14. rész

Helló! :)
Tudom, hogy nem a With You Forever-höz hoztam részt, és most gondolatban legyilkoltok érte, de az alaptörténettel is haladni kell, remélem, megértitek :D Amúgy megint előbb jelentkezem, mint elterveztem, de a sok kattintás, a komik és a plusz 2 követő miatt úgy éreztem, hogy ezt megérdemlitek. Nagyon-nagyon köszönöm! <3 És persze továbbra is várom az ilyesmiket! :$
Szóval kedden vagy szerdán hozom a With You Forever UTOLSÓ részét! Ugye az elején említettem, hogy ez egy One Shot, tehát nem olyan hosszú sztori. Csak előre szóltam, hogy senkit ne érjen annyira nagy meglepetés, hogy vége. Bővebben erről majd jövőhéten ;)
Na, sikerült megint sokat dumálnom :'D Jó olvasást kívánok, és remélem azért ez a rész is tetszeni fog attól, hogy nem pont erre számítottatok! :)xx

  

14. rész

 
Hét óra körül tértünk vissza a szállodába, mert a plázázás után elmentünk moziba, ami nagyon jó volt. Ebéd után csatlakozott hozzánk Jeason is, aki nagyon jó fej srác, illik Vikihez. Ahogy lepakoltuk a cuccokat, máris megcsörrent a telefonom. Harry keresett.
- Szia, öt perc és ott vagyok – hadarta el, gondolom, hogy siethet. Ők mindig késésben vannak.
- Rendben – válaszoltam, és máris lerakta. Tényleg sietős a dolga.
- Harry? – néztek rám barátnőim.
- Igen – ültem le melléjük, és belekezdtünk a tegnap elmesélésébe, mert Harry úgysem öt perc múlva jön, hanem legalább tíz perccel később. Ugye, mint ismeretes Viki és Jeason között egyre szorosabb kötelék alakul ki, aminek nagyon örülünk Nórival. Végre ő is boldog. Nóra a tegnapi buliban próbált ismerkedni, de mindegyik idióta volt az ő elmondása szerint. Van egy olyan érzésem, hogy nem lesz sokáig egyedül. Vagy legalábbis remélem.
Miután végeztünk gyorsan elmentem lezuhanyozni. Remélem, még időben kész leszek. Már csavartam magamra a törülközőt, amikor meghallottam Harry hangját, ahogy Nóriék beengedik. Hipergyorsasággal igazgattam magamon a textilt, és léptem is ki a fürdőből.
- Még nem vagy kész? – kapta felém göndör fejét Harry, amikor észrevett.
- Ez neked öt perc? – vágtam vissza. Azóta már legalább húsz perc telt el, de ne zavarja. Viki és Nóri jobbnak látták, ha elmennek, és elköszöntek.
- Oké, jogos – adta meg magát, amikor már csak ketten voltunk a szobában.
- Persze, hogy jogos! – löktem oldalba, hogy a szekrényhez férjek, és keressek valami ruhát.
- Amúgy így is nagyon jól nézel ki – szólalt meg, amikor látta, hogy miért tessékeltem arrébb.
- Kösz, de nem hiszem, hogy kényelmes lenne egy szál törülközőben mennem – pillantottam rá, és smaragd szemei eléggé csillogtak. Ne légy kanos, Harry!
- Te tudod – reagálta le ennyivel. Férfiak…
Amint megtaláltam a tökéletes összeállítást, besiettem a fürdőbe, felöltöztem, és ott meg is csináltam a sminkemet, majd visszalépkedtem a szobába.
- Ejha! Gyönyörű vagy! – nézett végig rajtam. Szerintem fülig pirulva elmotyogtam egy

köszönöm-öt, és máris elindultunk lefelé az autójához. Amint beszállt ő is rátértem az újságra.
- Harry, nem tudom, láttad-e ma az egyik újságot, de címlapon van, hogy barátnőd van, és hogy az én vagyok – kicsit félve fürkésztem az arcát, amin nem fedeztem fel meglepődöttséget, és helyette én döbbentem meg egy kicsit.
- Láttam. Nagyon sajnálom, nem tudod elképzelni, hogy mennyire. Haragszol? – emelte rám szemeit, melyekben szomorúságot láttam.
- Nem, csak mondd meg nekik, hogy nincs barátnőd. Akkor minden rendben lesz – mosolyogtam rá.

Harry szemszög:
Mi? Ez most komoly? Oké, nincs barátnőm, de ő nem akar az lenni, vagy mi van? Tegnap még máshogy láttam rajta. Mi változott az óta? Ennyit nem ronthat el egy cikk. Vagy mégis?
- Úgy lesz – szólaltam végül meg egy sóhaj kíséretében, amikor észbe kaptam, hogy nem kéne ilyen sokáig csendben lennem.
- Köszönöm – mosolygott továbbra is. Tényleg csak barátként tekint rám? De hisz én vagyok Harry Styles! Nehogy már ne tetszek neki! Oké, az önbizalmam a helyén van. Na, majd a koncert után meggondolja magát, ha esetleg más véleményen lett volna, mint én.
Kb. tíz perc múlva meg is érkeztünk, kiszálltunk, és elindultunk be egyenesen az öltöző felé. A srácok is köszöntötték őt, majd én elmentem átöltözni, de utánam jött Zayn és Louis.
- Baj van? – kezdte Zayn.
- A cikk. Látta, és megkért, mondjam el, hogy nincs barátnőm – feleltem, miközben kissé idegesen szabadítottam meg magam a viselt ruháimtól, és vettem fel a koncertre valót.
- Ez még nem jelent semmit. Lehet, hogy megijedt a médiától, ami érthető – vigasztalt Lou.
- Lehet, de akkor mégis mit csináljak? – tekintettem rájuk kétségbeesve. Na, az önbizalmam eddig tartott…
- Megteszed, amit kért, és így legalább a média leszáll rólatok valamennyire. Aztán folytatod a meghódítását – hangzott a kivételesen jó terv Louis-tól.
- Kinek a meghódítását? – lépett hozzánk Alexa. Istenem, add, hogy nem hallott semmit abból, amit előtte beszéltünk!
- Az enyémet! – vágta rá Louis. – Mostanában nem sokat foglalkozik velem, és mondtam neki, hogy meg vagyok sértődve, és hódítson meg újra – hazudott szemrebbenés nélkül. Alexa kicsit csodálkozva ugyan, de talán elhitte, mert elég furán nézett ránk, főleg miután nyomtam egy puszit Lou arcára. Megnyugodtam.
Volt még egy kis időnk a kezdésig, amit jól elbeszélgettünk, majd jöttek szólni, hogy ideje színpadra lépni.
- Sok szerencsét, ügyesek legyetek! – súgta nekem Alexa.
- Köszönöm, azok leszünk! – azzal nyomtam egy puszit az arcára. Ez nem tudom honnan jött, de úgy éreztem, hogy megtehetem. Eddig még csak ölelkezni szoktunk, amikor találkozunk és akkor volt néha egy-két puszi, most viszont csak úgy. Ahogy láttam rajta meglepődött, de mosolygott, szóval nem volt baj. Talán még sincs minden veszve?

