19. rész

Helló! :)
Egy nem is olyan rossz biológia érettségi megírása után hoztam is az új olvasnivalót. Köszönöm, ha eszetekben volt gondolni rám egy kicsit, csakúgy mint a komikat, kattintásokat <3 A véleményeket természetesen várom, mert nagyon szeretem olvasni őket :D :$
Azt hiszem, ennyi lettem volna, kellemes olvasást! :)xx

 

19. rész

Amint végeztünk a mára már szokásos dolgokkal a recepción, egyből felmentünk birtokba venni a szobákat. Lili és Flóra természetesen, mint két elválaszthatatlan barátnő egy szobában voltak, Viktor, Levi és Csabi szintén, Viki ugye majd Jeasonnel lesz, amint a srác is megérkezik, én pedig négyágyas szobában Nórival, Kornéllal és Krisztiánnal. Végzetes ezzel a kettővel egy helységben aludni, de most megpróbálom túlélni.
- Na, fiúk, itt nem lesz rendetlenség! – kötöttem azonnal a lelkükre, amint leraktuk a bőröndöket.
- Majd összepakolsz – felelt félvállról Krisz. Tudtam, miért mondja. Van egy kis rendmániám. Illetve csak szeretem, ha a dolgok a helyükön vannak.
- Azt lesheted – reagáltam hasonló stílusban, mint ő, mire csak nevetett, és én is, mert tudtuk, hogy úgyse bírnám ki.
Ahogyan eddig is tettük minden vasárnap estefelé kipakoltunk, és mentünk vacsorázni. Furcsa volt, hogy másik a hotel és úgy kb. minden, de majdcsak megszokjuk ismét. Végül, amikor mindenki végzett, visszamentünk a szobába lefeküdni. Illetve én egyenesen a teraszra mentem a telefonommal, ugyanis megígértem Harrynek, hogy felhívom amint lesz időm. Gyorsan tárcsáztam is.
- Szia! Megérkeztetek? Minden rendben ment? – szólt bele, és egyből elárasztott kérdései hadával.
- Szia! Igen és igen – mosolyodtam el. Zabálnivaló, amikor aggódik.
- A hotel is jó? – tudakolózott tovább kissé idegesen. Ezt nem tudtam mire vélni.
- Igen, Harry. Nyugodj le! – szóltam rá erősebb hangnemben. – Baj van? – kérdeztem már lágyabban.
- Nem vagy itt. Nem vagyok ott. Ettől a kettőtől eltekintve semmi – felelt szinte már hanyagul, amivel teljes mértékben egyetértettem.
- Tudom. De még mindig létezik az, hogy internet – világosítottam fel már nem is tudom hányadjára.
- Oké, fogtam – hallottam hangján, hogy elnevette magát. – De az mégsem ugyanolyan – nyögött egyet kelletlenül.
- Na, elég Harry, ne fájdítsd a szívem még jobban, oké? – kértem erősen, mert nem akarom úgy eltölteni itt ezt az egy hetet, hogy szomorkodok, hogy miért nincs ő itt, vagy miért nem vagyok én ott, ahol ő.
- Jó. De most már ugye tudod, hogy mindennap kell telefonálnod? – kérdezte mosolyogva, már amennyire ki tudtam venni a hangjából.
- Gondoltam – forgattam meg a szemem nevetve. – De szerintem én megyek aludni, mert fáradt vagyok – kezdtem elköszönni tőle.
- Oké, persze. Jó éjt! – búcsúzott el.
- Neked is! – viszonoztam, és kinyomtam. Visszalépkedtem a szobába, a telefont leraktam az egyik polcra, és végül elég hamar sikerült is álomba merülnöm.

Reggel arra keltem, hogy a szobatársaim már sürögnek-forognak. Amint megszokta a szemem a fényt, rá is kérdeztem értetlenségem tárgyára.
- Ti mit csináltok? – ültem fel óvatosan, szemeimet törölgetve.
- Öltözünk – vágta rá vigyorogva Krisztián.
- Ja, azt látom – grimaszoltam nevetve. A nagy össze-visszajárkálás, hol ide, hol oda megyek dolog nekik öltözés. Szerintem is.
Végül én is felkeltem, felöltöztem, és lementünk reggelizni, miután a többiek is megérkeztek. Egész jó volt, bár hiányoltam azt az érzést, hogy Harry nemsokára jön, és majd elmegyünk valahová. De nem, nem fog jönni, és nem megyünk sehova. És ez még csak az első nap. Meg fogok őrülni hétvégére.
- Alexa, gyere, megyünk várost nézni! – szólongatott Nóra. Már csak én ültem az asztalnál, szóval eléggé elgondolkoztam.
- Ja, igen, megyek – feleltem kissé kábán, és én is felálltam, majd megcéloztuk a szobánkat. Gyors sminkelés után indultunk is.

Harry szemszög:
- Hazz, kezdünk! – térített magamhoz Niall. Csak bólintottam, és elindultam utána a színpadhoz. Úgy hiányzik, pedig még alig van egy napja, hogy elment. Nem bírom ki nélküle. Múlthéten azért csináltam normálisan végig a feladataimat, mert tudtam, hogy a nap végén találkozok vele. De most nem fogok. Nincs velem, nem vagyok vele, nem vagyunk együtt.
Gondolataimból észhez térített a koncert kezdete. Nem lesz egyszerű így…
- „Why can’t you look at me like that?” – énekelte Zayn az I Wish-ből. Na, ez telibe talált nálam. Még jó, hogy nem én következek utána, mert nem tudtam volna folytatni.
- „I hear the beat of my heart getting louder whenever I’m near you” – jöttem én. Erősen koncentráltam, hogy ne halkuljon el a hangom. És ez is tökéletesen igaz volt rám. Direkt ilyen dalokat fogunk énekelni?
A következő a Stole My Heart volt. Ez valamivel pörgősebb, de már megint felfedeztem magunkat benne, főleg a refrénnél, ami ugye az én részem. Nem hiszem el… A harmadik az I Should’ve Kissed You volt. De ezt most már komolyan nem hiszem el! Miért? Az egész koncert a mi kapcsolatunkról és érzelmeinkről fog szólni, vagy mi?
- Minden okés? – dobta le magát az öltözőnk kanapéjára mellém Niall a koncertünk után, és adott egy üveg ásványvizet.
- Nem tudom – válaszoltam halkan, miután ittam egy kortyot.
- Hívd fel! – adott tanácsot, amit már megtettem. Most valami erősebb ötletre lenne szükségem.
- Már beszéltem vele telefonon. Nem volt olyan jó, mint személyesen.
- Vas happenin’?! – robbant be Zayn is a többiekkel együtt. – Mi újság fiatalság? – terült el a másik oldalamon, Louis és Liam pedig a maradék helyen.
- Várj, kitalálom! Alexa – nézett rám Lou. Annyira ismer már… Meg sem szólaltam, csak bólintottam egyet.
- Ahogy látom te reménytelenül szerelmes vagy – szólalt meg Zayn. Megint csak bólintottam. Most még a beszédhez sem volt kedvem.
- Olyan messze van tőlem… – kezdtem elhaló hangon. Kicsit szánalmas vagyok. De ez is Alexa miatt van. Túlságosan is szeretem már, és nem bírom ki nélküle.
- Csak Párizsban. Az nincs olyan távol – vigasztalt Niall.
- Nem értem mire vársz még – veregetett vállba Liam, és elindult az ajtó felé. Ezen a mondaton fennakadtam. Én mire várok? Mire várok?
- Megmagyaráznád? – álltam fel én is, majd mindenki elkezdett készülődni, mert indultunk haza.
- Párizs tök közel van repülővel – felelt még mindig nem egyértelműen, de ebből már kivettem, hogy mire gondol. Se szó, se beszéd, rohantam az autómhoz, és beletapostam a gázba. Minél előbb otthon akarok lenni!
- Harry, itthon vagy még? – hallottam fel az emeletre Louis hangját kb. negyed órával később.
- Igen! – kiáltottam le, de nem hagytam abba a pakolást. Bedobáltam pár ruhadarabot az egyik kisebb bőröndömbe, és csak ezután mentem le hozzájuk.
- Hova mész te azzal a cuccal? – mutatott a csomagomra Niall. Egy kicsit még le van maradva.
- Párizsba. Alexa ott van – jelentettem ki lazán, és a slusszkulcsom után kezdtem el kutatni. Jellemző, hogy akkor nem találom, amikor kéne…
- De csak így elutazol Franciaországba? – értetlenkedett Zayn.
- Igen. Nem bírom tovább titokban tartani, el kell mondanom neki, hogy szeretem. Ha sikerül, ha nem, bevallok mindent – feleltem komolyan, és végre megláttam a kanapén a kulcsot.
- Jól teszed! Remélem, sikerrel jársz! – támogatott Liam.
- Kösz, én is remélem. Paulnál légyszi’ mentsetek ki valamivel. És ígérem, sietek vissza – köszöntem el tőlük, majd Lou kivitt a reptérre.