7. rész

Sziasztok! :)
Íme, itt a következő. Az egy kicsit elszomorított, hogy nem kaptam pipát és komit, de azért hoztam a részt. Nagy kérés lenne, ha kapnék párat? :$ Remélem nem :) És, ha valami probléma lenne a bloggal nyugodtan szóljatok!
Jövőhéten természetesen érkezik a 8. rész kb. ilyenkor. A továbbiakban szerintem hétvége körül fognak jönni, mert a hét eleje sokszor zsúfolt nekem.
Azt hiszem ennyit akartam, kellemes olvasást! :)xx

7. rész

- Mit csinálsz ma? – fogadott köszönés nélkül Harry.
- Van egy olyan érzésem, hogy mindjárt megtudom – nevettem.
- Jól érezed! Ma eljössz velem a Direction házba, holnap délután pedig egy élményfürdőbe megyünk – tájékoztatott a programjaimról.
- Esetleg valami beleszólási jogom van? – tettem fel a szerintem fölösleges kérdést.
- Nincs! Hatra érted megyek – azzal bontotta a vonalat. Hihetetlen ez a gyerek!
- Harry volt, és valami programot talált ki – jelentette ki Viki.
- Ezt az arcomról olvastad le? – néztem rá értetlenül.
- Is. Na, de én megyek és fogalmam sincs, hogy mikor jövök. Majd Nórinak szólok inkább, és szerintem te is neki szólj, mert úgyis elhúzódik az a valami. Legyetek jók, szia! – köszönt el, és már csukta is be az ajtót. Nem tudom hogyan értette, hogy én is Nórinak szóljak, ő úgy látszik, már látja a folytatást. Na, jó van tippem rá, de az nem fog megtörténni!

Harry szemszög:
Mosolyogva tettem zsebembe a telefont, és amint felnéztem a többiek vigyorgó fejével találtam szembe magam.
- Tetszik? – vihogott Louis.
- Még jó, hogy tetszik neki! Minek hívta volna el őt annyiszor?! – válaszolt helyettem Zayn.
- Esetleg érdekel valakit az én véleményem is, vagy az már teljesen fölösleges? – előztem meg a további piszkálódásokat.
- Hát persze hogy érdekel minket, kicsim – karolt át Lou.
- Miért nem dobtad be rögtön a jól bevált „Harry Styles vagyok, bárkit megkaphatok” énedet? – szögezte nekem a kérdést Niall.
- Na, látod ez nagyon jó kérdés! Nem tudom, ő valahogy más, mint a többi csaj, akivel voltam. Van benne valami plusz, ami megőrjített már az első találkozásunkkor. Nem tudom elmagyarázni, de érzem, hogy kell nekem. Kell, mert ha nem kaphatom meg, akkor fogalmam sincs, hogy mit csinálok – öntöttem ki a lelkem, ami nagyon jól esett már.
- Ez pedig igen egyszerű! – szólalt meg Liam. Kérdő pillantásom után folytatta is: – Szerelmes vagy – mondta ki azt a két szót, ami szinte megfagyasztotta a vért az ereimben. Én? Szerelmes?
- Hát, nem tudom – ismételgettem a szavakat, amiket igen sokszor hajtogattam magamnak akárhányszor kerestem választ a kérdéseimre Alexával kapcsolatban.
- Most mi adjunk neked tanácsot, hogy hogyan kell csajozni? – nézett rám Zayn.
- Nem, csupán nagyon rég volt, amikor nem csak az ágyamba akartam lányt csábítani, hanem a szívembe is – mondtam ki halkan az utolsó szavakat.
- Legyél vele kedves, figyelmes – kezdte el Louis.
- Nevettesd meg, amennyiszer csak tudod – folytatta Niall.
- Dicsérd meg, milyen jól néz ki ahányszor találkoztok – szólt közbe Zayn.
-És éreztesd vele, hogy sosem lesz egyedül – fejezte be Liam.
- Hát, megpróbálom. Fél óra múlva megyek érte és hozom el ide. Lehetőleg kerüljétek a kétértelmű megszólalásaitokat, amíg itt lesz. Azt inkább tartogassátok nekem, ne neki – mondtam feltartott mutatóujjal, mire beleegyezően bólintottak. Hogy fogom én kibírni még azt a fél órát?

Alexa szemszög:
Volt még egy órám hatig, így el is kezdtem készülődni. Vettem egy fürdőt, és hozzáláttam a ruhaválogatásnak. Természetesen most sem tudtam, hogy mit vegyek fel, de tíz perces

kínlódás után sikerült. Mire végeztem a sminkemmel, egy kéz simította meg hátul a karomat.
- Jézusom, Harry! – kiáltottam a szívemhez kapva, és felé fordultam.
- Megijedtél? – vigyorgott idiótán.
- Á, nem – csóváltam meg a fejem, majd röhögés közepette mentünk az ajtó felé. – Meddig leszek nálatok?
- Nem tudom. Ez függ a többiektől is – magyarázott, mire én bólintottam. Beszálltunk az autójába, és már indította is a motort. Az út csendben telt, amit a véletlen elkapott pillantásaink tarkítottak. Ez érdekes. Nem igazán figyeltem, hogy ő mikor és meddig bámul engem, illetve azt sem, hogy én meddig őt. Most persze ezt tekintve nekem van előnyöm mivel ő vezet, de így is sokszor pillant felém, ha csak néhány másodpercre is.
- Megérkeztünk – szólalt meg mellettem a már sokat hallott, kellemes bariton. Kinyitotta a kocsi ajtaját, majd követtem a házba.
- Ez elképesztő! – tátottam el a számat körbepillantva a hatalmas épületben. – Most egy lakásba jöttem vagy palotába? – szúrtam oda.
- Megfelel az a válasz, hogy is-is? – vigyorgott rám, mire én is elnevettem magam.
- Srácok, itthon vagyunk! – kiáltott Harry, majd hangját meghallva Louis szaladt hozzá, és egyből belezuhant a nyakába. Miután el tudta engedni a göndört, megjelentek a többiek is. Egy-egy puszit követően Harry körbevezetett. Hihetetlen, hogy mekkora lakásban élnek!
Miután a rezidenciájuk minden zugát láttam, betelepültünk a nappaliba, ahol Niall indított el egy filmet.
- Mit nézünk? – helyezkedtem el a kanapén.
- Paranormal Activity – ejtette ki azt a címet, amit rossz volt hallani.
- Akkor én abból nem sokat fogok.
- Ha félsz, én itt leszek melletted – ült le mellém Harry.
- Köszönöm – mosolyogtam rá hálásan, majd rögtön hozzá is bújtam, mivel elindult a film. Ahogy gondoltam Hazza karjába, hátába, oldalába, derekába, kezeibe, mellkasába, nyakába, hajába, vagy éppen abba a testrészébe bújtam, amit értem. Azt a bizonyos részt azért kihagytam. Ő persze csak mosolygott, amikor érezte, hogy egy félős jelenetnél mennyire feszült vagyok vagy, hogy éppen a szívinfarktus határán állok. Amikor pedig nagyon megijedtem és ösztönösen közelebb bújtam hozzá – vagy már inkább beljebb másztam benne, nem olyan értelemben! – szorosan átölelt, így valahogy sikerült túlélnem a filmet, ami továbbra sem fog a kedvenceim közé tartozni. Egyedül tuti, hogy nem fogom megnézni.
- Na, tetszett? – vigyorgott Zayn.
- Úgy nézek ki? – szúrtam oda, miközben előbújtam Harry háta mögül. Az utolsó negyed órát a háta takarásában töltöttem, ami jó helynek bizonyult. Ezen a többiek jót röhögtek, majd közös megegyezés alapján a Ted volt a következő, ami várt minket. Na, ezt már sokkal jobban élveztem és nem kellett Harry biztonságot nyújtó teste mögé menekülnöm. Amúgy is rengeteget nevettem ezen a filmen, amikor először láttam, de a fiúkkal nézve még annál is többet!
- Egy élmény volt ez a késő délután és este veletek, de most már vissza kell mennem a hotelbe – álltam fel a helyemről.
- Még mit nem?! Tudod, ilyen későn már nem szabad az utcán járkálnod – szólalt fel a göndör.
- Nem is járkálnék, mivel autóval visszavinnél – nyújtottam rá ki a nyelvem.
- Biztos vagy benne? – vigyorgott. – Szépen itt alszol nálunk.
- Mi? Nem! – tiltakoztam azonnal.
- Nem fogsz zavarni, nyugodtan itt maradhatsz! – álltak mellém a többiek.
- Na, jó, rendben – egyeztem bele lemondó sóhajjal. – De holnap délelőtt már tényleg vissza szeretnék menni!