11. rész

Helló! :)

Itt is van a 11. rész! Nagyon-nagyon köszönöm a komikat, pipákat, igazán, tényleg örültem nekik, és mérhetetlenül boldoggá tettek. <3 Abba ne hagyjátok! :D :$

Ez a rész valamivel hosszabb lett, remélem, hogy tetszeni fog nektek. Most különösebb mondanivalón nincs, úgyhogy kellemes olvasást kívánok! :)xx

11. rész

Harry szemszög:
Ma egyáltalán nem volt kedvem a fotózáshoz, de muszáj volt. Végül is túléltem, csak fejben rohadtul nem ott voltam. Valahol Alexával. Jó, eddig ment a nyavalygás! Komolyan össze kell szednem magam!
- Minden oké? – állt meg mellettem Louis.
- Persze! – vágtam rá gondolkodás nélkül.
- Alexával kapcsolatban valamit hozz össze! – vetette át a karját vállamon.
- Azon leszek, hidd el! – biztosítottam szándékomról, mert tényleg ezt terveztem.
- Srácok, két óra. Siessetek, mert sosem készülünk el! – kiáltott nekünk Liam, aki már a tőlünk pár méterre lévő autónál állt Zaynnel és Niallel együtt.
- Itt vagyunk már – azzal mindannyian beszálltunk.
- Tuti, hogy el fogunk késni, mert éhes vagyok – pillantott fel az órájáról ír barátunk.
- Csodálatos – fújtam ki a levegőt.
- És, ha még belekalkuláljuk, hogy Zaynnek meg kell csinálnia a haját… –gondolkozott el Louis.
- Hé! Sietni fogok – szólalt fel az említett.
- Tehát nem félóra alatt lövöd be, hanem 29 perc alatt – incselkedett vele Niall.
- Elszedem a kajádat! – fenyegetőzött a tükörimádó.
- Jól van! Nem szóltam semmit – vonult vissza a szőke, mire mindenki elkezdett röhögni.
- Gyerünk Liam, taposs bele! Nem akarok elkésni – fordultam a talán, hangsúlyozom talán a legkomolyabb bandatársunkhoz.

Alexa szemszög:
Mire bepakoltam mindent, amit fontosnak tartottam pont három óra lett. Harry sehol. Megnyúzom. Nem a pontosságról fog eszembe jutni, az biztos. Már éppen kezdtem az hinni, hogy elfelejtette, amikor megláttam a hotel előtt leparkolni a számomra már oly ismerős autót. Nóri rögtön át is ment a másik szobába a többiekhez, én meg vártam, hogy végre ideérjen a göndörke.
- Szia, bocsánat a késésért, de káosz volt otthon – szabadkozott rögtön, amint belépett a szobába.
- Ezt valahogy könnyen el tudom képzelni – nevettem, mire oldalba lökött.
- Visszakapod a vízben! – nézett rám szúrós szemekkel, majd gyorsan le is léptünk, és beszálltunk az autójába. Pár perc múlva már a házuk előtt álltunk meg összeszedni a banda többi tagját.
Átültünk egy kisbuszféleségbe, a fiúk is bepakolták a cuccaikat, és máris elindultunk a szokásos köszönés- ölelés-puszi után. Fél óra múlva érkeztünk meg. Ami a kisbuszban volt, azt ne akarjátok tudni! Kb. minden volt csak erőszak nem, de ha nem érünk ide még az is megtörtént volna szerintem. Elmebetegek! De így szeretik őket. És én is.
- Na, hova pakoljunk le? – kérdezte Liam, amikor már kiszedtük a cuccokat a csomagtartóból, és helyet kerestünk a fedett, nagy területű fürdőben.
- Oda? – mutatott egy félig napos, félig árnyékos helyre Niall.
- Jó lesz – értettünk egyet, és elindultunk. Mindenki lepakolta a csomagjait, a pokrócokat kiterítettük, és elindultunk keresni valami kabint, ahol átöltözhetünk. Pontosabban én akartam elindulni, mert ők csak levették a pólót, nadrágot, és már fürdőnadrágban is voltak. Nem kell mondanom, hogy milyen jól néztek ki!
- Ki segít nekem? – néztem végig szélesen vigyorogva a srácokon.
- Én! – kiáltották egyszerre, és tódultak is be elém. Tudtam, hogy félreértik.
- Egyikőtök jöhet velem keresni egy kabint – feleltem továbbra is vigyorogva. Erre persze már lejjebb lohadt a lelkesedésük.
- Majd megy Harry – azzal jóformán nekem lökték szegényt. Kicsit esetlenül ugyan, de összeszedte a lépteit, és elindultunk.

Harry szemszög:
Jó, ez elég gyerekes volt. Ilyen idiótán még nem éreztem magam. Kb. rálöktek. Óvodában meg általános suliban csinálnak ilyet, nem 18 évesen! De végül is nem haragszok a fiúkra, úgyis megköszönöm nekik, ha minden jól megy.
- Ott van egy! – löktem meg Alexát, és az egyik csiga formájú kabin felé mutattam.
- Ügyes! – villantott egy elismerő mosolyt, én meg próbáltam nem elrepülni. Amint odaértünk a kezembe nyomta a cuccait, és bevonult a belsejébe. Kiadta a ruháit, bevette a bikinit, és már el is készült. Nagyon szép volt! A baj csak az volt, hogy felvett még valami könnyed anyagú szoknyafélét, így nem láthattam úgy, ahogy akartam. Nem baj, a vízben úgyis leveszi.
- Gyönyörű vagy! – bókoltam amint eszembe jutott, hogy nem kéne olyan feltűnően sokáig bámulni.
- Köszönöm – mosolygott, és amennyire láttam egy kicsit el is pirult. Ez az, jó vagyok! Harry

Styles visszatért!Pár perc múlva vissza is tértünk a többiekhez. Niall kis fehér bőrét Zayn bekente naptejjel, gondolom a többiek is kentek egy kicsit magukra. Engem Louis vett kezelésbe, Alexa pedig végre levette a szoknyaféleséget. Érdemes volt erre várnom, az biztos! Oké, szájat becsuk, nyálat nem csorgat, levegőt vesz, szemmel mást néz!
- Harry, szedd össze magad! – súgta Lou a fülembe.
- A… azon vagyok – dadogtam halkan egy nagy nyelés közben. Jó, sikerült visszatérnem a földre.

Alexa szemszög:
Örömmel vettem tudomásul, hogy Harry elhalálozott. Legalábbis pár másodpercre, amíg próbálta feldolgozni, hogy bikiniben vagyok. Nem ez volt a célom, de örülök neki. Jó kis nap lesz ez!
- Harry, ha kész vagy, bekennéd a hátamat? – telepedtem le melléjük.
- Persze – vágta rá azonnal. Tudtam, hogy semmi pénzért nem hagyná ki. Pár perccel később végzett vele Lou, én felültem, ő mögöttem elhelyezkedett, és elkezdte szétkenni rajtam a naptejet.
- Meg akarsz ölni? – suttogta a fülembe.
- Miért is?
- Mert annyira vadítóan nézel ki – húzódott hátrébb, én meg csak mosolyogtam magamnak. Ilyen elismerésre azért nem számítottam.
Nem sokkal később már a medencében voltunk, és próbáltam menekülni a srácok elől, ugyanis üldözőbe vettek. Még szerencse, hogy nem sokan voltak a közelünkben. Mondjuk az egész fürdő területén nem sokan voltak, gondolom, mert hétköznap van. Na, de visszatérve a menekülésemre. Kudarcba fulladt. Zayn utolért, lefogta a kezeimet, Harry pedig azonnal felemelt a karjaiba, és készült bedobni.
- Akkor most elengedlek, oké? – vigyorgott idiótán.
- Ne merészeld! – rivalltam rá, de persze feleslegesen. Amint kimondtam már a víz alatt is voltam. Szuper.
- Mondtam, hogy visszakapod – fordított maga felé miután sikerült felállnom, csak éppen a megfelelő irányt nem találtam a csukott szemem miatt.
- Ne gondold, hogy ennyiben hagyom! – néztem rá szúrós szemekkel, amikor ki tudtam nyitni, és máris bosszút álltam. Ráugrottam a hátára, és együtt merültünk a víz alá. Hát, nem pont így képzeltem, de mindegy.
Miután itt végeztünk, átmentünk a csúszdákhoz. Louis-val ültem bele az egyik gumicsónakszerűségbe, majd csúsztunk is lefelé a kacskaringós csúszdán. Mentünk jó néhány mentet, szerintem mindenki mindenkivel ploccsant legalább egyszer a vízbe, és még Zayn is túlélte, aki ugye nem szimpatizál a vízzel.
Természetesen az összes medencében voltunk, és kb. mindegyikben kellett valamelyik fiú elől menekülnöm, ami hasonló véget ért, mint először Harryvel. Végül is nem bántam, örültem, hogy velük lehetek, mivel pár nap és megyünk tovább. Csak ez az egy dolog szomorít el.
- Mi a baj? – lökte magát hozzám Niall a vízben, mivel én kiültem a medence szélére, és lógattam a lábam a medencébe.
- Semmi, csak olyan kár, hogy én vasárnap elmegyek, ti meg itt maradtok – sóhajtottam egy nagyot.
- Hova is mentek innen?
- Párizsba.
- Az nincs olyan messze. És van egy olyan érzésem, hogy sokszor fogunk mi még találkozni – kacsintott, és elúszott. Ezt mégis hogy értette? Jó, mondjuk őket ismerve ez nem elképzelhetetlen, de akkor is hirtelen ért.
További agyalásomat meg kellett szakítanom, ugyanis elmentünk enni. Gyros és desszertnek marlenka. Nekem ez tökéletes! Persze a többiek többet ettek, Niall pedig rengeteget. Nem láttam még embert, aki ennyit megbírt volna enni. Niall, az Niall. A kis ír manó.
Kajálás után nekem perfekt elfoglaltság volt a napozás. A fiúk kockultak egy kicsit és kártyáztak. Jól esett egy kis pihenés, eseménydús volt ez a nap. És még nincs vége! Amúgy szerintem Harry valamit ügyködött. Túl sokszor és túl feltűnően bámul rám vigyorogva. Nem csak azzal a csábítós vigyorral, hanem azzal a sunyissal is. Gyanús ez nekem…
Sajnos gyorsan eltelt az a pár óra, amit itt tölthettünk. Lassan bezárják a fürdőt, úgyhogy elkezdtünk összepakolni.
- Holnap este lesz egy koncertünk. Nem lenne kedved eljönni? – kérdezte Harry.
- Szívesen – mosolyogtam rá vissza, és közben el is indultunk. A visszafelé út már egy kicsivel csendesebb volt, de nem sokkal. Le se tagadhatnák magukat!
- Majd akkor értesítelek holnap, hogy mikor lesz – szólt utánam a göndör.
- Rendben, sziasztok! – köszöntem el tőlük, mivel elhoztak a hotelig. Sietősen mentem fel a szobámba és reméltem, hogy a többiek nem szedtek szét semmit.