1. rész

Meg is hoztam az 1. részt! Egyelőre még nem árulom el, hogy melyik fiú lesz főszerepben, de a következő részből ki fog derülni ;) Ami fontos még, hogy a részek előre megvannak írva, ebből jelenleg 19, szóval elég hosszúra tervezem.
Ezek után már csak kellemes olvasást kívánok nektek! :) xx

1. rész

Ismét a repülőn ülünk. Róma és Madrid csodálatos városa után Londonba tartunk, majd utána Párizsba és végül haza Magyarországra. De addig még van két hét, két hosszú hét, amit a barátaimmal tölthetek el.
A kisebb magánrepülőn a többiektől kicsit elkülönülve az ablaknál ülve, elmerengve bámultam ki. Csodálatos a felhők között átszelni a kék eget. Még sosem ültem repülőn, először furcsa is volt, de most már, hogy harmadjára vagyunk a levegőben nem annyira szokatlan érzés. Fentről minden olyan kicsinek és messzinek tűnik. Távol van az ember minden gondtól, bajtól, fájdalomtól, ami a földön várná.
A legjobbkor jött ez a lehetőség. Amikor a középiskolánkban tájékoztattak minket tavasszal, hogy van egy pályázat, amihez egy minimum 10, maximum 30 perces kisfilmet kell készíteni, a barátaimmal azonnal tudtuk, hogy ebbe bele kell vágnunk. A fődíj pedig egy 4 hetes európai utazás. Nos, a haverokkal neki is kezdtünk kitalálni a témáját, forgatni, összevágni, ha kell, akkor zenét berakni és miután ellenőriztük, hogy jól sikerült, beküldtük. Amíg a végeredményre vártunk leérettségiztem pár tantárgyból, név szerint angolból és biológiából. Nem volt olyan vészes, mint amilyenre számítottam. Jövőre már csak matek, magyar és töri kell. Végül az utolsó héten szólt az igazgató, hogy a mi kisfilmünk nyert, így a szóbeli érettségi után indulhatunk Rómába, ami az első város lesz. Alig hittük el, hogy sikerült!
Miután néhányan a barátaimmal sikeresen vettük a szóbeli akadályát pár nappal később összepakoltunk 4 hétre, elköszöntünk a családunktól, és elindultunk. Mindig is el akartam jutni ezekbe a nagyvárosokba, és most itt az alkalom!
Ráadásul legalább elfelejthetem az előző kapcsolatomat. Dominik összetörte a szívem. A lehető legjobb az, ha távol vagyok tőle, és erre tökéletes ez az utazás. Nem tudnám elviselni, ahogy az egyik legnagyobb ribanccal járkál. 4 hónap. Ennyit töltöttünk együtt. Hihetetlen, hogy ez neki nem jelentett semmit! Pedig én már neki adtam a szívem és elhittem, hogy szeret, amikor a szemembe nézve kijelentette. Ez volt a baj, hogy hittem neki! És az, hogy én is kijelentettem. Ez még nagyobb hiba volt! Egy jó ideig nem fogok hinni pasinak, ha ezt mondja, az biztos! Persze, ha a családom vagy a barátaim, barátnőim mondják, azt elhiszem, mert ők nem olyan szeretetre gondolnak. Bár eltelt az óta pár hónap, de még mindig fáj. Nem fogom ezt olyan egyszerűen elfelejteni. Természetesen a haverok próbálnak segíteni, hogy ne ezen járjanak a gondolataim, ami sikerül is nekik, de nem mindig. Az elkövetkezendő pár hétben vagy hónapban még biztos nem tudnék egy új kapcsolatba belemenni.
- Te meg min vagy úgy elgondolkozva? – helyezkedett el mellettem Viki.
Ő az egyik legjobb barátnőm. Bff, ha mondhatom így. Vele és Nórával mindent megbeszélünk, nincs tabu téma köztünk. Persze több barátnőm is van, de ők ketten a legjobbak.
- Csak, hogy hogyan jutottunk el idáig – válaszoltam továbbra is az ablakon kibámulva egy nagy sóhaj kíséretében.
- Aha. És a felhőknek szólt ez a sóhajtás, mi? – húzta fel szemöldökét. Mindig átlát rajtam ilyenkor, nem tudok neki hazudni.
- Na, jó – adtam meg magam. – Közben eszembe jutott Dominik is.
- Ne foglalkozz vele!
- Tudom. Csak nehéz.
- Akkor legalább még erre a két hétre, légy szíves! Most feledkezz meg róla, és érezd jól magad!
- Úgy lesz – mosolyogtam rá, majd visszatértünk a többiekhez, akik épp Beethowen-eztek.
- Gyere és segíts rajtam! – kérte már könyörgő szemekkel Krisztián.
- Jó. Lássuk, hogy állsz! – ültem le mellé, majd az én segítségemmel haladt tovább a játékban.
Krisztián a fiúk közül a legjobb barátom. Ő, illetve még Kornél. Amikor Vikivel és Nórival távol vagyunk egymástól, vagy csak éppen dolgaink vannak külön-külön, a fiúk mindig ott vannak velem. Velük sincs tabu téma, akármiről tudunk beszélni. És nem utolsó sorban segítenek egy kicsit megérteni a pasikat!
Éppen végeztek a játékkal a többiek, amikor szóltak, hogy leszállunk. Gyorsan elfoglaltuk a helyünket, majd a gép kereke már földet is ért.
Egy gyönyörű város látványa fogadott minket. Bár az időjárás nem mindig kellemes, de a város csodálatos! Miután összeszedtük a csomagjainkat segítettek eljutni a hotelba, ahol ezt a hetet töltjük.
Én természetesen Vikivel és Nórival voltam egy szobában, mellettünk Krisztián és Kornél, majd Lili Flórával, végül Csaba Levivel és Viktorral.
A csajokkal azonnal birtokba is vettük a szobát. Kipakoltunk a bőröndből, így a személyes tárgyakkal kicsit otthonosabbá is varázsoltuk. Amikor végeztünk én természetesen átmentem Krisztiánékhoz, ahol egy kicsit nagy káosz fogadott. Pasik, mit vártam?!
- Hogy nálatok milyen rend van! – ironizáltam a szobájukban körbe pillantva.
- A beszólogatás helyett segíthetnél inkább! – utasított Kornél mosolyogva.
- Azt is akartam! Tudod, hogy szeretlek titeket – nevettem, majd felvettem pár pólót a földről segítségem jeleként.
Végül negyed óra alatt sikerült viszonylag rendet rakni. Persze marasztaltak még, így ott is maradtam egy kicsit velük. Sokat köszönhetek nekik. Ott voltak velem, amikor Dominik otthagyott. Nem tudom nekik meghálálni azt a sok segítséget. Végül fél 11 körül átmentem a szobámba, és én is elaludtam.