20. rész

Sziasztok! :)
Hűha, ide is elérkeztünk, hogy a 20. részt hozom! És még közel sem tervezem a történet végét! ;)
Köszönöm szépen a komit, kattintásokat, nagyon-nagyon jól esnek! <3 És persze várom őket továbbra is :D
Még egy fontos dolog.Oldalt, mint láthatjátok, kiraktam az új blogom linkjét. A sztori nem 1D-s, de azért remélem, megnézitek páran. Természetesen ettől függetlenül itt is hetente lesz friss rész, semmi változtatást nem tervezek. Innen is felnézhettek, ha gondoljátok: http://mylifewithhim0.blogspot.hu/
Azt hiszem, mindent elmondtam, amit akartam, szóval már csak kellemes olvasást kívánok! :)xx

20. rész

Alexa szemszög:
Fáradtan dőltem bele az ágyamba a szinte egész napos járkálás után. A városnézés eléggé leszívta az energiámat. A délután folyamán ismét kint voltunk a reptéren, mivel csatlakozott hozzánk Jeason is Viki legnagyobb örömére. Sötétedésig jártuk a várost, a végén inkább csak az egyik parkban voltunk, és ment a szokásos ökörködés. Jól éreztem magam, de hiányzott valaki. Valaki, akinek göndör, barna haja van, Londonban él, egy bandában zenél másik négy sráccal, és mindegyik egy irányba halad az életben. Hiányzik Harry Styles.
Ez alatt az egy hét alatt túlságosan is a szívembe költözött, amit először elleneztem, a végén pedig már azt se vettem észre, hogy mennyire kötődök hozzá. Teljesen elvesztem benne, szóval érthető, ha nem tűnt fel semmi. Akkor persze még nem tudtam, hogy milyen rossz, ha nem láthatom őt mindennap. Az az egy hét elég volt ahhoz, hogy rájöjjek: jobb vele, mint nélküle.- Kérsz valami kaját? – szakította félbe elmélkedésemet Kornél.
- Kösz, nem. Elég volt a parkban az a pár falat – bólintott, és kiment. Ha akartam volna se tudtam volna enni, mert Harry hiányától semmi nem fért volna le a torkomon. Nem bírom ki nélküle. Nem akartam, hogy ez történjen, nagyon nem. Tudtam, hogy ez lenne a vége, ami most van, de nem tehetek róla. Az ő szemeiben könnyebb elveszni, mint gondoltam. Azt hittem, erősebb vagyok. Hogy nem fogok beleszeretni senkibe. Azt hittem, hogy még kell idő, de ezek szerint nincs rá szükségem.
Úgy elmerültem a gondolataimban, hogy majdnem szívinfarktust kaptam, amikor meghallottam a telefonomat csörögni. Legnagyobb örömömre Harry keresett, így boldogan vettem fel.
- Gyere le a hotel elé! – szólalt meg, mielőtt még köszönhettem volna neki.
- Miért? – meglepődöttségemben csak ennyit tudtam kinyögni.
- Meglepetés – hallottam a hangján, hogy mosolyog. Tuti készül valamire. Kis izgalommal a gyomromban indultam lefelé, ahogy Harry kérte. Amikor leértem a recepcióra kissé elbizonytalanodtam, mert nem láttam senkit, csak Vikiéket a szomszédos szórakozó teremben, biliárdoztak így nem figyeltek. Harry azt mondta, hogy a hotel elé menjek. Akkor irány kifelé. Amint kiléptem, megláttam az ajtótól pár méterre, nekem háttal álló srácot, és azt hittem, hogy ott ájulok el. Közelebb lépni se tudtam úgy lefagytam. Megfordult, és megjelent arcán az az ellenállhatatlan mosoly, amitől mindenki kikészül. Most már semmi kétségem sincs: szeretem Harry Stylest.- Annyira örülök, hogy itt vagy! – borultam a karjai közé, miután sikerült megmozdulnom, és Harry is elindult felém.
- Hát még én mennyire, hogy lejöttél! – szorított magához erősen, és jó mélyen magamba szippantottam az illatát, amit már régen éreztem utoljára.
- Iszonyatosan hiányoztál – távolodtam el tőle egy kicsit, hogy a szemébe tudjak nézni, és elveszni benne újra.
- Te is nekem. De most már itt vagyok – visszahúzott magához, és a hajamra hajtotta a fejét. Percekkel később elindultunk befelé. Átkaroltuk egymás derekát, és a szobámhoz mentünk. A biliárdos terem mellett elhaladva félszemmel láttam, ahogy a többiek szélesen vigyorognak, mire én csak mosolyogtam. Annyira jó volt, hogy ismét velem van, nem érdekelt, mit gondolnak mások.
Nem sokkal később már az ágyamon ültünk szemben egymással, és a másik szemébe bámultunk.
- Miért jöttél? – kezdtem meg végül én a beszélgetést.
- Mert hiányoztál – itt megállt egy kicsit, és elkomolyodott csak úgy, mint én, majd folytatta. – Nem bírtam volna ki, ha nem jöhetek utánad – felelt egyenesen a szemembe nézve, komolyan, amit nem igazán szoktam meg tőle, én pedig meg sem tudtam szólalni. Magamhoz húztam egy ölelésre, amit el is fogadott. Pár perc után ő törte meg a csendet.
- Hol fogok aludni? – kérdezte vigyorogva, és tudtam, hogy visszajött a bolond Harry. Jó értelemben bolond, természetesen.
- Szólunk a recepción, hogy kiveszel itt egy szobát – mondtam, és láttam rajta, hogy ő másfajta választ várt. Azok után, hogy azt hiszem, végre rájöttem, mit is érzek iránta hülye lettem volna, ha nem nézem perverzebb szemszögből a kérdést, de gondoltam, játszok vele egy kicsit.
- Nehogy már egyedül foglaljak el egy nagyszobát! Teljesen fölösleges lenne – magyarázott olyan ártatlan arccal, hogy ha nem ismerném, még be is dőlnék neki. De mivel elég közeli kapcsolatban vagyok vele, ez nem sikerült.
- Akkor mi legyen? – játszottam tovább a jóhiszemű szerepem. Tudom, hogy itt akar aludni. És végül is nekem sincs ellenemre.
- Mondjuk, megoldható lenne, hogy itt aludjak veled. Na, ez nem is rossz ötlet! Mit szólsz hozzá? – mosolygott, mintha elhinném, hogy ez most pattant ki a fejéből. Jól van, Harry, akkor játsszunk tovább.
- Hát, nem is tudom… Megérdemled te ezt? – tettem a gondolkodót.
- Kérlek – vette elő a kisfiús nézését, aminek nem lehet ellenállni.
- Rendben, maradhatsz, de csak ma éjszakára – engedtem végül, mire megölelt, és nyomott egy cuppanós puszit az arcomra.