Alexa szemszög:
Harry puszija meglepett, mert nem szokott csak így spontán, de végül is nem bántam, sőt jól esett. Pillanatokkal később már a fiúk a színpadnál voltak, és engem is eligazítottak valahová a széléhez, ahol tökéletesen láthatom őket.
Alig, hogy elhelyezkedtem és megtaláltam a jó szöget, ahonnan pontos rálátást nyertem a színpadra, – amitől csak néhány méterrel voltam arrébb – fel is csendült a talán legismertebb számuk, a What Makes You Beautiful, és a fiúk is megjelentek. Hihetetlen, hogy mennyien gyűltek össze itt fénykép, aláírás és hasonlók miatt. Rengetegen szeretik őket. Köztük én is, így természetesen énekeltem velük a számot, amit összeismerkedésünk után az első szabad perceimben meg is tanultam.
- „That’s what makes you beautiful!” – énekelte Harry, és az irányomba mutatott. Ezt most komolyan… komolyan nekem szánta? Egy pillanatra szerintem kihagyott a szívem verni egyet, majd gyorsan rendeztem arcvonásaimat, és megjutalmaztam a göndört egy mosollyal. Még a fények is rám világítottak néhány másodpercre, amitől eléggé zavarban éreztem magam, de szerencsére nem figyeltek olyan sokan, csak a körülöttem lévők. Végül is ennyien bőven elegek voltak.
Következett a többi számuk is persze, amikből már némivel kevesebbet tudtam, hiszen nem volt annyi időm, hogy a teljes albumot megtanuljam. Akár tudtam belőlük valamit, akár nem, a fiúk nagyon jól nyomták, látszott, hogy szeretik ezt csinálni és élvezik is.
Végül elérkezett az utolsó dal, a Moments. Eszméletlenül gyönyörű, engem teljes mértékben elbűvölt és lenyűgözött. Ami viszont még inkább megdöbbentett, hogy Harry szinte végig a szemembe nézve énekelte mind az ő versszakát, mind a refrént. Már eddig is éreztem, hogy akarhat valamit, de mindig elvetettem a gondolatot. Mondjuk, amikor elhívott „kárpótolni” már akkor gyanús volt nekem, aztán jött az este, amikor sétáltunk, és csak erősödött bennem. Utána pedig már nem is tudom. Talán megszoktam azt az érzést, hogy milyen, amikor vele vagyok, és már nem is figyeltem. Először abszolút lenyűgöztek a gyönyörű szemei, és szerintem el is vesztem bennük azonnal. Onnantól pedig már egyáltalán nem tudtam figyelni arra, hogy milyen hatással van rám. Hogy is lehetne, ha teljesen a hatalmába kerített?
Gondolataimból kizökkentett a WMYB újbóli hallása, mert a közönség ezt követelte. Ismét énekeltem velük, és szinte már meg sem lepődtem, amikor Harry felém énekelte a szólóját. Most már komolyan nem tudom, hogy mit gondoljak…
Végül elhagyták a színpadot, és én is követtem a példájukat, majd meg is álltak amint észrevettek.
- Nagyon jók voltatok srácok! – öleltem meg őket egyszerre, már amennyire lehetséges öt fiút.
- Köszönjük, de mennünk kell dedikálásra – szakította meg az ölelkezést Liam.
- Fél óra múlva itt vagyunk – puszilt meg ismét Harry. Ki szoktatta rá erre? Amíg ők távol voltak természetesen twitterrel ütöttem el az időt.

Alexa @Alexa_Kiraly
@Harry_Styles @NiallOffical @Louis_Tomlinson @Real_Liam_Payne @zaynmalik csodálatos volt a koncert! köszönöm Xx <3

Tweetteltem ki, majd reagáltam néhány üzenetre, megemlítésre, visszakövettem pár embert stb. a szokásos dolgok. Furcsa ezt így kimondani, mert régebben nem igazán volt ennyi teendőm. Kockulásomból a srácok zökkentettek ki, ezek szerint letelt a fél óra. Közös megegyezés alapján elmentünk kajálni – Niall könyörgése miatt – a Nando’s-ba. Miután mindenki végzett, visszamentünk a házukhoz, mert Zayn, Liam és Louis barátnői már vártak rájuk, Niall pedig még evett volna valamit. Így Harryvel átszálltunk az autójába, és elvitt a hotelhez.
- Köszönöm, hogy elhívtál a koncertre, fantasztikus volt – hálálkodtam, amikor megálltunk a szállásom előtt.
- Nincs mit – mosolygott, és megjelentek a kis gödröcskéi. Kezdődik!
- Figyelj, nincs kedved egy kicsit feljönni? Dumálhatnánk, még elég korán van – fogalmam sincs, hogy miért kérdeztem meg tőle, de úgy éreztem, muszáj. Komolyan nem tudom, hogy ilyenkor mik zajlanak le az agyamban. Nem normális dolgok, az biztos.
- Szívesen – vigyorgott, mintha erre várt volna, majd kiszálltunk, és a vezetésemmel elindultunk a szobámba.