35. rész

Helló és happy halloweent mindenkinek! :D
Nem is gondoltam volna, hogy pont ilyenkor hozom az eredeti történet folytatását, de mindegy. Ez egyébként nem lett túlságosan pozitív, sőt, de majd meglátjátok.
Köszönöm szépen az előzőekhez a kommenteket, pipákat, természetesen ehhez is várom <3 A one shot utolsó része pedig ugye jövőhéten érkezik.
Végül kinek hogy tetszett a Story Of My Life? Én nagyon imádom, nincs olyan nap, hogy ne menjen a fejemben :D És kérdezném azt is, hogy mit szóltok a kliphez, ha kijött volna, de erre vasárnapig sajnos még várnunk kell :')
Na, nem is magyarázok többet, kellemes olvasást kívánok, és élvezzétek ki még ezt a pár napot a szünetből! :)xx

35. rész

Harry szemszög:
Másnap sajnos már reggel egyedül kellett hagynom Alexát, mert egy reggeli műsorba voltunk meghívva. Hagytam neki egy üzenetet, hogy csak délben érek vissza, mert utána meg lesz egy fotózásunk is. Kicsit sűrű nap, de délután már ráérek, és holnap sem lesz semmi program. Ritka az ilyen.
- Akkor, kilenckor a közös házban! – köszöntem el a srácoktól, miután minden kötelező programunkkal végeztünk, és beszálltam az autómba. Mivel a holnapi nap szabad, így úgy döntöttünk, hogy elmegyünk bulizni, és természetesen visszük magunkkal a csajokat is. Már, aki ráér.
- Szóval jössz? – kérdeztem barátnőmet, miután beavattam az ötletünkbe, amint hazaértem hozzá.
- Persze – villantott rám egy gyönyörű mosolyt. Ez azért már hiányzott, hogy személyesen lássam, és ne a web kamerán keresztül.
- Helyes – adtam a szájára egy kis puszit, majd a laptopomat előszedve elterültem a kanapén, bevetettem magam az internet hálójába, és Alexa is ugyanígy tett mellettem, félig-meddig rajtam.
Meg kell hagyni, megítélésem szerint volt egy kis hullámvölgy a kapcsolatunkban, amikor keveset beszéltünk egymással. Féltem, hogy ez a véget jelenti, de most, hogy újra velem van hosszabb ideig, nem két napig, elszállt az eziránt érzett kétségbeesés. Merthogy egyáltalán nem akarom őt elveszíteni, sem elrontani valamit.

- Na, szerintem te mehetsz készülődni – figyelmeztettem Alexát, nehogy késésben legyünk, mert ő még nincs készen.
- Hé! Mintha te olyan gyors lennél – vágott vissza mosolyogva, mire elfordítva a fejem nevettem. Ez igaz, de nekem csak a hajamat tart kicsit sokáig belőni. Egyébként mindig rá kell várni.
Nem sokkal később én is barátnőm után mentem, majd negyed óra múlva már teljesen elkészülve vártam őt a kanapén.
- Gyönyörű vagy! – pillantottam meg Alexát, amikor látókörömbe ért. És egyáltalán nem hazudtam. Tényleg varázslatosan nézett ki!
- Köszönöm – sütötte le a szemét zavarában. Imádom, hogy még így, hónapok után is sikerül zavarba hoznom őt csak annyival, hogy megdicsérem.
Miután a közös házunknál összeszedtük a csapatot, gyalog indultunk el az egyik közelebbi szórakozóhelyre. Ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak, mert mindenki tervezett alkoholt inni.
- Vodkát mindenkinek! – kiáltottam el magam, majd egymás után csak jöttek, jöttek és jöttek a piával teli poharak.

Alexa szemszög:
Éjszaka olyan 3 óra környékén úgy éreztem, hogy ideje lenne hazamennünk már. Jól éreztem magam, de szerintem ennyi is elég volt, nem szerettem volna a következő napot átaludni, inkább járkáltam volna a városban a srácokkal – vagy legalább Harryvel –, és velük vagy vele hülyülni.
- Harry, nem megyünk haza? – kutattam fel barátomat a VIP részlegben. Legnagyobb döbbenetemre ekkor mászott ki az asztal alól négykézláb. – Te részeg vagy – állapítottam meg elszörnyedve. Eddig még soha nem láttam őt ennyire ittasan, és ez a látvány borzalmas volt.
- Dehogy, csak jó kedvem van – cáfolt meg, miközben felkelt, és rám akaszkodott. Ó, de hosszú lesz ez az este…
- Ja, persze. Na, induljunk haza – karoltam át, hogy segítsek neki menni. Közben megállított Liam, aki még normálisan nézett ki, hogy jöjjön-e velünk, de mondtam, hogy nem szükséges, elbírok Harryvel egyedül is. Legalábbis reméltem, mert részegen sosem volt vele dolgom. Eddig.
- Annyira szeretlek! – közölte Harry, amire nem számítottam, és váratlanul megcsapott az alkohol szaga. Elfintorodtam. – Te talán nem?
- De, persze, hogy szeretlek! Csak részeg vagy, inkább ne szerelmet vallj, hanem menjünk haza – próbáltam őt a helyes irányba terelni.
Fél órás szenvedés után értünk el a házáig. Az út egyébként csak 10 perces lett volna, de hát a nem kicsit ittas Harryvel elég nehezen lehetett haladni.
- Meg akarlak dönteni – mondta a szemembe, én pedig hirtelen nem tudtam, mit gondoljak. Egyre közelebb jött hozzám, így kezdtem komolyan venni őt.
- Harry… – kezdtem tiltakozásba, de nem jutottam sokra, mert barátom készült rám vetni magát. Nem hiszem el, hogy ez történik!
- Most – hagyta figyelmen kívül ellenkezésem, és máris le akarta húzni rólam a pólómat, míg én próbáltam a lehető legtávolabb kerülni tőle.
- Harry, állj le! – folytattam volna még tovább azzal, hogy én ezt egyáltalán nem szeretném – bár lehet, felesleges lett volna –, de belém fojtotta a szót azzal, hogy megcsókolt. Más esetben ennek örülnék, de most nem. Nagyon nem. Ez erőszakos csók volt, máskor megvárja, míg viszonozom vagy megadom az engedélyt nyelvének, most viszont szinte belém tuszkolta az övét. Hirtelen eltávolodott tőlem, és már kezdtem remélni, hogy megértette, mit szeretnék, ám ennek pontosan az ellenkezője történt: elhomályosult tekintettel közeledett újra a számhoz, majd az újabb csók közben felemelt, és az ágyhoz vitt.
- Harry, ne csináld ezt! Kérlek – váltottam lágyabb hangsúlyra a végére, bár semmi eredménye nem volt. Ugyanúgy folytatta tovább, a nyakamat, mellkasomat csókolgatta – amit most kivételesen nem élveztem –, kezeivel pedig végigfogdosta a testemet.
- De-de – motyogta rám sem hederítve. Éreztem, hogy a könnyek mardossák a szememet, amiért nem képes most békén hagyni, ám próbáltam nem foglalkozni velük, és inkább távolabb kerülni Harrytől.
- Nem hallottad? Hagyd abba! – szóltam erősebben az eddigi tiltakozásaimhoz képest, ami megállította egy kis időre rajtam terpeszkedő barátomat.
- Mi bajod? Meg foglak dugni, mi nem tetszik ezen? – nézett rám olyan fejjel, mintha abszolút nem lenne természetes, hogy ellenkezem, amikor nem szeretném azt, amit ő. Hitetlenül néztem a szemébe, melyben kisebb homályosságot fedeztem fel. Ez egyértelműen nem az én Harrym.
- Ez nem te vagy. Majd szólj, ha észhez tértél – szűrtem ki a fogaim között már nyugodtabban, mert végre hagyott teret nekem is.
- Mi? Én… – csuklott hirtelen, majd folytatta: – Harry Styles akar veled lefeküdni, és te még ellenkezel? – szaladt fel szemöldöke, ahogy összerakta végre a kirakós darabkáit.
- Igen – bólintottam rá színtelen hangon. – Én elmentem, holnap találkozunk – azzal sikerült lelöknöm magamról, felkeltem az ágyról, majd az asztalhoz mentem, hogy összeszedjem a táskámat, amikor váratlanul megszólalt Harry:
- Menj csak nyugodtan. Tudod, bánom, hogy nem feküdtem le veled hamarabb. Akkor biztosan hagytad volna – hangja másodpercekkel utána is a fülemben csengett a csendes szobában, és nem tudtam elhinni, hogy ezt mondta. A táskám is majdnem kiesett a kezemből. A gondolataim legalább ezerfelé széledtek szét, idő kellett volna, hogy összeszedjem őket és magamat is, de az most nem volt.
- Ez pedig te fogod bánni – mondtam legyűrve a torkomban lévő és egyre nagyobbodó gombócot. Harry lakásának ajtaját már könnyes szemekkel hagytam el, majd egy taxit fogva siettem a srácok közös otthonához.
Egy pillanatra sem gondoltam úgy, hogy ezek után is egy házban alszom Harryvel. Én még nem érzem készen magam erre, ezt ő is pontosan tudja. De még mennyire, hogy tudja! Hiszen ő maga mondta, hogy megvár, nem siettet. Erre tessék, elég volt az alkohol, hogy megváltozzon a véleménye. Melegen ajánlom neki, hogy holnapra térjen vissza a normális Harry, az, akibe szerelmes lettem, akit megismertem. Mert a részeg Harryt képtelen vagyok elviselni.