsi tekintettel ült vissza az ülésbe.
- Csak… szóval… izé… remélem, jól érezted magad – nyögtem ki zavaromban.
- Nagyon is! Háromkor találkozunk, szia! – búcsúzott el, majd becsukta az autó ajtaját, és bement a hotelbe. Én beindítottam a kocsit, és elhajtottam haza.
Nem hiszem el! Egy szót se bírtam arról mondani, amit eredetileg terveztem. Miért nem? Máskor minden könnyebben ment, de most… Oké, hogy szeretem a kihívásokat, meg az olyan lányokat, akiket meg kell hódítani, de ennyire nem kéne elfelejtenem mindent. Jól van, nyugi! Ott lesz még a délután, addig összeszedem magam.
Miután leparkoltam, siettem is be a többiekhez, akik éppen reggeliztek.
- Na, történt valami? – kérdezett rá Louis amint észrevett.
- Nem – feleltem halkan, és leültem hozzájuk.
- Micsoda? – tátotta el a száját Niall.
- Ez komoly? – értetlenkedett Zayn is.
- El akartam mondani neki vagy legalább megcsókolni, de nem ment. Egyszerűen nem. Lefagytam vagy fogalmam sincs, hogy mi volt velem.
- Csak nem akartad elrontani. Nem lesz semmi baj, van még időd – nyugtatgatott Liam vállba veregetve.
- Kösz, srácok – búcsúztam el tőlük, és felmentem a szobámba. Nem árt, ha átgondolom a dolgokat, nem szeretnék még egyszer így járni.
Már vagy negyed órája feküdtem az ágyon, és hallgattam a számainkat, amikből volt pár, ami illett most az Alexával való kapcsolatomra. Egyszer csak nyílt az ajtó, és Liam lépett be rajta.
- Zavarok?
- Nem – feleltem halkan, és kikapcsoltam a zenét.
- Nem rontottál el semmit – ült le az ágyamra.
- De mégis úgy érzem – könyököltem a combomra, és kezeimbe temettem az arcomat.
- Hazza, ezt még sosem csináltad egy lány miatt! Szedd össze magad, vedd elő a szoknyapecér énedet, és hódítsd meg! – tette kezét a vállamra. – Most pedig indulás fotózásra! – mondta, és egyedül hagyott a szobában.
- Ha az olyan könnyű volna! – sóhajtottam már csak magamnak. De miért is megyünk mi pont most fotózásra? Tudtam, hogy Paul beszervez valamit… Rendbe szedtem magam, lementem a fiúkhoz, és már indultunk is.

8. rész

Sziasztok! :)
Íme a 8. Először is nagyon-nagyon örülök annak a néhány pipának <3 És múlthéten, amikor megláttam, hogy egy nap alatt mennyit emelkedett az oldalmegjelenítés, fülig ért a szám :D *-* Köszönöm! <3 Legszívesebben azonnal hoztam volna a következőt, de türtőztettem magam :D Most viszont itt van, és lehet örülni.
A 9. részt pénteken szerettem volna felrakni, Harry szülinapján, de hosszú és sűrű napom lesz, szóval csütörtökön érkezik majd ;)
Nos, azt hiszem ennyi lenne. Ja, igen! El ne felejtsetek pipálni és komizni! :) Jó olvasását! :)xx
U.i.: igen, a képen Harry alszik ;)

8. rész

„Fenyegetésemet” tudomásul véve vad bólogatásba kezdtek, majd Liam megmutatta a szobámat, ahol aludhatok, és rögtön ki is ment.

Harry szemszög:
Ahogy eltűnt Alexával Liam, egyből összeállt a kupaktanács. Próbáltunk kiokoskodni valamit, hogy hogyan is hódítsam meg kiszemeltemet.
- Menj fel a szobába és csókold meg! – javasolta Louis.
- Aha. És nem fog hülyének nézni, ha ott helyben le is fekszek vele – ironizáltam talán kicsit túlzásba esve, mert nem tudnám visszafogni magam.
- Jó, csak egy ötlet volt – adta meg magát. – De egyszer próbáld ki! – vigyorgott, mire közelebb mentem hozzá, és megpusziltam az arcát.
- Így jó lesz? – kérdeztem kacéran.
- Egyelőre – kacsintott, mire egyöntetűen felröhögtünk mind az öten, mivel Liam is csatlakozott hozzánk megkeresve beszélgetésünk fonalát.
- Este is csinálhatsz valamit – szólalt meg Niall.
- Ez már értelmesebb, mint az előző – tűnődtem el.
- És ott van még a holnap délelőtt – vetette fel Zayn.
- Tényleg! Na, addig csak lesz valami – fújtam ki a levegőt, és folytattam volna tovább, de lépések zaja ütötte meg a fülemet, így azonnal abbahagytam a hangosan való gondolkozást.

Alexa szemszög:
Kicsit szétnéztem, megismerkedtem a helységgel, majd miután kinézelődtem magam indultam vissza a többiekhez. Amint észrevettek, abbahagyták az addig folytatott sugdolózást, ami néhány kérdést vetett fel bennem, de az arcukat látva inkább nem szóltam semmit.
- Megfelelő lesz a szoba? – szakította meg a már szinte kínossá váló csendet Liam.
- Persze, tökéletes – mosolyogtam. – Valamelyikőtök tudna adni egy pólót az alváshoz? – néztem végig rajtuk.
- Gyere csak utánam! – válaszolt rögtön Harry és elindult felfelé, én pedig követtem.
- Ez? – tartott felém pár perces keresgélés után egy ruhadarabot.
- Nagyszerű, köszönöm – hálálkodtam, majd kifordultam a szobájából, lementem elköszönni a többiektől, aztán ismét a lépcső felé vettem az irányt, és egyenesen a szobámhoz mentem, amikor a göndörkével találkoztam.
- Elfelejtettem mondani, hogy a fürdőszoba a folyosó végén van.
- Oké, ezt jó lesz tudni – nevettem halkan. – Jó éjt, Harry! – köszöntem el tőle.
- Neked is! Ha bármi baj lenne, a szobám a tiéd mellett van – fűzte hozzá gyorsan. Bólintottam, hogy értettem, és becsuktam magam mögött az ajtót. Gyorsan levettem az aznap viselt ruhámat, felkaptam azt, amit Harry adott, és máris bebújtam az ágyba. Ekkor jutott eszembe, hogy semmit sem szóltam még Nóriéknak. Gyorsan küldtem egy SMS-t, miszerint Harryéknél alszok, és holnap délelőtt visszamegyek. Miután leraktam a telefonomat nyugodtan hajtottam fejem a párnára, szemeimet lehunytam és vártam, hogy elragadjon az álomvilág.
Fél óra után még mindig ébren voltam. Bár nagyon álmos voltam, mégsem ment ez olyan könnyen. A mai napon kattogott az agyam. Pontosabban a mai nap azon részén, amit itt töltöttem el. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy én a One Directionnel megfogok ismerkedni, nemhogy még az éjszakát is itt töltöm. És először nem is kedveltem őket, ami most már elképzelhetetlennek tűnik.
Csak az az egy dolog szomorít el, hogy csupán egy hetet töltök itt velük. Remélem, nem fogja a távolság tönkretenni a most kialakított barátságunkat, mert nagyon is megszerettem őket. Eljutva idáig a gondolkozásban elragadott végre az álom, és kipihenhettem a mozgalmas mai napot.

Harry szemszög:
Az ajtóm becsukása után gyorsan levettem a pólómat, nadrágomat és már zuhantam is az ágyamba. Tetszett ez a nap! Nem csak azért, mert Alexával töltöttem el jó pár órát, hanem mert órákon keresztül hozzám volt bújva. Elmondhatatlan, hogy milyen jó érzés volt! Fogalmam sincs, hogy mi lesz, ha vasárnap elmegy. Addig valamit ki kell találnom, nem engedem el csak úgy!
Kedves volt a fiúktól, hogy adtak néhány tanácsot, amit persze én is tudok, de a közelében képtelen vagyok normálisan gondolkozni, nem tudom, hogy mi a helyes és mi nem. Egyszerűen kikapcsol az agyam. Hogy fogom összeszedni magam, ha komolyabban akarok vele beszélni?
Végül is nem kell pánikba esnem, hiszen még van néhány napom és, ha más nem akkor hétvége felé, de nem kéne addig húznom. Majd ha megfelelő lesz az alkalom. De minek agyalok én ezen ennyit? Máskor két másodperc alatt felszedek egy csajt, de most… Ebben is megmutatkozik, hogy mennyivel másabb, több ő, mint akikkel eddig együtt voltam. Már ha az nevezhető kapcsolatnak, hogy néhány éjszakát együtt töltöttem velük. De ennek vége! Nem akarok több egy éjszakás kalandot, ő kell az összes éjszakára! Csak ne lenne ennyire bonyolult… Vagy csupán én bonyolítom túl?
Hajnalban egyszer csak arra ébredtem, hogy valaki leül az ágyam szélére.
- Nyugi, csak én vagyok – hallottam meg Alexa suttogó hangját.
- Nem kell suttogni, már fent vagyok – kapcsoltam fel a kis villanyt, és próbáltam megszokni a hirtelen jött világosságot.
- Bocs, hogy felébresztettelek, de azt elfelejtettem megkérdezni, hogy melyik folyosón van a fürdőszoba – mosolygott zavartan.
- Gyere! – azzal kikeltem az ágyból, és ekkor olyat láthatott, amit nem tudom, hogy akart-e. Ugyanis egy szál bokszerben aludtam. Arcán láttam, hogy elpirult. – Még szerencse, hogy van rajtam ruha – jegyeztem meg.
- Egy elég kicsi ruha – legeltette testemen végig barna szemeit. – Hogy-hogy szerencse? – tért vissza a földre.
- Szeretek meztelenül is aludni – rántottam meg a vállam.
- Akkor legközelebb leellenőriztetem veled, hogy van-e rajtad valami, és csak úgy kelhetsz ki az ágyból – nevetett csilingelően, amire persze én is így reagáltam. Végül az ajtóból elmutogattam neki, hogy merre menjen.
- Köszönöm – fordult felém, és azzal a lendülettel meg is ölelt, gondolom hálája jeléül. Oké, akkor most el kellene felejtenem, hogy a bokszerem és a pólója – ami tulajdonképpen az én pólóm – választ el minket egymástól. Eszmefuttatásomból Alexa zökkentett ki, mivel elengedett és elindult az általam mutatott irányba. Most már ez az ölelés fog járni a fejemben, és nem fogok tudni aludni. Mondjuk ezt kivételesen nem bánom.
Visszalépkedtem az ágyamhoz, újból belebújtam, és eszembe jutott még egy dolog, ami mosolyt csalt az arcomra az előbbi ölelkezésen kívül. Holnap élményfürdőbe megyünk! Hogy mennyi ideig kellett Pault rábeszélnem, hogy holnapra ne szervezzen programot, az hihetetlen! Be fogja rajtunk hajtani, ebben biztos vagyok! De nem érdekel, megéri, ha szinte egy egész napot a kiszemeltemmel tölthetek, és a nap nagy részében fürdőruhában láthatom. Ez most perverzen hangozhatott, de férfiból vagyok. Szeretem a szép lányokat lenge öltözetben látni, és Alexát bármeddig elnézegetném. Remélem ő is el lesz ájulva tőlem. Na, ez meg egoistán hangzott! De egészséges szinten nem árt, ha van. Szóval terveim és reményeim szerint ő is gyönyörködik bennem, ahogy én is benne. Aztán valamit próbálok alkotni. Mondjuk azt mondta, hogy még nem áll készen egy kapcsolatra, de én képtelen vagyok várni. Így is alig bírom magam türtőztetni a közelében, nemhogy még várjak is! Viszont ha ő kéri, akkor megteszem, de egy próbát megér, nem?

7. rész

Sziasztok! :)
Íme, itt a következő. Az egy kicsit elszomorított, hogy nem kaptam pipát és komit, de azért hoztam a részt. Nagy kérés lenne, ha kapnék párat? :$ Remélem nem :) És, ha valami probléma lenne a bloggal nyugodtan szóljatok!
Jövőhéten természetesen érkezik a 8. rész kb. ilyenkor. A továbbiakban szerintem hétvége körül fognak jönni, mert a hét eleje sokszor zsúfolt nekem.
Azt hiszem ennyit akartam, kellemes olvasást! :)xx

7. rész

- Mit csinálsz ma? – fogadott köszönés nélkül Harry.
- Van egy olyan érzésem, hogy mindjárt megtudom – nevettem.
- Jól érezed! Ma eljössz velem a Direction házba, holnap délután pedig egy élményfürdőbe megyünk – tájékoztatott a programjaimról.
- Esetleg valami beleszólási jogom van? – tettem fel a szerintem fölösleges kérdést.
- Nincs! Hatra érted megyek – azzal bontotta a vonalat. Hihetetlen ez a gyerek!
- Harry volt, és valami programot talált ki – jelentette ki Viki.
- Ezt az arcomról olvastad le? – néztem rá értetlenül.
- Is. Na, de én megyek és fogalmam sincs, hogy mikor jövök. Majd Nórinak szólok inkább, és szerintem te is neki szólj, mert úgyis elhúzódik az a valami. Legyetek jók, szia! – köszönt el, és már csukta is be az ajtót. Nem tudom hogyan értette, hogy én is Nórinak szóljak, ő úgy látszik, már látja a folytatást. Na, jó van tippem rá, de az nem fog megtörténni!

Harry szemszög:
Mosolyogva tettem zsebembe a telefont, és amint felnéztem a többiek vigyorgó fejével találtam szembe magam.
- Tetszik? – vihogott Louis.
- Még jó, hogy tetszik neki! Minek hívta volna el őt annyiszor?! – válaszolt helyettem Zayn.
- Esetleg érdekel valakit az én véleményem is, vagy az már teljesen fölösleges? – előztem meg a további piszkálódásokat.
- Hát persze hogy érdekel minket, kicsim – karolt át Lou.
- Miért nem dobtad be rögtön a jól bevált „Harry Styles vagyok, bárkit megkaphatok” énedet? – szögezte nekem a kérdést Niall.
- Na, látod ez nagyon jó kérdés! Nem tudom, ő valahogy más, mint a többi csaj, akivel voltam. Van benne valami plusz, ami megőrjített már az első találkozásunkkor. Nem tudom elmagyarázni, de érzem, hogy kell nekem. Kell, mert ha nem kaphatom meg, akkor fogalmam sincs, hogy mit csinálok – öntöttem ki a lelkem, ami nagyon jól esett már.
- Ez pedig igen egyszerű! – szólalt meg Liam. Kérdő pillantásom után folytatta is: – Szerelmes vagy – mondta ki azt a két szót, ami szinte megfagyasztotta a vért az ereimben. Én? Szerelmes?
- Hát, nem tudom – ismételgettem a szavakat, amiket igen sokszor hajtogattam magamnak akárhányszor kerestem választ a kérdéseimre Alexával kapcsolatban.
- Most mi adjunk neked tanácsot, hogy hogyan kell csajozni? – nézett rám Zayn.
- Nem, csupán nagyon rég volt, amikor nem csak az ágyamba akartam lányt csábítani, hanem a szívembe is – mondtam ki halkan az utolsó szavakat.
- Legyél vele kedves, figyelmes – kezdte el Louis.
- Nevettesd meg, amennyiszer csak tudod – folytatta Niall.
- Dicsérd meg, milyen jól néz ki ahányszor találkoztok – szólt közbe Zayn.
-És éreztesd vele, hogy sosem lesz egyedül – fejezte be Liam.
- Hát, megpróbálom. Fél óra múlva megyek érte és hozom el ide. Lehetőleg kerüljétek a kétértelmű megszólalásaitokat, amíg itt lesz. Azt inkább tartogassátok nekem, ne neki – mondtam feltartott mutatóujjal, mire beleegyezően bólintottak. Hogy fogom én kibírni még azt a fél órát?

Alexa szemszög:
Volt még egy órám hatig, így el is kezdtem készülődni. Vettem egy fürdőt, és hozzáláttam a ruhaválogatásnak. Természetesen most sem tudtam, hogy mit vegyek fel, de tíz perces

kínlódás után sikerült. Mire végeztem a sminkemmel, egy kéz simította meg hátul a karomat.
- Jézusom, Harry! – kiáltottam a szívemhez kapva, és felé fordultam.
- Megijedtél? – vigyorgott idiótán.
- Á, nem – csóváltam meg a fejem, majd röhögés közepette mentünk az ajtó felé. – Meddig leszek nálatok?
- Nem tudom. Ez függ a többiektől is – magyarázott, mire én bólintottam. Beszálltunk az autójába, és már indította is a motort. Az út csendben telt, amit a véletlen elkapott pillantásaink tarkítottak. Ez érdekes. Nem igazán figyeltem, hogy ő mikor és meddig bámul engem, illetve azt sem, hogy én meddig őt. Most persze ezt tekintve nekem van előnyöm mivel ő vezet, de így is sokszor pillant felém, ha csak néhány másodpercre is.
- Megérkeztünk – szólalt meg mellettem a már sokat hallott, kellemes bariton. Kinyitotta a kocsi ajtaját, majd követtem a házba.
- Ez elképesztő! – tátottam el a számat körbepillantva a hatalmas épületben. – Most egy lakásba jöttem vagy palotába? – szúrtam oda.
- Megfelel az a válasz, hogy is-is? – vigyorgott rám, mire én is elnevettem magam.
- Srácok, itthon vagyunk! – kiáltott Harry, majd hangját meghallva Louis szaladt hozzá, és egyből belezuhant a nyakába. Miután el tudta engedni a göndört, megjelentek a többiek is. Egy-egy puszit követően Harry körbevezetett. Hihetetlen, hogy mekkora lakásban élnek!
Miután a rezidenciájuk minden zugát láttam, betelepültünk a nappaliba, ahol Niall indított el egy filmet.
- Mit nézünk? – helyezkedtem el a kanapén.
- Paranormal Activity – ejtette ki azt a címet, amit rossz volt hallani.
- Akkor én abból nem sokat fogok.
- Ha félsz, én itt leszek melletted – ült le mellém Harry.
- Köszönöm – mosolyogtam rá hálásan, majd rögtön hozzá is bújtam, mivel elindult a film. Ahogy gondoltam Hazza karjába, hátába, oldalába, derekába, kezeibe, mellkasába, nyakába, hajába, vagy éppen abba a testrészébe bújtam, amit értem. Azt a bizonyos részt azért kihagytam. Ő persze csak mosolygott, amikor érezte, hogy egy félős jelenetnél mennyire feszült vagyok vagy, hogy éppen a szívinfarktus határán állok. Amikor pedig nagyon megijedtem és ösztönösen közelebb bújtam hozzá – vagy már inkább beljebb másztam benne, nem olyan értelemben! – szorosan átölelt, így valahogy sikerült túlélnem a filmet, ami továbbra sem fog a kedvenceim közé tartozni. Egyedül tuti, hogy nem fogom megnézni.
- Na, tetszett? – vigyorgott Zayn.
- Úgy nézek ki? – szúrtam oda, miközben előbújtam Harry háta mögül. Az utolsó negyed órát a háta takarásában töltöttem, ami jó helynek bizonyult. Ezen a többiek jót röhögtek, majd közös megegyezés alapján a Ted volt a következő, ami várt minket. Na, ezt már sokkal jobban élveztem és nem kellett Harry biztonságot nyújtó teste mögé menekülnöm. Amúgy is rengeteget nevettem ezen a filmen, amikor először láttam, de a fiúkkal nézve még annál is többet!
- Egy élmény volt ez a késő délután és este veletek, de most már vissza kell mennem a hotelbe – álltam fel a helyemről.
- Még mit nem?! Tudod, ilyen későn már nem szabad az utcán járkálnod – szólalt fel a göndör.
- Nem is járkálnék, mivel autóval visszavinnél – nyújtottam rá ki a nyelvem.
- Biztos vagy benne? – vigyorgott. – Szépen itt alszol nálunk.
- Mi? Nem! – tiltakoztam azonnal.
- Nem fogsz zavarni, nyugodtan itt maradhatsz! – álltak mellém a többiek.
- Na, jó, rendben – egyeztem bele lemondó sóhajjal. – De holnap délelőtt már tényleg vissza szeretnék menni!

6. rész

Helló! :)
Bocsánat, hogy csak most sikerült hoznom a részt, de kicsit sűrű volt ez a hét. A lényeg, hogy itt van. Köszönöm a pipákat, a komikat pedig továbbra is várom :) Jövőhéten érkezik majd a 7. rész ;)
Azt hiszem ennyit akartam, most nincs különösebb mondanivalóm. Kellemes olvasást! :)xx

6.    rész

Zayn és Niall kezdett, majd Louis és Liam, végül pedig mi. Először Harry gurított, és csak utána jöttem én. Elvettem a golyót, és egyből csapattársamhoz fordultam.
- Harry, én nem sokszor bowlingoztam még, szóval elég kevés tapasztalatom van – néztem rá kicsit kétségbe esett szemekkel.
- Semmi gond, majd segítek – felelte mosolyogva, majd odamentünk a pálya elé, hátulról megfogta a kezem, és innentől ő irányított. Keze lassan végig futott a karomon, míg elért a csuklómhoz. Bódító illata befészkelte magát az orromon keresztül az agyamba, így ha akarnám, se tudnám elfelejteni. Most már biztos, hogy akármikor felismerném. Hátrahúzta a kezünket, és a lendület után elengedtük a golyót, ami szinte az összes bábut letarolta, csak egy-kettő maradt állva. Adva egymásnak vigyorogva egy ötöst visszaültünk a helyünkre, mivel Zayn és Niall jött.
Nagyjából egy órás játék után végeztünk. Zayn és Niall valamint Louis és Liam lett holtversenyben az első, mi pedig a másodikok. Elmondhatatlan, hogy mennyire jól szórakoztam velük! Hallottam már innen-onnan, hogy milyen állatok tudnak lenni, de nem igazán akartam elhinni. Most viszont személyes tapasztalat után teljesen megértem.
Miután kipihentük a játékot, idejét láttam hazamennem. Haza? Vissza a hotelbe.
- Na, fiúk köszönöm a bowlingozást, de nekem most már mennem kell.
- Máris? – pattantak ki Louis szemei. Igen, időközben sikerült megjegyeznem a nevüket. De jó valaki!
- Igen. Ki tudja mit terveztek ma estére a haverjaim – nevettem, miközben összeszedtem a táskám.
- Hát jó. Hívhatlak Lexinek? – vigyorgott a csíkos pólós.
- Hívhatsz – engedtem neki szem forgatva.
Elköszöntem mindegyiktől, majd Harryvel beültünk az autójába, és visszavitt az ideiglenes szálláshelyemre.
- Mivel nem sokáig leszel itt, holnap valami program velünk vagy velem? – kérdezte huncutul még mielőtt kinyithattam volna a kocsi ajtaját.
- Majd megbeszéljük – kacsintottam rá. Nem igazán értette, hogy mire gondolok, ezért gyorsan felírtam a telefonszámom, és elköszöntem tőle.
Beléptem a szobámba, ahol összegyűlt mindenki és üvegeztek. Sosem növik ki ezt a játékot?
- Jó, hogy jössz! Gyere te is játszani! – invitált közéjük Viktor, amit elfogadtam, bár ez nagyon ritka, most mégis ehhez volt kedvem.
Egész jó volt, azt kell, hogy mondjam. Mondjuk talán hozzájárult az, hogy néhányuk még mindig az előző bulit próbálta kiheverni, és most lightosan játszottunk. Végül éjfél körül mindenki visszavonult, így holnap valamivel frissebb lehetek. Úgyse leszek az, de mindegy.
- Viki, nem is meséltél, hogy mi lett azzal a sráccal, akivel a buliban találkoztál! – jutott eszembe hirtelen.
- Mert ma ő is pihent. Majd holnap este összefutunk – kacsintott, és ő is rákérdezett az én „pasimra”, aki nem a pasim.
- Semmi különös – akartam elintézni ennyivel, de Nóra nem hagyta.
- És a bowlingozás milyen volt?
- Tök jó. Mondjuk nem igazán tudtam, de Harry segített – magyaráztam oda se figyelve arra, hogy mit mondok.
-Szóval Harry! – kiáltották mindketten. Úristen, elszóltam magam!
- Igen, úgy hívják – mondtam lemondó sóhajjal. – De egyelőre mást nem fogtok róla tudni – nyújtottam rájuk nyelvet.
- Dehogynem! Csak figyelnünk kell, úgyis elszólod magad – nevettek rám, amire én is mosolyogtam, majd bedőltünk az ágyunkba, és pár perc múlva aludtunk is.

Reggel viszonylag hamar mindenki ébren volt, össze is szedték magukat, és mentünk reggelizni. Azt hiszem kiheverték a bulit. Jöhet a következő! Most kivételesen csendben kajáltunk meg. Ez elég ritka nálunk, mivel mindig van valaki, vagy valakik, akik dumálnak.
Rögtön evés után folytattuk az abbahagyott városnézést. Ma is elég sok mindent láttunk, de még mindig maradt pár érdekesség, ami vár minket. Lesz még egy nap, amikor Londont járjuk aztán party time!
Késő délután tértünk vissza a hotelbe, ahol Viki elkezdett készülődni, mivel találkozik azzal a sráccal, akivel a buliban ismerkedett meg. Én a többiekkel voltam és vártam, hogy hívjon Harry. Ha nem szól, megverem! Na, jó azt lehet inkább nem, mert a végén még élvezné, de tuti, hogy leszedem a fejét. Fel fog hívni különben minek akart volna velem találkozni többször is?
- Alexa, figyelsz te egyáltalán arra, hogy mit beszélek? – kérdezte Viki.
- Mi? Persze – tértem vissza a gondolataimból, és megráztam a fejemet hátha nem gondolok egy bizonyos személyre.
- Akkor melyik ruha legyen? – tette elém a két kezében tartott összeállítást.
- Szerintem ez – böktem az egyikre, és félrevonultam felvenni a csörgő telefonomat.

5. rész

Helló! :)
Hoztam is a következőt, ahogy ígértem. Az oldalmegjelenítés tovább  nőtt, kaptam pár pipát is, amiknek nagyon örültem. Ha ezeket látom mindig jó kedvem lesz :) Úgy látom komit nem igazán akarok írni, de nem baj, majd ha úgy érzitek, most még megfelel nekem a pipa is, csak tudjam, hogy tetszik-e nektek. Mivel még az elején vagyunk nyilván nem számítok sokra, de remélem miután beindult a sztori már több visszajelzést kapok.
Amúgy remélem jól telt a Szilveszter mindenkinek és túléltétek :D Most már sajnos folytatódik a suli, de részek továbbra is jönnek, csak szerintem egy héten egy lesz. A későbbiekre pedig tervezek nektek egy meglepetést, de arról nem árulok még el semmit ;) A 6. rész valamikor jövőhéten jönni fog.
Na, azt hiszem ennyit akartam, most már jó olvasást kívánok! :)xx

5.    rész

Már éjfél is elmúlt, amikor felértem a szobámba. A többiek még nem jöttek vissza, és szerintem még egy jó ideig nem is fognak. Kiültem a szobánkhoz tartozó kisebb erkélyre, és figyeltem a kilátást. Jól esett már egy kis nyugalom a sok pörgés után. Oldalammal és fejemmel a falat támasztottam, és úgy néztem le a városra. Gyönyörűen ki volt világítva, és a forgalom is alábbhagyott. 
Nem tudom mennyi ideig ültem ott, de elég sokáig, mert arra eszméltem fel, hogy a többiek próbálnak bejutni. Gyorsan felpattantam, és segítettem mindenkinek megtalálni a saját szobáját és a saját ágyát. Nagyjából fél óráig tartott mire az összeset ágyba dugtam, és végre én is befeküdhettem az enyémbe. Nagyon kifáradtam a majdnem egész napos városnézésben, és a Harryvel való séta is hosszúra sikeredett, szóval elég gyorsan el is aludtam.

Reggel – vagy már lehet, hogy dél körül – magamtól ébredtem fel. Csodálkoztam is volna, ha a többiek közül valaki felébreszt. Megkerestem a telefonom, ami valahol az ágy környékén volt, és megnéztem az időt. Délután fél kettő. Oké, kicsit elaludtam! Mondjuk inkább feküdtem le hajnalban, mint éjszaka. Szobatárs- és egyben barátnőim még igencsak

pihentek, úgyhogy csendben felkeltem, kerestem az időjárásnak megfelelő ruhát – ami nagyon esőre állt, de még sem volt hideg – majd bementem a fürdőszobába, és lezuhanyoztam. Mire visszaértem a szobánkba a csajok már ébredeztek.
- Na, jó reggelt, Csipkerózsikák! – nevettem rájuk.
- Neked is, csak légy szíves halkabban! – kérte szemeit törölgetve Nóri. Miért van olyan érzésem, hogy ma mindenki másnapos lesz, és nem megyünk sehova?
- Jó, oké. Milyen volt az este? – helyezkedtem el az ágyamon.
- Nagyon jóóóó! – ujjongott Viki, már amennyire mert hangoskodni a feje miatt.
- Részleteket! – követeltem vigyorogva.
Neki is kezdtek a mesélésnek miszerint Vikinek sikerült megismerkednie egy sráccal, és nagyon jól elvoltak egész este. Nóra is ismerkedni próbált, de még senki nem volt, aki megfelelő lett volna neki. Nem baj, lesz még ezen a nyáron annyi buli…
Miközben ők összeszedték magukat, én átnéztem a maradék alvó emberhez. Flóra és Lili szintén felébredtek, és még fekve próbálták összerakni, hogy mik történtek este. Viktor, Csabi és Levi pont az általam bekészített gyógyszert vették be, és ők is próbáltak rájönni, hogy milyen volt a buli számukra. Szándékosan hagytam Krisztiánt és Kornélt a végére. Benyitottam hozzájuk is, és meglepő módon még mindig aludtak. Már kezdett megfogalmazódni bennem, hogy rájuk ugrok, és úgy ébresztem felé őket, de annyira köcsög azért nem vagyok. Végül is tíz percig kínlódtam velük, mire kinyitották a szemüket. Megvártam, amíg beveszik a gyógyszert, mert képesek lettek volna visszaaludni, ha kimegyek.
Miután mindenki összeszedte magát, lementünk ebédelni. Amikor végeztünk ismét összegyűltünk az egyik szobában.
- Valakinek valami program mára? – nézett szét Viktor érdeklődve.
- Semmi – válaszolták egyhangúan a többiek.
- Nekem van! – szólaltam fel.
- Igen? És micsoda? – csodálkozott Kornél.
- Várj! Ne mondd el, kitalálom! – intett le Krisztián. – Azzal a sráccal mész valahova – mondta végig vigyorogva.
- És ha igen? – mosolyogtam sokat sejtetően, fejemet elfordítva.
- Úúúú! – hangzott egyöntetűen mindenkitől.
- Nem kell félreérteni! Elhívott a haverjaival bowlingozni – próbáltam még csírájában elfojtani mindennemű perverz gondolataikat.
- Aha. Először játszotok, aztán kicsit máshogyan játszotok, és kicsivel kevesebben – hangzott az „értelmes” megnyilvánulás kitől mástól, mint Levitől.
- Ne magadból indulj ki! – nyújtottam rá nyelvet, majd átmentem a szobánkba készülődni, mert igencsak elszaladt az idő. Négy óra volt és ötre jön Harry. Hogy fogok elkészülni egy óra alatt?
Vettem – még egyszer a mai nap – egy gyors zuhanyt, majd mivel a ruhát megfelelőnek találtam, megcsináltam a sminkemet. Igyekeztem nem túlzásba vinni. Végül is háromnegyed ötkor kész lettem. Nagyon jó vagyok!
Éppen az utolsó simításokat végeztem magamon, amikor nyílt az ajtóm.
- Hú! Nagyon csinos vagy! – lépett mellém Harry.
- Köszönöm – mosolyogtam rá. – Mehetünk?
- Persze – azzal kiléptünk az ajtón, és pont csuktam be, amikor Kornél és Krisztián lépett ki a másikon. Miért érzem úgy, hogy tesznek valami megjegyzést?
- Hova-hova? – szegezte nekünk a kérdést Kornél ezzel megállítva minket.
- Már mondtam, hogy bowlingozni. Na, sziasztok! – húztam el magammal kézen fogva Harryt, mielőtt még bármi mást kérdezhettek volna.
- Aztán semmi rosszalkodás! – hallottam még Krisztián hangját, de inkább nem reagáltam semmit.
- Miért siettünk el ennyire? – nézett rám Harry, amikor már a liftben voltunk.
- Mert nem hagytak volna minket eljönni. Így is utánunk kiáltották, hogy „semmi rosszalkodás!” – idéztem fel Krisztián szavait.
- Komolyan ezt mondták? – nevetett fel Harry.
- Igen, és ne röhögj! – szóltam rá, de a végét már én is elnevettem.
Közben leértünk a lifttel, és kimentünk a hotelból egyenesen Harry autójába. Nagyon, nagyon furcsa volt a másik oldalon ülni. Nem tudom, hogy az angolok, hogy bírják ezt.
- Min töröd az okos buksid? – pillantott rám göndör barátom, majd rögtön vissza az útra.
- Csak a közlekedésen. Nálunk a másik oldalon van a kormány – magyaráztam egyhangúan az ablakon kibámulva.
- Majd megszokod – intézett egy mosolyt felém. – Amúgy mit tudsz a négy másik srácról?
- Nagyjából annyit, hogy ők is benne vannak a bandában – nevettem fel kissé kínosan.
- Hú, de sok! – kacagott fel. – Akkor majd most megismered őket. Addig is nem árt, ha fejben tartasz pár dolgot róluk – azzal elkezdett nekem egy rövid ismertetést tartani a többiről. Szerintem semmit se jegyeztem meg, ó, je!
Kb. tíz perc múlva megérkeztünk. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd bementünk a terembe. Már az ajtóból kiszúrtam azt a négy vigyorgó tejbe tököt.
- Na, csá, srácok! Ő itt Alexa, akiről már meséltem – mutatott be nekik, majd utána őket is nekem: – És akkor ők Niall, Zayn, Liam és Louis – szintén nem jegyeztem meg semmit. Csodás!
Üdvözöltük egymást, aztán felvettük azokat a cipőket, amiket fel kell, és próbáltuk felosztani, hogy ki kivel legyen egy csapatban.
- Én Alexával leszek, mivel engem ismer jobban – szólalt meg Harry, amire beleegyezően bólintottam.
- Hát elhagysz kicsim? – sivított fel Louis, igen talán így hívják.
- Csak most. Annyit kibírsz – simított végig az arcán Hazza, mire a többi felröhögött, én pedig nagyon nem értettem, hogy mi van.
- Szoktak ilyeneket csinálni. Nézd el nekik – mosolygott Liam. Okkké, úgy látszik, nagyon nem tudom, hogy mire vállalkoztam. Végül Liam Louis-val, Zayn pedig Niallel került egy csapatba, és nekikezdtünk a játéknak.