Hoztam is a következőt, ahogy ígértem. Az oldalmegjelenítés tovább nőtt, kaptam pár pipát is, amiknek nagyon örültem. Ha ezeket látom mindig jó kedvem lesz :) Úgy látom komit nem igazán akarok írni, de nem baj, majd ha úgy érzitek, most még megfelel nekem a pipa is, csak tudjam, hogy tetszik-e nektek. Mivel még az elején vagyunk nyilván nem számítok sokra, de remélem miután beindult a sztori már több visszajelzést kapok.
Amúgy remélem jól telt a Szilveszter mindenkinek és túléltétek :D Most már sajnos folytatódik a suli, de részek továbbra is jönnek, csak szerintem egy héten egy lesz. A későbbiekre pedig tervezek nektek egy meglepetést, de arról nem árulok még el semmit ;) A 6. rész valamikor jövőhéten jönni fog.
Na, azt hiszem ennyit akartam, most már jó olvasást kívánok! :)xx
5. rész
Már éjfél is elmúlt, amikor felértem a szobámba. A többiek még nem jöttek vissza, és szerintem még egy jó ideig nem is fognak. Kiültem a szobánkhoz tartozó kisebb erkélyre, és figyeltem a kilátást. Jól esett már egy kis nyugalom a sok pörgés után. Oldalammal és fejemmel a falat támasztottam, és úgy néztem le a városra. Gyönyörűen ki volt világítva, és a forgalom is alábbhagyott.
Nem tudom mennyi ideig ültem ott, de elég sokáig, mert arra eszméltem fel, hogy a többiek próbálnak bejutni. Gyorsan felpattantam, és segítettem mindenkinek megtalálni a saját szobáját és a saját ágyát. Nagyjából fél óráig tartott mire az összeset ágyba dugtam, és végre én is befeküdhettem az enyémbe. Nagyon kifáradtam a majdnem egész napos városnézésben, és a Harryvel való séta is hosszúra sikeredett, szóval elég gyorsan el is aludtam.
Reggel – vagy már lehet, hogy dél körül – magamtól ébredtem fel. Csodálkoztam is volna, ha a többiek közül valaki felébreszt. Megkerestem a telefonom, ami valahol az ágy környékén volt, és megnéztem az időt. Délután fél kettő. Oké, kicsit elaludtam! Mondjuk inkább feküdtem le hajnalban, mint éjszaka. Szobatárs- és egyben barátnőim még igencsak
- Na, jó reggelt, Csipkerózsikák! – nevettem rájuk.
- Neked is, csak légy szíves halkabban! – kérte szemeit törölgetve Nóri. Miért van olyan érzésem, hogy ma mindenki másnapos lesz, és nem megyünk sehova?
- Jó, oké. Milyen volt az este? – helyezkedtem el az ágyamon.
- Nagyon jóóóó! – ujjongott Viki, már amennyire mert hangoskodni a feje miatt.
- Részleteket! – követeltem vigyorogva.
Neki is kezdtek a mesélésnek miszerint Vikinek sikerült megismerkednie egy sráccal, és nagyon jól elvoltak egész este. Nóra is ismerkedni próbált, de még senki nem volt, aki megfelelő lett volna neki. Nem baj, lesz még ezen a nyáron annyi buli…
Miközben ők összeszedték magukat, én átnéztem a maradék alvó emberhez. Flóra és Lili szintén felébredtek, és még fekve próbálták összerakni, hogy mik történtek este. Viktor, Csabi és Levi pont az általam bekészített gyógyszert vették be, és ők is próbáltak rájönni, hogy milyen volt a buli számukra. Szándékosan hagytam Krisztiánt és Kornélt a végére. Benyitottam hozzájuk is, és meglepő módon még mindig aludtak. Már kezdett megfogalmazódni bennem, hogy rájuk ugrok, és úgy ébresztem felé őket, de annyira köcsög azért nem vagyok. Végül is tíz percig kínlódtam velük, mire kinyitották a szemüket. Megvártam, amíg beveszik a gyógyszert, mert képesek lettek volna visszaaludni, ha kimegyek.
Miután mindenki összeszedte magát, lementünk ebédelni. Amikor végeztünk ismét összegyűltünk az egyik szobában.
- Valakinek valami program mára? – nézett szét Viktor érdeklődve.
- Semmi – válaszolták egyhangúan a többiek.
- Nekem van! – szólaltam fel.
- Igen? És micsoda? – csodálkozott Kornél.
- Várj! Ne mondd el, kitalálom! – intett le Krisztián. – Azzal a sráccal mész valahova – mondta végig vigyorogva.
- És ha igen? – mosolyogtam sokat sejtetően, fejemet elfordítva.
- Úúúú! – hangzott egyöntetűen mindenkitől.
- Nem kell félreérteni! Elhívott a haverjaival bowlingozni – próbáltam még csírájában elfojtani mindennemű perverz gondolataikat.
- Aha. Először játszotok, aztán kicsit máshogyan játszotok, és kicsivel kevesebben – hangzott az „értelmes” megnyilvánulás kitől mástól, mint Levitől.
- Ne magadból indulj ki! – nyújtottam rá nyelvet, majd átmentem a szobánkba készülődni, mert igencsak elszaladt az idő. Négy óra volt és ötre jön Harry. Hogy fogok elkészülni egy óra alatt?
Vettem – még egyszer a mai nap – egy gyors zuhanyt, majd mivel a ruhát megfelelőnek találtam, megcsináltam a sminkemet. Igyekeztem nem túlzásba vinni. Végül is háromnegyed ötkor kész lettem. Nagyon jó vagyok!
Éppen az utolsó simításokat végeztem magamon, amikor nyílt az ajtóm.
- Hú! Nagyon csinos vagy! – lépett mellém Harry.
- Köszönöm – mosolyogtam rá. – Mehetünk?
- Persze – azzal kiléptünk az ajtón, és pont csuktam be, amikor Kornél és Krisztián lépett ki a másikon. Miért érzem úgy, hogy tesznek valami megjegyzést?
- Hova-hova? – szegezte nekünk a kérdést Kornél ezzel megállítva minket.
- Már mondtam, hogy bowlingozni. Na, sziasztok! – húztam el magammal kézen fogva Harryt, mielőtt még bármi mást kérdezhettek volna.
- Aztán semmi rosszalkodás! – hallottam még Krisztián hangját, de inkább nem reagáltam semmit.
- Miért siettünk el ennyire? – nézett rám Harry, amikor már a liftben voltunk.
- Mert nem hagytak volna minket eljönni. Így is utánunk kiáltották, hogy „semmi rosszalkodás!” – idéztem fel Krisztián szavait.
- Komolyan ezt mondták? – nevetett fel Harry.
- Igen, és ne röhögj! – szóltam rá, de a végét már én is elnevettem.
Közben leértünk a lifttel, és kimentünk a hotelból egyenesen Harry autójába. Nagyon, nagyon furcsa volt a másik oldalon ülni. Nem tudom, hogy az angolok, hogy bírják ezt.
- Min töröd az okos buksid? – pillantott rám göndör barátom, majd rögtön vissza az útra.
- Csak a közlekedésen. Nálunk a másik oldalon van a kormány – magyaráztam egyhangúan az ablakon kibámulva.
- Majd megszokod – intézett egy mosolyt felém. – Amúgy mit tudsz a négy másik srácról?
- Nagyjából annyit, hogy ők is benne vannak a bandában – nevettem fel kissé kínosan.
- Hú, de sok! – kacagott fel. – Akkor majd most megismered őket. Addig is nem árt, ha fejben tartasz pár dolgot róluk – azzal elkezdett nekem egy rövid ismertetést tartani a többiről. Szerintem semmit se jegyeztem meg, ó, je!
Kb. tíz perc múlva megérkeztünk. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd bementünk a terembe. Már az ajtóból kiszúrtam azt a négy vigyorgó tejbe tököt.
- Na, csá, srácok! Ő itt Alexa, akiről már meséltem – mutatott be nekik, majd utána őket is nekem: – És akkor ők Niall, Zayn, Liam és Louis – szintén nem jegyeztem meg semmit. Csodás!
Üdvözöltük egymást, aztán felvettük azokat a cipőket, amiket fel kell, és próbáltuk felosztani, hogy ki kivel legyen egy csapatban.
- Én Alexával leszek, mivel engem ismer jobban – szólalt meg Harry, amire beleegyezően bólintottam.
- Hát elhagysz kicsim? – sivított fel Louis, igen talán így hívják.
- Csak most. Annyit kibírsz – simított végig az arcán Hazza, mire a többi felröhögött, én pedig nagyon nem értettem, hogy mi van.
- Szoktak ilyeneket csinálni. Nézd el nekik – mosolygott Liam. Okkké, úgy látszik, nagyon nem tudom, hogy mire vállalkoztam. Végül Liam Louis-val, Zayn pedig Niallel került egy csapatba, és nekikezdtünk a játéknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése