36. rész

Helló! :)
Sajnálom, hogy a tőlem megszokott időponthoz képest ilyen későn hoztam az újat, de nem várt dolgok jöttek közbe. Ám a lényeg, hogy itt van. Még akkor is, ha nem lett egy vidám rész. Bár lehet, az előző után számítottatok is erre.
Remélem, tetszett az If we could only turn back time... befejezése, persze még mindig írhattok oda is, szívesen olvasom a véleményeteket! És köszönöm a pipákat is, illetve a sok-sok kattintást! <3 Kérlek, ne felejtsétek el ezeket most sem :)
Azt hiszem, ennyit akartam, kellemes olvasást! :)xx
U.i.: A kép persze photoshop, bár simán elmenne igazinak is szerintem :3

36. rész

 Harry szemszög:
Irtózatos fejfájást éreztem, amikor rájöttem, hogy már nem alszom. Bár a szemem még csukva volt, tudtam, hogy nem kicsit vagyok másnapos. Végül győzött a rajtam úrrá lévő szomjúság, és lassan kimásztam az ágyamból, hogy egyenesen a konyhába menjek.
- Alexa? – szólítottam meg barátnőmet, mert furcsának találtam, hogy nem volt velem, aztán meg már a konyhában sem láttam. – Alexa, itthon vagy? – próbálkoztam még egyszer, de válasz ekkor sem érkezett. Homlokráncolva néztem szét, de sehol senki, egy hangot sem hallottam.
Miután bevettem egy fájdalomcsillapítót, rendbe szedtem magam a fürdőszobában és felöltöztem, a földszinten, a nappaliban helyezkedtem el a kanapén a telefonommal a kezemben. Percekig azon törtem a fejem, kit hívjak fel, végül barátnőm mellett döntöttem.
- Szia – szólt bele néhány csengés után. Arcomra mosoly kúszott, ahogy meghallottam a hangját, de egyben aggodalom is, mert nem éppen kedves hangsúllyal köszöntött. Távolságtartó volt.
- Szia! Hol vagy? – tértem rögtön a lényegre, miközben a hajamba túrtam.
- A közös házatokban, de nem sokáig – érkezett a hűvös válasz, majd rögtön a folytatás is: – Észhez tértél már?
- Mi az, hogy nem sokáig? – visszhangoztam kijelentése második részét, figyelmen kívül hagyva kérdését, melyet igencsak vádlónak éreztem. Ekkor viszont beugrott, hogy miért érdeklődött. Úristen, miket műveltem az éjszaka! – Nem tudom, mit tervezel, de azonnal ott vagyok – azzal le is csaptam a telefont, bezártam a lakásom ajtaját, és behuppantam az autómba, hogy Alexához menjek. Érzem, hogy valami olyat fog csinálni, amitől nem leszek boldog.
Hosszúnak tűnő percek alatt értem a közös otthonunkba, és a lehető leggyorsabban robogtam be a házba, ahol azonnal barátnőmmel találtam szemben magam. Aki nem tűnt boldognak. Egyáltalán nem.
- Alexa, minden rendben? – kérdeztem, miközben közelebb léptem hozzá, de ő elhúzódott, hátrébb ment.
- Ne jó pofizz itt nekem, amikor éjszaka elviselhetetlen voltál. Vagy nem emlékszel? – bár hangja nyugodt volt, láttam rajta, hogy csak visszafogta magát.
- Tudom, és sajnálom. Nagyon sajnálom. Részeg voltam, az nem én voltam – magyarázkodtam serényen, mert szerettem volna, ha tudja, hogy nem vagyok olyan. Túl részeg voltam, nem voltam magamnál.
- Azt észrevettem – szűrte ki a fogai között, majd jött a folytatás, amit nem akartam hallani, mégis muszáj volt: – Harry, ez nem fog menni. Ha mindig le akarsz velem feküdni, amikor részeg vagy, én nem tudom ezt csinálni. Tudod jól, hogy még nem érzem készen magam erre, de te részegen ezt képtelen vagy felfogni. Nem mehet így tovább, hogy mindig külön töltjük az éjszakát, amikor ez történik. Ennek nincs jövője kettőnk között – fejezte be monológját, melyet végig higgadtan mondott el, ám néhol éreztem, hogy nagyon nem szívesen teszi. Nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek rá:
- Te most szakítani akarsz?
- Igen – felelt kíméletlenül. Féltem a választól, és jogosan tettem. Nem tudtam felfogni szavait, az agyam csak azt szajkózta, hogy ez nem lehet igaz, ezt nem teheti velem. Azonnal ellenkezni akartam, meggyőzni Alexát, hogy nincs igaza, igenis van értelme annak, hogy mi együtt vagyunk, de a szavak a torkomon akadtak. Nem hiszem el, hogy ez történik velünk…

Alexa szemszög:
Az éjszaka hátralévő részében Harryn és rajtam gondolkoztam, végül pedig azt a döntést hoztam, hogy nincs értelme együtt maradnunk tovább. Nem azért, mert nem szeretném őt, ó, dehogy is! Csak én úgy nem tudok vele lenni, ha józanul képes rám várni, részegen viszont nem. Melyik énjének higgyek?
A részeg embernél nincsenek gátlások, kimondja és megteszi azt, amit józanul nem merne. Ezt szem előtt tartva pedig elég egyértelmű, hogy nem lehetünk együtt Harryvel. Ennek nincs értelme.
- Alexa, én… – kereste a szavakat barátom, bár feleslegesen. Meghoztam a döntésemet, nem fogok ezen változtatni.
- A sajnálkozás ide kevés, ne is pazarold rá az időt – vágtam közbe, mire Harry kétségbeesve nézett egyenesen a szemembe.
- De… ez volt az első és utolsó alkalom, kérlek, ne csináld ezt! Tudod, hogy várok rád, ez csak egy… botlás volt.
- Egy botlás, amit józanul nem tettél volna meg, mert nem volt elég bátorságod hozzá, de részegen már igen – javítottam ki kissé hideg hangnemben.
Fájt, hogy azt hittem, ő más, mint az előző barátom volt. Ugyanannyi ideig jártam vele is, és lám, majdnem ugyanazért szakítottunk. Csak akkor, majdnem 1 éve megcsaltak, mert Dominik sem tudott várni rám. Itt a megcsalás kimaradt, amiért plusz pont jár Harrynek, de ennyi.
- Most pedig szeretném, ha elmennél – kértem nyugodt hangsúllyal. Harryn látszott, hogy nem tudja feldolgozni az eseményeket.
- Miért vannak összecsomagolva a cuccaid? – hagyta figyelmen kívül kérésem, amiért nem orroltam meg rá, természetesen.
- Mert hazamegyek. Visszautazom Magyarországra – mondtam ki sóhajtva végleges döntésemet, amely láthatóan megforgatta Harry szívében a kést. Utáltam, hogy miattam kell ezt elviselnie, de nem tehettem mást. – Kérlek, menj el – szóltam utoljára, remélve, hogy megteszi végre, és nem kellett csalódnom: Harry megfordult, lassan kinyitotta az ajtót, majd becsukta maga mögött.
- Alexa, ez mi volt? – gátolt meg egy hang abban, hogy elgyengüljek, így összeszedve a saját hangomat válaszoltam Liam kérdésére:
- Szakítottunk – feleltem, miközben megfordultam, és ekkor láttam, hogy itt van mindenki: Danielle, Eleanor, Liam, Louis, Zayn és Niall. Gondolom, nemrég ébredtek fel a buli után, és jöttek reggelizni. Ez az egyetlen szó szinte megfagyasztotta a szobában a levegőt, majd előbb a két lány jött hozzám megölelni, végül pedig a 4 srác is csatlakozott.
- Jól vagyok – nyugtattam meg mindenkit – vagy magamat –, bár egyikőjük sem kérdezte. – Szerintem menjetek Harry után – tanácsoltam, ahogy lassan kiváltunk az ölelésből, majd a fiúk ki is mentek az ajtón. Nem szóltak egy szót sem, és nem is kellett, megértettem, hogy hirtelen érte őket ez a hír.
- Akarsz beszélni róla? – érdeklődött óvatosan Eleanor, mire bizonytalanul egy aprót bólintottam.
- Csinálok teát – ajánlotta fel Danielle, amiért hálás voltam, majd a nappaliban a kanapén elhelyezkedtünk. Amint újra csatlakozott hozzánk a táncos lány is, röviden elmeséltem, miért jutottam erre a döntésre.

- Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte Louis már a repülőtéren. Miután a lányokkal kibeszéltem magam, megérkeztek a srácok is, Harry nélkül. Próbáltak maradásra bírni, ám visszautasítottam, így Lou felajánlotta, hogy kivisz a reptérre, amit már elfogadtam.
- Igen – böktem ki néhány perces várakozás után. Nehezemre esett ezt mondani, mert igazság szerint nem így van, nem ezt akarom. De nincs más választásom.
- Hát, rendben. Te tudod – hagyta végül rám a dolgot, majd folytatta: – De ha bármi van, mi itt vagyunk neked – ölelt magához, szavai pedig nagyon jól estek.
- Köszönöm – hálálkodtam, mert nem hittem, hogy megérdemelném azok után is a segítségüket, hogy barátjuknak összetörtem a szívét. – És kérlek, vigyázzatok Harryre! Ahogy ismerem őt, még valami őrültséget csinálna.
- Úgy lesz – biztosított. – De azt ne felejtsd el, hogy ő még mindig szeret téged – emlékeztetett, de időm sem volt átgondolni szavait, mert indulnom kellett.