12. rész

Helló! :)
Íme, meg is hoztam nektek a következő részt a hosszú hétvégére. Nagyon köszönöm a pipákat, komikat, amikkel mindig boldoggá tesztek, ezután se hagyjátok abba! :$ <3
Ez most olyan "átvezető rész" lett, de azért remélem, hogy tetszeni fog. Néha kell ilyen is :D De ígérem, hogy innentől már jobban beindulnak az események ;)
Fontosabb mondanivalóm most nincs, szóval kellemes olvasást! :) Xx

 12. rész

Az ajtót kinyitva egyből leraktam a táskámat, és máris a szekrény előtt álltam, hogy előszedjem a törülközőmet, és elmenjek zuhanyozni. Már nyitottam volna ki a fürdőszoba ajtaját, amikor Viki és egy fiú állított meg.
- Miért nem szóltál, hogy megérkeztél? – kérdezte egy kis megrovással a hangjában barátnőm.
- Előbb le akartam zuhanyozni – vigyorogtam rá utalva a mellette álló fiúra.
- Ja, oké. Majd máskor kibeszéljük, hogy milyen volt a délutánod, de most mi elfoglalnánk a szobát, ha nem baj – kuncogott, majd be is húzta a srácot maga után, akinek csak egy nekem szánt integetésre maradt ideje.
Mosollyal és fejcsóválva álltam be a kabinba, és engedtem magamra az először hideg, majd egyre melegebb vizet. Jól esett, ahogy áztatta a bőrömet, de nem élveztem sokáig. Már túlfáradt voltam, és csak egy jó meleg pihe-puha ágyra vágytam. Gyorsan felvettem a topot és a rövidnadrágot, amik nyáron a pizsamámként szolgáltak, majd – mivel nem mehettem vissza a szobámba – átsétáltam a mellettünk lévőbe.
- Sziasztok! – csuktam be magam után az ajtót, és lehuppantam a Krisztián és Kornél között lévő szabad helyre.
- Már pizsiben? Mikor jöttél? És milyen volt a program? – támadott le Krisz a kérdései áradatával.
- Már pizsiben, mert fáradt vagyok, kb. fél órája és nagyon jó – válaszoltam egy mondatban az összes dologra, amiről még nem tudott.
- Na, akkor kezdheted is a mesélést! – vetette át a karját vállamon Kornél, én pedig röviden elmondtam, hogy milyen jó is volt ma a fiúkkal.
- Szóval öt kannal voltál egész nap együtt? – szűrte le a számára „fontos” tényeket Levi.
- Ha úgy vesszük, igen – bólintottam rá nevetve.
- De jól megy valakinek! – lökött oldalba, mire egy vigyorral válaszoltam. Ezt követően még kb. fél órán át ugrattak, hogy mennyire felvitte Isten a dolgomat, de mindegyik beszólást álltam.
Végül 11 óra felé elvonultak, és csak hárman maradtunk a szobában: Krisztán, Kornél és én.
- Te nem mész át? – nézett rám Kornél.
- Viki és a pasija elfoglalta a szobánkat, szóval lehetne, hogy itt aludjak? – vetettem be boci szemeimet, bár úgyis megengedik.
- Hát persze! – húzott magához egy ölelésre Krisztián, amit készségesen viszonoztam is.
Elhelyezkedtünk azon a két ágyon hárman. Nem volt egyszerű, de végül sikerült. Krisz és Kornél a saját ágyukon feküdtek, én pedig valahogy egyszerre a kettőn. Szép lesz így az alvás…

Reggel megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a fejem lelóg az ágyról, a lábaim pedig a két ágyon szétterpesztve. Igazán kényelmes pozíció…
- Jó pózban fekszel – jegyezte meg röhögve Krisztián felülve az ágyában.
- Tudom. A probléma vele, hogy rohadt kényelmetlen – próbáltam felülni, de nem sikerült, és lecsúsztam a földre.
- Te meg mi a francot művelsz? – törölgette a szemeit Kornél.
- Felkelek – vihogtam, és felállva a földről helyeztem magam kényelembe a két ágyon. Fejcsóválva nevettek rám, majd elkezdtünk csak úgy beszélgetni. Természetesen rátértek Harryre. Tudtam, hogy nem fogják kihagyni. Végül elmondtam nekik, hogy Harry híres, és hogy a One Direction egyik tagja. Először nem akarták elhinni, aztán ledöbbenve tudomásul vették, majd féltettek, de végül megnyugtattam őket, hogy semmi gond nem lesz.
- Amúgy Nóri hol van? – kérdeztem rá arra, amire már este is akartam csak elfelejtettem.
- Flórával, Lilivel és Csabival elmentek bulizni – mondta Kornél.
- De nem is láttam őket. Olyan korán elindultak? – értetlenkedtem. Hét óra körül jöttem vissza, és már nem voltak itt. Nem szoktak ők ilyet.
- Mi is csodálkoztunk, de igen. Ki tudja, hol kötöttek ki végül – világosított fel Krisztián.
Beszélgettünk még kb. negyed órát, majd idejét láttam átkopogni a saját szobámba, hogy felöltözhessek.
- Zavarok? – nyitottam be kopogás után Vikiékhez és reméltem, hogy semmit sem szakítok félbe.
- Nem, gyere be nyugodtan – pillantott felém Viki, miközben fülbevalót keresett magának már felöltözve, ami számomra elég meglepő volt.
- A srác hol van? – kérdeztem rá, mert nem láttam a szobában, és valami ruha után kezdtem kutakodni.
- Jeason? Már elment dolgozni. Délben jön értem – világosított fel mosolyogva.
- Szóval Jeason – húzogattam a szemöldököm. – Mesélhetnél, hogy mi van veled és vele.
- Majd, ha összeszedi magát Nóri is, és akkor te is elmondod a tegnapot. De most irány reggelizni! – adta ki, mint valami parancsot, majd gyorsan felvettem a kiválasztott ruhákat, és indultunk is lefelé.