Megint úgy alakult, hogy csak most jelentkezem, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy hétvége felé hozom az új részeket. Remélem, megfelel mindenkinek :)
A one shot folytatása természetesen jövőhéten érkezik. Egyébként összesen 5 rész hosszúságú. Ó, és a They don't know about us című blogomon említettem talán múlthéten, hogy még egy Larrys one shot biztosan lesz, bár arról még fogalmam sincs, hol fogom publikálni.
Erről a részről meg csak annyit, hogy remélem, tetszeni fog a hosszúsága ellenére is :D Köszönöm a visszajelzéseket, amiket kaptam az előzőhöz, kérlek, most se felejtkezzetek el erről <3
Kellemes olvasást! :)xx
33. rész
Nem, nem örültem, hogy Harrynek el kellett mennie megint fotózásra, amikor tegnap is ott voltak, de hát mit tehettem? Jobb lesz, ha már most hozzászokom, hogy nem tudunk mindig együtt lenni.
A fiúk nélkül viszont határozottan a csajoké lett a lakás, ugyanis Danielle és Eleanor is itt töltötte az éjszakát, aminek én csak örültem, mert így nem voltam egyedül ebben a hatalmas házban. És ha már a háznál tartunk. Utoljára akkor jártam itt, amikor filmeztünk a srácokkal, és a Harry szobája melletti helyiségben aludtam. Emlékszem, hajnalban át is mentem hozzá. Ó, mennyi minden történt már azóta, pedig kb. csak egy hét telt el.
- Jó reggelt, Alexa! – köszöntött Danielle frissen, a konyhában tevékenykedve.
- Neked is! Mi lesz a kaja? – léptem mögé, hogy megleshessem, mit készít.
- Mintha Niallt hallanám – nevetett fel, miközben arrébb állt. – Egyébként saláta. Persze csak, ha neked is megfelel – tette hozzá gyorsan.
- Ó, nagyon is jó lesz! Azt se tudom, mikor ettem ezt utoljára – mondtam, miközben az evőeszközöket kerestem, hogy megterítsek hármunknak.
- Jó reggelt! – jelent meg közöttünk Eleanor is. – Saláta lesz? Helyes, akkor csinálok friss narancslevet – hadarta, és máris a spájzba ment az említett gyümölcs keresésére. Ők reggelről mindig így pörögnek? Csak mert én órákig nem vagyok képes normálisan magamhoz térni.
Az egészséges reggelink elfogyasztása után sajnos el kellett búcsúznunk egymástól, mert mindkét lánynak volt programja. Ez viszont azt jelentette, hogy őket sem látom pár hétig, mert nem tudnak kijönni a repülőtérre.
Mivel egyedül maradtam a hatalmas lakásban, birtokba vettem a laptopot. Úgyis régen jártam már a világhálón. Facebookon nem sok újdonság volt, néhány friss fénykép, állapot és ennyi is. Akik miatt pörögni szokott a falam – vagyis az a társaság, akikkel kirándulok –, el vannak foglalva, így itt nyugalom volt. Na, de twitteren! Fogalmam sincs, mennyi új követő, megemlítés, kedvencelés, retweetelés. Ezeket határozottan a One Directionnek és azon belül Harrynek tulajdonítottam. Nélkülük elég csendes és normális volt az ittlétem, velük viszont minden megváltozott. És ezt nem feltétlenül bánom.
Amikor meguntam a saját falam olvasását, rákerestem Harry profiljára. Mindig rácsodálkozok, mennyi követője van, és ez egyre csak növekszik. A másik, amin néha el szoktam gondolkozni az, hogy hány ezren írhatnak neki, amiket barátom észre sem vesz. Ilyenkor elfog egy kicsit a sajnálat értük, de aztán eszembe jut, hogy a reményt nemigen vesztik el, különben nem írnának neki újra és újra.
Ekkor viszont megláttam a mai tweetjei között egy érdekeset, amin nem tudtam tovább lépni. Képtelenség lett volna.
Harry Styles @Harry_Styles
És mellékelte a képet, amit hajnalban készített rólam napkeltekor. Nem hiszem el, hogy felrakta! De amiken még jobban leesett az állam, azok a visszajelzések. A döntő többségtől pozitívak voltak, az utálkozók eddig még nem támadtak le. Vigyorogva gépeltem be a válaszomat.
Alexa @Alexa_Kiraly
Forever ♥ Xxx
Nem hosszú, de benne van minden fontos, és ennél többet képtelen lettem volna reagálni. Így is oda-vissza vagyok Harrytől, bármit is tesz.
Miután visszatértem a time line-omra, megláttam a trendeket. Az állam a mai nap már sokadjára érte el a padlót, most ezek miatt: #DirectionersloveHalexa #Halexaneverbrokeup. Hát, lehetséges nem szeretni a srácok rajongóit?
Harry szemszög:
A fiúktól gyorsan elköszöntem, és máris szaladtam az autómhoz, hogy minél előbb otthon legyek Alexával. Nem szívesen hagytam őt egyedül reggel, de muszáj volt. Most viszont, hogy kitaláltam, mi lesz a meglepetés, még inkább vele akarok lenni. Biztos vagyok benne, hogy el lesz ragadtatva.
Nagy vigyorral az arcomon parkoltam le a közös házunk előtt, majd siettem be az ajtón. Alexát a nappaliban találtam, a laptop előtt.
- Mi jót csinálsz? – hoztam rá a frászt, amit csak abból tudtam megállapítani, hogy szinte felugrott a kanapéról.
- Éppen próbálom elkerülni a szívbajt – jött oda hozzám, rögtön a karjaimba zártam, ajkam pedig máris az övén volt.
- Na, gyere! Elmegyünk ebédelni, aztán elviszlek egy helyre – ragadtam meg a karját, de még visszaszaladt pár fontosabb holmijáért.
- Hova? – kíváncsiskodott, amikor ismét mellettem volt.
- London Eye – kacsintottam rá, majd egy kis csók után indultunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése