Hűha, egy újabb kerek számú olvasnivalót hoztam itt a nyár utolsó heteiben. Szerintem már csak egyszer lesz ilyen, 50 részig nem fogom húzni a történetet. Remélem, tetszett a one shot 3. része, köszönöm hozzá a pipákat! <3 És kérlek, írjatok, pipáljatok nyugodtan, mert nagyon jól esik látni, ha tetszett! :)
Azt hiszem, ennyit akartam, kellemes olvasást, és élvezzétek ki még ezt a pár hetet a nyárból! :)xx
30. rész
Alexa szemszög:
Eddig minden úgy alakult, ahogy elterveztem. Itt állok a fiúk közös háza előtt, és várom, hogy végre megérkezzenek. Igen, elrepültem Párizsból vissza Londonba. Csak azért, hogy lássam szerelmemet, vele legyek és megbeszéljük, mi lesz velünk, miután nekem véget ér a kirándulásom.
- Alexa! Te jó ég, mit keresel itt? – szaladt ki a kisbuszból igencsak meglepődve Harry, és azonnal erős karjaiba zárt.
- Hozzád jöttem – feleltem, miután beszippantottam illatát, ami már hiányzott.
- Hát téged is látni errefelé? – vigyorgott Louis, majd nevetve mindegyiküket köszöntettem egy-egy öleléssel. Ahogy beléptünk a házba, betelepedtünk pár órára a nappaliba, és ment a srácok folytonos hülyesége, majd olyan 10 óra környékén készülődtünk lefeküdni. Mivel senki nem akart már vezetni, úgy döntöttünk, hogy itt alszunk, így Harry a szobájába indult el velem.
- Egyébként másik oka is volt annak, hogy visszajöttem – kezdtem bele, miközben egy Harrytől kölcsönkapott, Hipster feliratú pólóba bújtam.
- Igen? És mi az? – meredt rám kíváncsian és félmeztelenül, ami igencsak elvonta a figyelmem, de próbáltam a szemébe nézni.
- Mi vasárnap hazamegyünk Magyarországra. Véget ér a kirándulás. Mit fogunk csinálni ezután? – lépkedtem közelebb hozzá, és kicsit kétségbeesve öleltem át.
- Most még nem tudom, de ne aggódj, kitalálok valamit – biztosított teljesen magabiztos hanggal, ami el is érte célját. Viszonylagosan nyugodtan távolodtam el Harrytől, és helyezkedtem el az ágyán. Ő szorosan mellém bújva követett, majd hátulról átölelve aludtunk el.
Másnap reggel halk susmogásra lettem figyelmes. Nem igazán voltam még magamnál, így nem különösebben foglalkoztam vele, próbáltam visszaaludni. Ekkor viszont valakik ránk ugrottak.
- Mi a…? – ébredt fel Harry is, álmosan dünnyögve.
- Észnél vagytok? – törölgettem a szemem felülve, amikor megláttam a két tettest. Niall és Louis volt az.
- Szerintem te is tudod erre a választ – röhögött fel Harry, majd a két elmebeteget lerugdosta rólunk.
- Ez nem volt szép, Styles! – húzta fel az orrát Louis megjátszott sértettséggel.
- Ó, ne haragudj! Ki tudlak engesztelni valamivel? – ment bele a göndör is a játékba. Az nem is zavarta őket, hogy Niall és én is ott voltunk.
- Talán – felelte sejtelmesen vigyorogva, mire egyöntetűen mindenki felnevetett. Az újdonsül szerelmespár ki is viharzott a szobából, így Niallel maradtam.
- Ezek nem normálisak – állapítottam meg utánuk nézve.
- Együnk sem az – javított ki a szőkeség. Ezzel csak egyetérteni tudtam.
- És elvileg én lennék a barátnője – csóváltam a fejem kacagva.
- Elvileg. Gyakorlatilag meg Louis – helyeselt Niall, mire megdobtam egy párnával, de végül röhögésben törtünk ki. Pár percig még beszélgettünk, de Niall olyan nagyon éhes volt már, hogy leszaladt a földszintre valami ehető dologért. Én bekockultam egy kicsit, telefonon felnéztem twitterre.
- Hú! – hallottam meg nagyon közelről Harry mély hangját, amit imádok, de most a szívinfarktust hozta rám.
- Idióta! – löktem meg a karját nevetve, miközben befészkelte magát mellém.
- Kösz. Éppenséggel ez az idióta – mutatott magára – kitalálta, hogy mit csinálunk, miután végeztek Párizsban – húzta ki magát büszkén.
- Komolyan? – meredtem rá hitetlenül. – És mit? – kérdeztem rá, amikor láttam, hogy magától nem fogja elmondani.
- Te is szépen hazamész a barátaiddal, otthon leszel a családoddal, aztán jössz vissza az Olimpiára – ismertette velem is elképzelését. Ahogy feldolgoztam, amit mondott, úgy lettem egyre boldogabb, hiszen, azt hiszem, két hét van hátra a rendezvényig, annyit pedig csak kibírok Harry nélkül. – Na, jó lesz így?
- Hát persze hogy jó – borultam a nyakába, és olyan hevességgel sikerült, hogy eldőltünk az ágyon. Azonnal tökéletes ajkaira tapadtam, ő pedig kezeivel a hátamat vette birtokba. – Ez így rendben van. És ezek után? – távolodtam el tőle, bár nem akart elengedni, de csók közben eszembe jutott, és nem tudtam már magamban tartani a kérdést.
- Aztán suli. Haza kell menned, mert, ugye, van még egy éved – nézett a szemembe, itt pedig éreztem, hogy hervad egyre lejjebb a mosolyom.
- Távkapcsolat? – szólaltam meg egy rövid ideig tartó csend után. Félve kérdeztem rá, mert eddig nem sok jót hallottam róla.
- Tudom, hogy nem akarod, én sem, de nincs más választásunk. Vagy szakítunk, amit persze nem fogunk, vagy megpróbáljuk a távkapcsolatot – simított ki egy tincset az arcomból. Akármennyire is nem pártolom, muszáj egyetértenem.
- Jó, oké, legyen – sóhajtottam megadva magam. Őszintén remélem, hogy ez nem fogja a kapcsolatunk végét jelenteni. – De ha hiányozni fogsz? – jutott hirtelen eszembe. Még nyáron csak-csak elviselem a hiányát, mert tudom, hogy találkozni fogunk, mivel én bármikor ráérek, Harry ugye nem, de próbál időt szakítani rám. Ha viszont suli lesz, rengeteg idő fog kiesni miattam is.
- Nem lesz ugyanolyan, de ott a telefon, net. Nem sorolom már végig. Épp elégszer tettük – emlékeztetett arra, amikor azért búcsúzkodtunk, mert Londonból repültem el Párizsba.
- Igaz – mosolyodtam el halványan. – Akkor ki fogjuk bírni?
- Hát, muszáj lesz – szorított magához, és mélyen beleszívta a hajam illatát. – Menni fog – biztatott lágyan. Bólintottam, majd ismét megcsókoltam.
Harry szemszög:
Nagyon örültem, hogy Alexa beleegyezett az ötletembe. Az este nagy részében alig tudtam aludni, így a megoldást kerestem, és hallgattam barátnőm édes szuszogását, figyeltem mennyire aranyosan alszik.
- Mit álmodtál amúgy? – kérdeztem, miután abbabírtuk hagyni a csókot.
- Nem emlékszem. Miért? – húzta össze szemöldökét.
- Mert valamin nagyon mosolyogtál.
- Passz. Biztos rólad – nevette el magát, ami engem is elkapott. – De honnan láttad? – esett le neki, hogy ekkor nekem is aludnom kellett volna.
- Sokáig ébren voltam. Azon gondolkoztam, hogyan legyen tovább – fűztem még hozzá, mielőtt megkérdezte volna.
- Édes vagy – húzódott egy széles mosoly Alexa arcára. Még mindig nehéz egy kicsit elhinni, hogy már a barátnőm.
- Nem, az te vagy. Én… férfias vagyok – gondolkoztam egy fél másodpercet, de ez is elég volt ahhoz, hogy Alexa lemászva rólam röhögésben törjön ki. Na, szép. – Hé, milyen barátnőm van nekem, hogy kinevet? – háborodtam fel azonnal tettetett komolysággal.
- Bocs, csak… csak látnod kellett volna az arcod – nevetett még jobban, még ezt is alig bírta normálisan elmondani.
- Jól van, jól van, alázz porig – dramatizáltam túl a dolgokat, amin már én is röhögtem, és kiterültem Alexa mellé az ágyon.
- Louis! Ne akarj a kezeim közé kerülni! – hallottuk meg Zayn hangját, majd a szaladást is. Gondolom, Louis megviccelve keltette fel arab bandatársunkat is.
- Ez mi volt? – érdeklődött visszafojtott mosollyal Alexa.
- Louis valamit csinált Zaynnel.
- Akkor nemcsak minket keltettek fel – bújt hozzám szorosan.
- Hát nem. De szerintem még mi jártunk a legjobban – nevettem el magam, hiszen Louis hülyesége határtalan.
- Vajon Liamnek mit tervezett? – kérdezte gyerekes kíváncsisággal a szemében.
- Nézzük meg! – ragadtam meg a karját, és kisiettünk a szobámból.
Eddig minden úgy alakult, ahogy elterveztem. Itt állok a fiúk közös háza előtt, és várom, hogy végre megérkezzenek. Igen, elrepültem Párizsból vissza Londonba. Csak azért, hogy lássam szerelmemet, vele legyek és megbeszéljük, mi lesz velünk, miután nekem véget ér a kirándulásom.
- Alexa! Te jó ég, mit keresel itt? – szaladt ki a kisbuszból igencsak meglepődve Harry, és azonnal erős karjaiba zárt.
- Hozzád jöttem – feleltem, miután beszippantottam illatát, ami már hiányzott.
- Hát téged is látni errefelé? – vigyorgott Louis, majd nevetve mindegyiküket köszöntettem egy-egy öleléssel. Ahogy beléptünk a házba, betelepedtünk pár órára a nappaliba, és ment a srácok folytonos hülyesége, majd olyan 10 óra környékén készülődtünk lefeküdni. Mivel senki nem akart már vezetni, úgy döntöttünk, hogy itt alszunk, így Harry a szobájába indult el velem.
- Egyébként másik oka is volt annak, hogy visszajöttem – kezdtem bele, miközben egy Harrytől kölcsönkapott, Hipster feliratú pólóba bújtam.
- Igen? És mi az? – meredt rám kíváncsian és félmeztelenül, ami igencsak elvonta a figyelmem, de próbáltam a szemébe nézni.
- Mi vasárnap hazamegyünk Magyarországra. Véget ér a kirándulás. Mit fogunk csinálni ezután? – lépkedtem közelebb hozzá, és kicsit kétségbeesve öleltem át.
- Most még nem tudom, de ne aggódj, kitalálok valamit – biztosított teljesen magabiztos hanggal, ami el is érte célját. Viszonylagosan nyugodtan távolodtam el Harrytől, és helyezkedtem el az ágyán. Ő szorosan mellém bújva követett, majd hátulról átölelve aludtunk el.
Másnap reggel halk susmogásra lettem figyelmes. Nem igazán voltam még magamnál, így nem különösebben foglalkoztam vele, próbáltam visszaaludni. Ekkor viszont valakik ránk ugrottak.
- Mi a…? – ébredt fel Harry is, álmosan dünnyögve.
- Észnél vagytok? – törölgettem a szemem felülve, amikor megláttam a két tettest. Niall és Louis volt az.
- Szerintem te is tudod erre a választ – röhögött fel Harry, majd a két elmebeteget lerugdosta rólunk.
- Ez nem volt szép, Styles! – húzta fel az orrát Louis megjátszott sértettséggel.
- Ó, ne haragudj! Ki tudlak engesztelni valamivel? – ment bele a göndör is a játékba. Az nem is zavarta őket, hogy Niall és én is ott voltunk.
- Talán – felelte sejtelmesen vigyorogva, mire egyöntetűen mindenki felnevetett. Az újdonsül szerelmespár ki is viharzott a szobából, így Niallel maradtam.
- Ezek nem normálisak – állapítottam meg utánuk nézve.
- Együnk sem az – javított ki a szőkeség. Ezzel csak egyetérteni tudtam.
- És elvileg én lennék a barátnője – csóváltam a fejem kacagva.
- Elvileg. Gyakorlatilag meg Louis – helyeselt Niall, mire megdobtam egy párnával, de végül röhögésben törtünk ki. Pár percig még beszélgettünk, de Niall olyan nagyon éhes volt már, hogy leszaladt a földszintre valami ehető dologért. Én bekockultam egy kicsit, telefonon felnéztem twitterre.
- Hú! – hallottam meg nagyon közelről Harry mély hangját, amit imádok, de most a szívinfarktust hozta rám.
- Idióta! – löktem meg a karját nevetve, miközben befészkelte magát mellém.
- Kösz. Éppenséggel ez az idióta – mutatott magára – kitalálta, hogy mit csinálunk, miután végeztek Párizsban – húzta ki magát büszkén.
- Komolyan? – meredtem rá hitetlenül. – És mit? – kérdeztem rá, amikor láttam, hogy magától nem fogja elmondani.
- Te is szépen hazamész a barátaiddal, otthon leszel a családoddal, aztán jössz vissza az Olimpiára – ismertette velem is elképzelését. Ahogy feldolgoztam, amit mondott, úgy lettem egyre boldogabb, hiszen, azt hiszem, két hét van hátra a rendezvényig, annyit pedig csak kibírok Harry nélkül. – Na, jó lesz így?
- Hát persze hogy jó – borultam a nyakába, és olyan hevességgel sikerült, hogy eldőltünk az ágyon. Azonnal tökéletes ajkaira tapadtam, ő pedig kezeivel a hátamat vette birtokba. – Ez így rendben van. És ezek után? – távolodtam el tőle, bár nem akart elengedni, de csók közben eszembe jutott, és nem tudtam már magamban tartani a kérdést.
- Aztán suli. Haza kell menned, mert, ugye, van még egy éved – nézett a szemembe, itt pedig éreztem, hogy hervad egyre lejjebb a mosolyom.
- Távkapcsolat? – szólaltam meg egy rövid ideig tartó csend után. Félve kérdeztem rá, mert eddig nem sok jót hallottam róla.
- Tudom, hogy nem akarod, én sem, de nincs más választásunk. Vagy szakítunk, amit persze nem fogunk, vagy megpróbáljuk a távkapcsolatot – simított ki egy tincset az arcomból. Akármennyire is nem pártolom, muszáj egyetértenem.
- Jó, oké, legyen – sóhajtottam megadva magam. Őszintén remélem, hogy ez nem fogja a kapcsolatunk végét jelenteni. – De ha hiányozni fogsz? – jutott hirtelen eszembe. Még nyáron csak-csak elviselem a hiányát, mert tudom, hogy találkozni fogunk, mivel én bármikor ráérek, Harry ugye nem, de próbál időt szakítani rám. Ha viszont suli lesz, rengeteg idő fog kiesni miattam is.
- Nem lesz ugyanolyan, de ott a telefon, net. Nem sorolom már végig. Épp elégszer tettük – emlékeztetett arra, amikor azért búcsúzkodtunk, mert Londonból repültem el Párizsba.
- Igaz – mosolyodtam el halványan. – Akkor ki fogjuk bírni?
- Hát, muszáj lesz – szorított magához, és mélyen beleszívta a hajam illatát. – Menni fog – biztatott lágyan. Bólintottam, majd ismét megcsókoltam.
Harry szemszög:
Nagyon örültem, hogy Alexa beleegyezett az ötletembe. Az este nagy részében alig tudtam aludni, így a megoldást kerestem, és hallgattam barátnőm édes szuszogását, figyeltem mennyire aranyosan alszik.
- Mit álmodtál amúgy? – kérdeztem, miután abbabírtuk hagyni a csókot.
- Nem emlékszem. Miért? – húzta össze szemöldökét.
- Mert valamin nagyon mosolyogtál.
- Passz. Biztos rólad – nevette el magát, ami engem is elkapott. – De honnan láttad? – esett le neki, hogy ekkor nekem is aludnom kellett volna.
- Sokáig ébren voltam. Azon gondolkoztam, hogyan legyen tovább – fűztem még hozzá, mielőtt megkérdezte volna.
- Édes vagy – húzódott egy széles mosoly Alexa arcára. Még mindig nehéz egy kicsit elhinni, hogy már a barátnőm.
- Nem, az te vagy. Én… férfias vagyok – gondolkoztam egy fél másodpercet, de ez is elég volt ahhoz, hogy Alexa lemászva rólam röhögésben törjön ki. Na, szép. – Hé, milyen barátnőm van nekem, hogy kinevet? – háborodtam fel azonnal tettetett komolysággal.
- Bocs, csak… csak látnod kellett volna az arcod – nevetett még jobban, még ezt is alig bírta normálisan elmondani.
- Jól van, jól van, alázz porig – dramatizáltam túl a dolgokat, amin már én is röhögtem, és kiterültem Alexa mellé az ágyon.
- Louis! Ne akarj a kezeim közé kerülni! – hallottuk meg Zayn hangját, majd a szaladást is. Gondolom, Louis megviccelve keltette fel arab bandatársunkat is.
- Ez mi volt? – érdeklődött visszafojtott mosollyal Alexa.
- Louis valamit csinált Zaynnel.
- Akkor nemcsak minket keltettek fel – bújt hozzám szorosan.
- Hát nem. De szerintem még mi jártunk a legjobban – nevettem el magam, hiszen Louis hülyesége határtalan.
- Vajon Liamnek mit tervezett? – kérdezte gyerekes kíváncsisággal a szemében.
- Nézzük meg! – ragadtam meg a karját, és kisiettünk a szobámból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése