Ahogy ígértem, hoztam a következő részt. Ebben nem történik olyan sok minden, de majd a 4. részben ;) Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek. Én a részemről telekajáltam magam kb. mindennap :'D Lesz még ennek böjtje...
Na, de ennyit rólam! Még ebben az évben jön a következő rész, pár nap múlva. Komizni és pipálni továbbra is ér! Jó olvasást! :)xx
3. rész
Lent gyülekeztünk a recepciónál, majd miután mindenkinek sikerült megérkeznie, megkerestük az asztalokat, és rendeltünk kaját. Természetesen Kornélék nem hagyhatták ki, hogy ne hozzák szóba azt a srácot. Kicsit elpirulva, a lehető leggyorsabban tereltem a témát, és nem igazán kívántam nyilatkozni róla.
Végül fél óra után visszatértünk a szobánkba, de senki se bírta ki, hogy a sajátjában legyen. Mint a régi szép időkben, amikor még csak általános iskolásak voltunk, és tanárokkal lementünk Siófokra. Csak annyi a különbség, hogy már középiskolásak vagy egyetemisták vagyunk, tanárok – és szinte mindenféle felügyelet – nélkül Londonban. Hihetetlen, hogy mennyi minden változott néhány év alatt!
És mennyi minden változhat még! Rögtön itt van a ma este. Már az elképesztő, hogy Harry Styles akar velem találkozni! Ezt még mindig nem sikerült feldolgoznom. Tisztára, mint valami fan, de mégsem. Hallottam róluk – ezért is bonyolult felfogni, hogy ő az –, de nem igazán foglalkoztam velük, erre az egyik nekem jön, elhív úgymond kiengesztelni, és még ezek után is találkozni akar velem. Annyira abszurd ez az egész. Még azt se mondta, hogy pontosan mikor jön. Azt se, hogy hogyan. Az lesz a legjobb, ha nem mozdulok ki este a hotelből. A kérdés csak az, hogy Harrynek mit jelent az este?
Mielőtt még válaszokat gyárthattam volna, a többiek zavartak meg, hogy indulunk a városnézésre. A ruhámat megfelelőnek találtam, így ismét fogtam a táskámat, és indultunk is.
Elmondhatatlanul jó volt! És ez még csak az első nap! Nem tudom elképzelni, hogy mi lesz a hét többi napján. Rengeteg fényképet csináltunk a látványosságok előtt, de még így se láttuk az összeset. Marad valami holnapra is. Délben megebédeltünk, majd folytattuk még egy kicsit a városnézést, de négy óra körül már nagyon elfáradtunk, így visszamentünk a hotelbe.
Én egyből bedőltem az ágyamba, amit nem hagyhatott ki Krisztián és Kornél sem, és rám feküdtek. Amint meglátta Nóri és Viki szintén az emberkupac tetejére feküdt. Gondolom, nem kell mondanom, hogy milyen kellemes érzés volt legalul lenni. Rimánkodtam vagy két percig mire leszálltak rólam, így végre elegendő levegőhöz jutva terülhettem el az ágyon.
- Na, akkor mesélj egy kicsit arról a srácról! – vetette rám kíváncsi tekintetét Kornél.
- Mit akarsz róla tudni? – fordítottam felé a fejemet továbbra is az ágyon fekve.
- Például, hogy mi a neve.
A legjobb kérdés, komolyan! Szerintem nem lesz jó még, ha elmondom. Aztán meg ők amúgy se tudnák, hogy pontosan ki is ő.
- Az nem lényeg neked – bújtam ki végül a válasz elől.
- Mert? Valami híresség vagy ki? – szaladt fel a szemöldöke Krisztiánnak.
Ha ezek után nekem valaki azt mondja, hogy Krisznek nincs hatodik érzéke, akkor azt megnyúzom! Hogy tapinthat rá mindenre?
- Nem, nem az! – tiltakoztam hevesen mielőtt még feltűnne nekik, hogy hova kalandoztam el.
- Akkor? – meredt rám mindenki tekintete.
- Csak egy srác. Nem akarok még róla mondani semmit. Majd ha úgy alakulnak a dolgok, amit kétlek. Max barátok lehetünk – ültem fel az ágyon.
- Még mindig Dominik? – helyezkedett el mellettem Kornél.
- Igen, de most nem akarok beszélni róla – dőltem vissza a párnára.
- Jól van, ahogy gondolod – nyomott puszit az arcomra.
Hogy a jó kedv ne szálljon el, átmentünk Levihez, Viktorhoz és Csabához, majd kicsivel később csatlakozott hozzánk Flóra és Lili is. Megint egy szobában mindenki. Annyit hülyültünk, hogy az hihetetlen! Olyan és akkora röhögő görcseim voltak, hogy azt hittem ott fulladok meg, így hála az égnek – na, meg a többieknek – elmúlt a pár órával ezelőtti szomorkás kedvem.
- Nem megyünk el valahova bulizni? – vetette fel agyszüleményét Levi. Jellemző rá. Ha neki nincs kedve a partizáshoz, akkor ott már baj van.
- Gyerünk! – kiáltotta mindenki kitörő örömmel, kivéve engem.
- Alexa, te nem jössz? – nézett rám Nóri csodálkozva.
- Inkább most nem. Majd legközelebb bepótolom – nem kell arról mindenkinek tudni, hogy más programom lesz ma este.
- Minden oké? – ölelte át a vállam Krisztián.
- Persze, csak most nincs kedvem menni sehova – pillantottam fel a mellettem ülő szőkeségre. – Miért lenne baj?
- Jól van, te tudod – húzott magához közelebb, majd ment is mindenki készülődni a bulira.
Előre tudtam, hogy mi lesz az este vége a számukra. Nagy részük hullarészegen jön vissza, és másnap majd’ meghalnak fájdalomcsillapítóért, illetve vízért. Mikor elkészültek, indultak is elég hamar, kb. kilenc óra felé. Mondanám, hogy majd annyival előbb érkeznek vissza, ha nem a mi társaságunkról lenne szó. Elég durva partikon vagyunk már túl főleg, amik Siófokon voltak.
Na, de térjünk vissza Londonba! Mindenki elköszönt tőlem, és elmentek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése