Egy számomra kicsit hosszú és fárasztó hét után hoztam nektek a következő részt. Ebben főleg Alexa szemszögét szeretem, még akkor is, ha nem éppen pozitív a hangulat. De meglátjátok, ha elolvassátok.
Mielőtt még elfelejtem említeni: a They don't know about us című blogomon jövőhéten olvashattok majd egy új Larrys one shotot. Azért nem ide rakom fel, mert - mint említettem korábban - hamarosan befejeződik ez a történet, nem akarom már tovább húzni. Szóval akit érdekel, az ne felejtsen el kedden felnézni a másik blogomra!
Ó, és nevet váltottam a héten, mert meguntam az előzőt, tehát Edina Stories az új, így keressetek, ha kellek :D
Legnagyobb örömömre átléptük a 9000 kattintást, hihetetlen számomra, és végtelenül hálás vagyok érte, mert ez a ti érdemetek, nagyon köszönöm! <3 Kérlek, ne felejtsetek el valami nyomot hagyni magatok után.
Azt hiszem, ennyit akartam, úgyhogy kellemes olvasást kívánok! :)xx
U.i.: A cikkben azért 18 éves Harry, Alexa pedig 17, mert ez nagyjából 1 évvel ezelőtt játszódik.
37. rész
A fürdőből kilépve egyenesen a szobámba sétáltam, hogy felöltözzek és megcsináljam a hajam a bulira. Hetek teltek el az Alexával való szakításunk óta, de én még mindig nem tudtam őt elfelejteni, ezért az alkoholhoz folyamodtam.
- Megint bulizni mész? – kérdezte Zayn, amint leértem a nappaliba. A közös házunkban voltunk, mivel holnap repülünk New Yorkba.
- Igen – válaszoltam egyszerűen, mintha nem lenne ez természetes.
- De azért erre vess egy pillantást – nyújtott felém Liam egy nyitott újságot, melyben rólam írtak. Szem forgatva kezdtem bele az olvasásba.
„Harry Styles ismét szingli?
A One Direction göndör szívtipróját (18) az elmúlt hetekben rengetegszer látták különböző szórakozóhelyeken, ahol szemtanúk szerint nem sajnálta magától az alkoholt. A pontos okát a szinte véget nem érő bulizásnak nem tudni, de gyanítható, hogy megromlott párkapcsolata tehet róla.
A nyár folyamán sokszor számoltunk be Harry és Alexa Király (17) viszonyának alakulásáról. A magyar származású lány végül az énekes barátnője lett, és nem egy interjút láthattak vagy olvashattak róluk a rajongók. A meleg hónapok alatt számos paparazzi kép jelent meg róluk, és a legtöbb időt együtt töltötték, többek között a londoni Olimpián is megjelentek egy párként.
Ám azóta véget ért a nyár, Alexa számára kezdődött az iskola, mivel még érettségi előtt áll, Harryt pedig várta a munka, így a fiatalok távkapcsolatra kényszerültek. Ez egy ideig működött, de úgy látszik, itt a vége a dolognak, ugyanis hetek óta nincs hír a Halexa – ahogy a rajongók összerakták a nevüket – párosról.
Hogy tényleg szakítottak-e, vagy csak szünetet tartanak, esetleg még együtt vannak, hamarosan kiderül, bár lapunk az első variációt tartja valószínűnek.”
- Fantasztikus – nyugtáztam ennyivel az egész cikket, aminek sikerült felkavarnia a lelkemet ismét, bár az amúgy sem tudott lenyugodni egy ideje.
- Ennyi? – szaladt fel Niall szemöldöke. Nem is csodálkoztam rajta, mert máskor kiakadok, most viszont már alapból ki vagyok akadva, ennél jobban nem lehetne. Csak felejteni akarok, nem totálisan kiborulni.
- Igen, ennyi. Mentem – azzal a kabátomhoz sétáltam az előszobába. Részemről én lezártam a beszélgetést, de Louis nem:
- Harry, nem hiszem, hogy most el kellene menned bulizni, főleg, hogy holnap elrepülünk – oktatott ki, amit gondolom, nem annak szánt, de már eléggé idegesített, hogy hónapok óta mindenki csak azt mondja, mit kellene tennem, így ezt a tanácsát sem tudtam másként felfogni.
- Szerintem meg ez nem a te dolgod. Sziasztok! – vágtam be magam után az ajtót, miközben kissé gúnyolódó hangon elköszöntem a srácoktól. Igen, nem ezt érdemelték, csak elegem van a tanácsokból. Nem kell nekem segítség!
Alexa szemszög:
„Hogy tényleg szakítottak-e, vagy csak szünetet tartanak, esetleg még együtt vannak, hamarosan kiderül, bár lapunk az első variációt tartja valószínűnek.”
Olvastam egy angol cikk utolsó sorait, de persze már sok más is a szemem elé került a napokban, mind külföldi újságokból, mind magyarból. Kezdetét vették a találgatások, hogy járunk-e még Harryvel, mert hetek óta nem láttak minket együtt. Nekem pedig csak annyit kellene tennem, hogy twitteren felvilágosítok mindenkit arról, hogy már a múlt hónapban szakítottunk. De mégsem teszem. Bár én vetettem véget a kapcsolatunknak, szerintem Harrynek kellene majd bejelentenie, ha úgy gondolja, hiszen ő a híresebb kettőnk közül. Ám eddig még nem tette meg, és iszonyat kíváncsi vagyok, miért, azonban nem fogom megkérdezni. Nem hinném, hogy kellemes lenne vele ismét beszélni.
- Alexa, itt vannak Kornélék – jelent meg a szobám ajtajában anya, mire bólintva tudomásul vettem barátaim ittlétét.
- Sziasztok! – siettem felkelni az ágyamról, hogy megöleljem őket. Sajnos a Harryvel való kapcsolatom ideje alatt nem igazán voltam velük, furdal is érte rendesen a lelkiismeretem.
- Örülök, hogy nem dobozos fagyit tömve magadba találtunk meg – köszöntött „kedvesen” Krisztián, de persze nem tudtam haragudni rá. Mindig is ilyen csipkelődős volt a barátságunk ezzel a két sráccal.
- Az érdekes lett volna – nevettem fel, majd rögtön folytattam a magyarázattal: – Először is, decemberben nem szokás fagyizni. Másodszor, inkább csokit ennék. Harmadszor, ha ezt akartátok volna látni, akkor már lecsúsztatok róla.
- Komolyan? – kerekedett el Kornél szeme, miközben leültünk az ágyra, és próbálta visszafojtani a mosolyát. Valószínűleg gyanították, hogy vicceltem.
- Nem, dehogy – legyintettem, miután ismét ölembe vettem a laptopomat. – Én szakítottam Harryvel, szóval szerintem őt rázta meg jobban.
- Ez igaz lehet, de ne mondd, hogy téged nem érintett meg – javított ki Kornél, amire rá kellett bólintanom.
Igaza volt barátomnak, mert volt egy ilyen időszakom. Amikor hazaértem, anyáék elképzelni sem tudták, mi hozott vissza mindössze két nappal a távozásom után. Elmeséltem nagyjából, hogy mi történt, aztán szóltam az itthoni barátaimnak, hogy visszajöttem, így az őszi szünetemet velük töltöttem. Utána folytatódott az iskola, ahol szerencsére már nem volt olyan nagy szám, hogy Harry Styles barátnője vagyok. Illetve akkor már nem voltam, de erről nem kellett tudniuk, ahogyan még most sem tudnak. Ekkor viszont jött a fájdalmas rész, amiről azt hittem, megúszhatom. Hát nem, nem menekülhettem. Kaptam a kérdéseket, hogy mi van Harryvel, mert persze az utálkozókon kívül olyanokkal is járok egy suliba, akik szeretik a One Directiont, így nem maradhattak el az érdeklődők. Ekkor pedig már szakítottunk, tehát nem igazán tudtam mit mondani. Egyik nap, amikor hazaértem, és nem volt itthon senki, kifakadtam, erőt vett rajtam a sírás, és kiadtam magamból mindent. Akkor hirtelen mindent megbántam, már a telefonom is a kezemben volt, hogy hívjam Harryt, és bocsánatot kérjek, amiért ilyen ostoba voltam, de eszembe jutott, miért lett vége, így nem tettem semmit, csak kisírtam magam. Azóta nagyjából a helyén vannak bennem a dolgok, bár néha nehéz visszanyelnem a könnyeimet, és műmosolyt varázsolnom az arcomra, de nyugtat a tudat, hogy ennek hamarosan vége, ha Harry végre megerősíti a szakítást.
- Nem volt egyszerű, de már minden rendben – erősítettem meg előbbi állításomat, miszerint engem nem annyira viselt meg a különválásunk.
- Biztos? – húzogatta szemöldökét Krisztián úgy, mint aki nem hisz nekem.
- Igen, biztos – bólintottam rá ismét, bár nem akkora hevességgel, mint az előbb. – De hagyjuk ezt a témát, elegem van a magánéletemből! Inkább meséljetek ti! Van valami változás a néhány héttel ezelőtti helyzethez képest? – váltottam témát izgatottan, mert féltem, hogy ha tovább beszélünk rólam és Harryről, még a végén újra megbánom a döntésemet, amit nem szeretnék. Már eltelt 1 hónap, Harry sem keresett, én sem őt, nem kellene ezt elrontani egy meggondolatlan cselekedettel, például, hogy felhívom. Lezártuk a kettőnk dolgát.
Közben a fiúk megosztották velem a friss fejleményeket az ő magánéletükből. Persze csak annyit, amennyit illik tudom barátként. Krisztián elmondta, hogy már van egy lány, aki megfogta őt, és azon munkálkodik, hogy minél közelebb kerülhessen hozzá. Ennek örültem, kijár neki a boldogság az ő szakítása után. Kornéléknál pedig tovább dúl a love, ami ismét mosolyt csalt az arcomra. Bár nem ismerném be nyilvánosan, de szeretném, ha velem is ez lenne a helyzet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése