9. rész

Helló! :)
Itt is a 9. rész. Nagyon-nagyon köszönöm a pipákat, a komit és a feliratkozást! <3 Látnotok kellene ilyenkor, hogy mennyire örülök ezeknek, szóval ne álljatok le egyikkel se! Nem harapok értük :D A visszajelzések mindig segítenek, hogy jó így-e, vagy változtatni kell valamin, úgyhogy boldog lennék, ha kapnék párat jövőhétig :$
Holnap akartam ezt a részt felrakni, mivel Hazza szülinapja lesz, de későn érek haza, így most került erre sor. Szóval nagyon boldog születésnapot a mi egyetlen göndör szerelmünknek, Harrynek! <3
Jövőhéten hétvége felé hozom a következő olvasnivalót. Azt hiszem ennyi, most már csak kellemes olvasást kívánok! :)xx

 

9. rész

Reggel amint kipattant a szemem eszembe jutott a hajnal. A nevetése. Az ölelése. Alig várom, hogy ezt a napot is vele töltsem!
Gyorsan kikeltem az ágyból, és első utam Alexa szobája felé vezetett. Bekopogtam, majd szinte rögtön ajtót is nyitott.
- Jó reggelt! – köszöntött már felöltözve, ami kissé meglepett.
- Neked is! Hogy-hogy már ruhában vagy? – léptem be a szobába.
- Mondtam, hogy délelőtt vissza szeretnék menni a hotelbe a többiekhez. Még várost nézünk – felelte, miközben megigazította az ágyneműhuzatot. – Amúgy te miért vagy ilyen lazán? – nézett végig rajtam, mire én is magamon. Igen, megint bokszerben láthat.
- Most keltem – motyogtam kicsit zavartan. Remélem, nem bánja, hogy ennyiszer lát alsónadrágban.
- Értem. Mindenesetre remélem, hogy te is kapsz magadra valami ruhát – mondta, miközben hátat fordított nekem, és a tükörben összefogta a haját, az én fantáziám meg kicsit elkalandozott. – Harry, minden oké? – lóbálta meg szemeim előtt a kezét.
- Persze! Miről van szó? – ráztam meg a fejem elhessegetve előbbi kicsit perverz gondolataimat.
- Arról, hogy jó lenne, ha te is felöltöznél, mert vissza fogsz vinni a hotelbe – magyarázta kicsit tagoltan, mintha értetlen lennék.
- Ja, jó. Fogtam, nem vagyok fogyatékos – löktem oldalba nevetve.
- Csak idióta – javított ki röhögve, és visszalökött. Egy kisebb fajta birkózás után átmentem a szobámba felöltözni, majd a nappaliba tartottam, ahol már Alexa is ott volt.
- Hát akkor köszönök mindent fiúk, délután találkozunk – lépett egyesen elém.
- Mész is? – léptem egyet hátra, hogy ne ütközzünk össze. Bár nem lett volna olyan nagy baj. Szerintem.
- Igen.
- Azt hittem, velünk reggelizel – lohadt le a mosoly az arcomról.
- Köszönöm, de kihagynám. Délután úgyis fogunk együtt kajálni, szóval nyugi – nevetett, majd elköszöntünk a többiektől, és beszálltunk az autóba. Az út csendben telt el, amit nem bántam annyira. Legalább átgondolhattam, hogyan búcsúzok el tőle. El kell mondanom neki!
- Neked is köszönök mindent, Harry. Délután mikor találkozunk? – kérdezte, mikor már a hotel előtt leparkoltam.
- Igazán nincs mit. Amúgy, ha háromra érted jövök, az jó lesz?
- Tökéletes! Hát akkor, szia! – azzal nyitotta már ki a kocsi ajtaját, amikor észbe kaptam, hogy mondani akartam neki valamit.
- Várj! – szóltam utána gyorsan.
- Igen? – kíváncsi tekintettel ült vissza az ülésbe.
- Csak… szóval… izé… remélem, jól érezted magad – nyögtem ki zavaromban.
- Nagyon is! Háromkor találkozunk, szia! – búcsúzott el, majd becsukta az autó ajtaját, és bement a hotelbe. Én beindítottam a kocsit, és elhajtottam haza.
Nem hiszem el! Egy szót se bírtam arról mondani, amit eredetileg terveztem. Miért nem? Máskor minden könnyebben ment, de most… Oké, hogy szeretem a kihívásokat, meg az olyan lányokat, akiket meg kell hódítani, de ennyire nem kéne elfelejtenem mindent. Jól van, nyugi! Ott lesz még a délután, addig összeszedem magam.
Miután leparkoltam, siettem is be a többiekhez, akik éppen reggeliztek.
- Na, történt valami? – kérdezett rá Louis amint észrevett.
- Nem – feleltem halkan, és leültem hozzájuk.
- Micsoda? – tátotta el a száját Niall.
- Ez komoly? – értetlenkedett Zayn is.
- El akartam mondani neki vagy legalább megcsókolni, de nem ment. Egyszerűen nem. Lefagytam vagy fogalmam sincs, hogy mi volt velem.
- Csak nem akartad elrontani. Nem lesz semmi baj, van még időd – nyugtatgatott Liam vállba veregetve.
- Kösz, srácok – búcsúztam el tőlük, és felmentem a szobámba. Nem árt, ha átgondolom a dolgokat, nem szeretnék még egyszer így járni.
Már vagy negyed órája feküdtem az ágyon, és hallgattam a számainkat, amikből volt pár, ami illett most az Alexával való kapcsolatomra. Egyszer csak nyílt az ajtó, és Liam lépett be rajta.
- Zavarok?
- Nem – feleltem halkan, és kikapcsoltam a zenét.
- Nem rontottál el semmit – ült le az ágyamra.
- De mégis úgy érzem – könyököltem a combomra, és kezeimbe temettem az arcomat.
- Hazza, ezt még sosem csináltad egy lány miatt! Szedd össze magad, vedd elő a szoknyapecér énedet, és hódítsd meg! – tette kezét a vállamra. – Most pedig indulás fotózásra! – mondta, és egyedül hagyott a szobában.
- Ha az olyan könnyű volna! – sóhajtottam már csak magamnak. De miért is megyünk mi pont most fotózásra? Tudtam, hogy Paul beszervez valamit… Rendbe szedtem magam, lementem a fiúkhoz, és már indultunk is.