Nem sokkal a nyári szünet kezdete előtt hoztam is az új részt. Az előzőhöz nem kaptam komit, pedig annál tényleg érdekelt volna, hogy milyen lett, de mindegy, azért persze a pipáknak is örültem, meg a rengeteg kattintásnak, amit nagyon szépen köszönök! <3 Remélem, ehhez már írtok véleményt :$
Ó, mielőtt még elfelejteném. Azért mert összejött végre a két főszereplő remélem, nem hagyjátok el a blogot, mert kicsit messze van a történet vége, és sok minden lesz még itt... ;)
Most pedig már csak kellemes olvasást kívánok! :)xx
23. rész
Harry szemszög:
Mosolyogva ültünk le az egyik kedvenc párizsi éttermem teraszán az asztalunkhoz, miután lesétáltunk az Eiffel-toronyból. A lehető legjobban alakult a mai nap, pontosan úgy, ahogy akartam. Bár eléggé meglepődtem, amikor Alexa nem mondott semmit az éneklésem után, de megnyugodtam, mikor megcsókolt. Hát, az valami elképesztő volt! Nem volt sok pasija a tudomásom szerint, de nagyon tud csókolni. Én ennek pedig csak örülök.
- Miből énekelted azt a részletet? – kérdezte hirtelen Alexa.
- Az egyik új számunkból – feleltem mosolyogva. – Illetve nem pontosan a miénk. Ed Sheeran írta, de nekünk adta, és pont a napokban énekelgettük a srácokkal – fűztem hozzá némi magyarázatot.
- Értem. Gyönyörű lehet az egész dal is. Alig várom, hogy meghallgathassam – lelkesedett be, ami engem is boldoggá tett.
- Az nem mostanában lesz, szóval remélem, kibírod – nevettem fel halkan.
- Mi az, hogy nem mostanában? – hüledezett. – Nem jár nekem semmilyen kivétel, amiért a barátnőd vagyok?
- Tökéletes – felelt egy kicsit kábán. Ha én okoztam, akkor nagyon jó vagyok. Végül megérkezett az ebédünk, amit nemrég rendeltünk, így elfogyasztottunk, természetesen végig dumálva.
- Mit szólnál, ha elmennénk sétálni? – vetettem fel az ötletemet, miközben elhagytuk az éttermet, és kiléptünk a városba.
- Nagyszerű lenne – nézett fel rám csillogó szemekkel. Annyira szeretem Alexát, hogy el sem tudom mondani. Nem is tudom, hogy bírtam ki annyi évet úgy, hogy nem ismertem őt. Most viszont már nem fogom elengedni.
Mosolyogva húztam Alexát közelebb magamhoz, amikor beértünk a parkba. Átkaroltam a derekát, ő is az enyémet, és így járkáltunk, rengeteget nevetve.
Alexa szemszög:
Kézen fogva és kacarászva léptünk be a hotel ajtaján, mire páran felfigyeltek ránk, de gyorsan vissza is tértek a megkezdett műveleteikbe. Egyenesen a recepcióhoz mentünk, hiszen Harry még nincs bejelentkezve, és megbeszéltük, hogy kivesz egy kisebb szobát. Amint ezzel megvoltunk, a mi szobánk felé vettünk az irányt, ahonnan hangok szűrődtek ki.
- Sziasztok! Azt hittük, hogy már elvesztetek – fogadott minket nevetve Kornél. – Hé, össze van kulcsolva a kezetek? – vette észre csodálkozó arccal. Hirtelen mindenki a kezünkre meredt, mi meg gyorsan elengedtük.
- Már nem – mondtam mosolyogva és gondolom fülig elpirulva.
- Összejöttetek? – kiáltotta sikítozva Nóri, miközben átváltott magyarra.
- Igen, úgy néz ki – erősítettem meg, de alig mertem valamelyikőjükre nézni.
- És mégis mikor? – kérdezte Krisztián.
- Ebéd előtt – nevettem fel, Harry viszont egyáltalán nem értette, hogy most mi van. Ezen változtatunk. Mindenképp. Kezdhet felkészülni a nyelvleckékre.
- Akkor valaki elmondaná nekem is, hogy miről van szó? – vágott közbe a göndörkém, mire mindenki felröhögött, kivéve ugye őt.
- Csak most esett le nekik, hogy együtt vagyunk – magyaráztam meg neki mosolyogva, Harry pedig bólintott, hogy felfogta.
A nap további részében a hotelben maradt mindenki, és összegyűltünk a szobánkban, ahol jól kibeszéltek minket Harryvel. Na, szépek. Persze magyarul, hogy Harry nehogy értsen belőle valamit, így tőlem kérdezgetett mindent, hogy mit mondtak, főleg amikor meghallotta a nevét, ami elég sokszor előfordult. Gondolom, nem kell mondanom, mennyire csodás volt. Miután velünk végeztek – hála az égnek – áttértek az angolra, hogy megdumáljuk az esti bulit, ami Levi okos agyából pattant ki. Jó, mondjuk itt még nem buliztunk. Harry persze támogatta az első pillanattól kezdve, ezen nem lepődtem meg. Így Levivel elég jó viszonyba lesznek, előre látom. Jaj, nekem viszont nem lesz könnyebb velük. Mármint, természetesen én is imádok bulizni, de azért nem annyit, mint mondjuk Levi vagy Harry szokott. Ettől az egy dologtól félek a kapcsolatunkban, semmi mástól. A média és a rajongók más dolog, ezeket simán megoldjuk szerintem, de előre érzem, hogy a bulizáson össze fogunk veszni párszor. Bár remélem, nem lesz igazam.
Nyolc óra környékén elfoglaltam a fürdőszobát, és a lehető leggyorsabban próbáltam hajat mosni. Hát, nem igazán sikerült.
- Alexa, fél órát mondtál! – kiáltott Harry, kissé talán idegesen?
- Jó, még öt percet kérek! – ordítottam neki vissza. Pedig én tényleg siettem.
- Tíz perce is öt perc volt – emlékeztetett, és most elég közelről hallottam meg a hangját. – Benézek, hogy minden rendben van-e, oké? – láttam magam előtt az önelégült vigyort az arcán.
- Nem kell! Minden oké! – hadartam el gyorsan, és még pont időben kaptam magamra a törülközőmet, amikor Harry benyitott. – Nem hallottad, hogy mit mondtam? – vontam kérdőre. Próbáltam szigorúan, de nem ment.
- Nem rendesen. Inkább biztos, ami biztos, bejöttem megnézni – mosolygott ártatlanul. Na, Harry meg az ártatlanság… mint két véglet.
- Aha. És én ezt el is hiszem – bólogattam rezzenéstelen arccal, tettetett megértéssel, Harry meg elröhögte magát. – Most mi olyan vicces?
- Te – visszatért a mosolygáshoz, majd hozzám lépett, és lágyan megcsókolt. Nyelve próbált behatolni a számba, amit egy rövid ideig nem engedtem, ez nem is tetszett neki. De aztán természetesen megenyhültem, így a kezdeti lassúság után vad tánc bontakozott ki a nyelvünk között. Hatalmas kezei már a fenekemen pihentek, az enyéim pedig a pólója alatt, a hátán, amikor jobbnak láttam, ha eltávolodok tőle.
- Mi a baj? – kérdezte aggódva. – Messzire mentem valamivel?
- Nem, dehogy – ráztam meg a fejem. – Csak így nem fogunk elkészülni – emlékezettettem az esti programunkra.
- Ja, igen. A buli – jutott eszébe, majd egy puszit nyomott az orromra, és egy kacsintás után egyedül hagyott, így végre nyugodtan megszabadíthattam magam a bőrömön lévő víztől. Miután becsavartam magam és a hajamat egy-egy törülközőbe, visszamentem a szobánkba.
- Igazán jól nézel ki! – lépett mögém Harry, kezeit rögtön összekulcsolta a hasamon, és közelebb húzott magához.
- Köszönöm… de így azért mégsem… mehetek – nyöszörögtem, mert elkezdte puszilgatni a nyakam, göndör haja pedig csiklandozott. Egyszer ki fog csinálni.
- Igaz, akkor más pasik is megláthatnak így, amit egyáltalán nem díjaznék. Inkább öltözz fel, és csak előttem mutatkozz ilyen lenge ruhában, oké? – fordított magával szembe, kezei lecsúsztak a csípőmre.
- Hát persze – feleltem nevetve, és magamhoz húztam egy nagy ölelésre.
- Csókot vártam, de mindegy – kotyogta az ezek szerint csak számomra meghitt ölelkezés közben. Milyen romantikus…
- Fogd be, Harold, és ölelj! – szóltam rá, de természetesen nem tudtam olyan komoly maradni, mint amilyen szerettem volna lenni.
- Jó, de kapok csókot? – távolodott el picit, kiskutya szemekkel meredve rám.
- Igen – kacagva engedtem neki, és megjutalmaztam szerelmemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése