24. rész

Helló! :)
A nyári szünet első hetében itt is az új olvasnivaló! Hála az égnek, a biosz szóbelimmel vége a vizsgáimnak, így már sokkal több időm van a történeteimmel foglalkozni. Ennek pedig lehet örülni :D
Nem tudom elégszer megköszönni, hogy milyen sokszor látogattok fel ide egy nap, és a pipákat is <3 Komit viszont nem kaptam, amit sajnálok, de akkor pipáljatok vagy használjátok a csetet :$
És nem is beszélek/írok többet, kellemes olvasást és nyári szünetet! :)xx

 24. rész

Miután Harryvel sikerült elszakadnunk egymástól, mindketten felöltözünk. Harry fekete szűk farmert és fehér pólót viselt, amitől majd’ megőrültem. Biztos, hogy direkt ki akar csinálni. Ezek után persze én is szexis darabokat válogattam össze.

- Olyan csábító vagy, hogy inkább maradnék itt veled, mint buliznék – ütötte meg a fülemet Harry mély, kívánatos hangja, miközben a hajamat tűztem fel. Mögém lépett, és átölelt hátulról.
- Én sem bánnám, de majd máskor – fordultam felé mosolyogva, kezei pedig lecsúsztak a derekamra. Vigyorogva bólintott, megpuszilta az orromat, majd felkaptam a táskámat, és lementünk kézen fogva a többiekhez, akik a recepciónál várakoztak.
- Na, végre, hogy ideértetek! – fogadott minket Levi. Csak egy grimaszt vágtam neki. Persze, ha buliról van szó, ő mindig készen van időben. Egyszerre indultunk el a hotelből, mindenki gyalog, hiszen feltételezhetően a társaság összes tagja szándékozik alkoholt fogyasztani. Harry továbbra sem engedett el, és annyira jó érzéssel töltött el, hogy egész úton vigyorogva mentem mellette. Már négy hónapja nem voltam ilyen boldog. Sőt, azelőtt sem.
- Egy pillanat, mielőtt még mindenki szétszéledne! – köszörülte meg a torkát Krisztián, mire rá figyeltünk. – Ha valamelyikünk máshol ébredne fel reggel, küldjön majd valami életjelet – erre mindannyian felröhögtünk először, de aztán természetesen beleegyeztünk. Indulhat a parti!

Reggel – vagy fogalmam sincs, hogy mikor – a még függönyön keresztül is átsütő napfény ébresztett fel. Szóval az tuti, hogy nappal van. Nagyszerű. Amikor megpróbáltam felülni, rájöttem, hogy nem fog sikerülni, mert valaki rajtam fekszik. Szabályosan rajtam. Amint nem vakított el a fény, megláttam, hogy Harry az. Itt megkönnyebbültem. Nem hiszem, hogy örült volna göndör szerelmem, ha rögtön a kapcsolatunk elején félig-meddig másnaposan, más ágyában, mással ébredek. Itt pedig bevillant, hogy mi buliztunk. Mondjuk most kb. ennyi az az információ, ami az eszembe jutott, a többi még nagyon nincs meg. Remélem, Harry vagy a társaság maradék tagja felvilágosít majd. Ezen a gondolaton felbuzdulva megpróbáltam felkelteni Harryt. Úgy terveztem, hogy kicsit lelököm magamról, így lekerül mellém az ágyra, mert ott volt még hely. Csakhogy Harold néha annyira ügyes tud lenni, hogy most sikerült leesnie a földre, és egy hangos koppanással ért le. Alig bírtam ki röhögés nélkül, a számat harapdáltam, hogy visszafojtsam. Szegény, biztos fájhatott neki.
- Mi a…? – törölgette meg a szemeit, és aztán azonnal az oldalához kapott, ahol találkozott a padlóval. Itt már szabályosan küzdöttem a nevetés ellen.
- Minden okés? – préseltem ki magamból, és inkább beharaptam a számat.
- Azt hiszem – nyöszörögte, majd próbált felállni, de rögtön visszaült a helyére. – Illetve mindjárt szétmegy a fejem – fogta meg a homlokát. Na, igen, ismerős.
- Nyugi, nekem is – bólogattam, de csak lassan, mert akkor szédültem. – Amúgy te mire emlékszel a buliból?
- Nagy baj, ha azt mondom, hogy nem sokra? – vigyorgott szélesen, én pedig végre felröhöghettem nyugodtan. Megkönnyebbülés volt, komolyan.
- Jó, akkor majd megkérdezzük a többieket – szólaltam meg, amikor levegőhöz jutottam. – Mondjuk, nekem odáig megvan, hogy szétváltunk, iszogattunk, táncoltunk, de azt már nem tudom, hogyan kerülünk ide – emlékeztem vissza.
- Nekem már az előtte lévő dolgok is zavarosak – tápászkodott fel lassan, és befészkelődött mellém az ágyba. Megigazgatta rajtunk a takarót, és ekkor vettük észre, hogy csak fehérneműben vagyok. Harry ugye bokszerben volt, de ez tőle nem szokatlan. – Szólhattál volna előbb is, hogy csak ennyi ruha van rajtad – csillant fel a szeme, egyik kezével pedig átölelt.
- Lehet, hogy hajnalban tudtad – löktem meg egy kicsit, mire elnevette magát, és belepuszilt a hajamba, én pedig közelebb bújtam hozzá. Tenyerével lágyan simogatta a hasamat, közben nagyjából fél percenként megpuszilt akárhol, amin nekem mindig mosolyognom kellett. Annyira aranyos tud lenni, hogy hihetetlen. Most már elképzelhetetlennek tartom, hogy Harry nélkül legyek. Már nem menne. Nem is tudom, hogy bírtam ki eddig.

Harry szemszög:
Hihetetlen boldogság járt át, amíg együtt feküdtünk az én szobámban. Olyan nyugalmas volt végre, még a másnaposság ellenére is. Nem tudtam betelni gyönyörű szerelmemmel.
Az idilli, romantikus pillanatokat csak a telefonom zavarta meg. Jellemző.
- Hova raktam a nadrágom? – pattantam ki az ágyból, amit rögtön meg is bántam, ugyanis megindult velem a szoba.
- Jól vagy? – ült fel Alexa aggódva, és lassan odasétált hozzám.
- Persze, már jobb – mosolyogtam rá, miután minden visszaállt a rendes helyére.
- Nem kellett volna annyit innod – nevetett rám barátnőm csilingelően.
- Te sem sokkal vagy különb, úgyhogy maradj csendben – szóltam rá, de egyáltalán nem dühösen, mire oldalba lökött, majd gyors csókot nyomtam a szájára, és megindultam a fürdő irányába, mivel onnan hallottam a telefonomat.
- Helló, Paul! – köszöntöttem mosolyogva, bár ő ezt úgysem láthatja, de talán hallhatja a hangomon. Alexa egy grimaszt vágott le, amikor meghallotta a nevet.
- Örülök, hogy ilyen jó kedved van, Harry – fogadott hűvösebb hangsúllyal, mint én. Letolás lesz, érzem.
- Tudod, amióta barátnőm van, boldog vagyok – villantottam egy vigyort, amit Alexának címeztem. Mielőtt kimentem volna a teraszra, láttam, hogy viszonozta. – De miért is keresel? – váltottam témát.
- Gondoltam, hogy egy lány miatt mentél el – sóhajtott. – Gratulálok, hogy sikerült találnod magadnak valakit, de most már ideje lenne visszajönnöd Londonba, nem gondolod?
- Őszinte legyek? Nem, nem gondolom – incselkedtem, bár nem tudom, mennyire tolerálja most.
- Harry, neked van munkád. Világhírű énekes vagy egy bandában, szóval leszel szíves visszajönni, mert elég nehéz úgy felvenni a dalokat, hogy egy tag hiányzik – tudtam. Pedig olyan jó lett volna még itt tölteni egy hetet.
- Tudom – biztosítottam, hogy nem felejtettem el mindent. – Holnap visszamegyek – fújtam ki a levegőt a kellemetlen döntés után.
- Nem, még ma – határozott volt, de a mai napot még akkor is Alexával töltöm.
- Nézd, Paul. Most vagyunk túl egy bulin, másnapos szerintem az egész társaság, hadd ne kelljen már így itt hagynom Alexát. Holnap Londonban leszek, ígérem – nem akartam elmondani a bulit, de muszáj volt egy elég erős okot találnom. – Nem haltok bele ennyibe.
- Más dolgozik, te meg partizol és lerészegedsz. Ez így nem lesz jó, Harry!
- Honnan tudod, hogy részeg voltam? – kerekedett el a szemem.
- Ismerlek már. Egyébként rendben. Holnapra szedd össze magad, és háromra várlak titeket a stúdiónál. Nem fogadok el több kifogást! – azzal lecsapta. Talán sikerült kicsit felidegesítenem, de ez most nem igazán érdekel.
- Mit akart? – sétált ki hozzám a pólómban Alexa. Imádom, hogy rajta van.
- Holnap vissza kell mennem Londonba – itt vágott egy fintort, mire magamhoz húztam, és a karjaimba zártam, miközben háttal nekitámaszkodtam a korlátnak. – Elhiheted, hogy én sem örülök neki, de muszáj. Még stúdiózunk.
- Persze, megértem, csak jó lett volna kicsivel több időt együtt töltenünk – sóhajtott, és tudtam, hogy egyáltalán nem boldog, amiért elmegyek.
- De ma még itt vagyok, kapjuk össze magunkat! – azzal betereltem felöltözni.