26. rész

Helló! :)
Majdnem elfelejtettem, hogy ma akarok részt hozni, de csak eszembe jutott :D
Köszönöm szépen a pipákat, bár sajnálom, hogy komit nem írtatok, de nem baj. A lényeg, hogy valamilyen nyomot hagyjatok magatok után :)
Egyébként, amikor átolvastam a részt, nagyon úgy tűnt, hogy eléggé szerelmes hangulatban voltam, mikor ezt írtam, szóval ha csöpögne a romantikától, nézzétek el :'D
Azt hiszem, más dolog nincs, amit mondani akartam, úgyhogy kellemes olvasást! :)xx

 26. rész

Harry szemszög:
A délután nagy részét Alexával töltöttük kettesben az én szobámban, a vacsora után pedig a többiekhez csatlakoztunk. Nagyon jól éreztük magunkat, és sajnáltam, hogy nem maradhatok itt tovább velük. Viszonylag korán mentünk lefeküdni, fél tizenegy körül. Alexa beleegyezett, hogy velem aludjon, ha már ez lesz az utolsó éjszakám Párizsban. Amíg ő édesen aludt a karjaimban, én képtelen voltam hosszabb ideig lehunyni a szemem, félóránként felébredtem. Aztán bevillant egy ötlet. Óvatosan kiugrottam az ágyból – ügyelve a félig rajtam fekvő barátnőmre –, és gyorsan felöltöztem.
- Alexa, ébredj! – ráztam meg a vállát, hogy minél előbb felébredjen. – Alexa!
- Mi van? – törölgette álmosan a szemeit. – Harry, tudod, hány óra van? – kérdezte egy kis megrovással a hangjában, amit nem is csodálok.
- Fél kettő, de nem ez a lényeg – rántottam meg a vállam.
- Ilyenkor a normális emberek aludni szoktak – szakította félbe mondanivalómat, mire mosolyogva megcsóváltam a fejem.
- Akkor nem vagyok normális. Mondjuk ez nem újdonság – feleltem hanyagul, mintha egy teljesen természetes dolgot magyaráztam volna, és elnevette magát. – De nem emiatt ébresztettelek fel – kis szünetet tartottam, majd a kérdő tekintet miatt folytattam. – Öltözz fel! Elviszlek valahova.
- Éjszaka? És egyáltalán hova? – zúdította rám a kérdéseit.
- Igen, éjszaka, és majd megtudod. Igyekezz!
- Őrült vagy! – rázta a fejét, mint aki nem hiszi el, hogy beleegyezett egy ilyen hülyeségbe. Mert lássuk be, ez tényleg az.
- Csak őrülten szerelmes – javítottam ki félig komolyan, félig viccelődve, hozzáhajoltam, és egy csókot nyomtam a szájára. Mielőtt még jobban beleéltük volna magunkat, eltávolodtam tőle, ő pedig azonnal keresett magának ruhát. Amint felöltözött, kézen fogva vezettem ki a hotelből, ügyelve arra, hogy ne csapjunk zajt. Persze a recepciónál voltak, de nem foglalkoztak velünk, csak ránk pillantottak, és folytatták is tovább a dolgukat. A városban a forgalom enyhült, de így is akadtak autók, amik megtörték az éjszaka csendjét.
- Elárulod most már, hogy hova megyünk? – kérdezte izgatottan, én pedig csak lepillantottam rá és megráztam a fejem. Oldalba lökött, mire nevetve magamhoz húztam, kisimítottam egy kósza tincset a hajából, és ajkaimat az övére nyomtam. Miután elváltak egymástól mosolyogva nézett fel rám, és kezem a derekára helyezve vezettem az úti célom felé, amely nem volt más, mint egy kisebb park Párizs szívében. Tartozott hozzá egy patak is, ami sajnos nem természetesen keletkezett, de így is gyönyörű hely szerintem. Nekem legalábbis nagyon tetszik, és ezt mindenféleképpen szerettem volna Alexának megmutatni.
- Úristen, Harry! Ez valami fantasztikus! – ámuldozott barátnőm ellépve tőlem, amint megpillantotta a helyszínt, nekem pedig fülig ért a szám.
- Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. Bíztam benne – sétáltam utána elégedetten, és azonnal átöleltem őt hátulról.
- Köszönöm, hogy elhoztál ide, még akkor is, ha nem igazán emberi időpontban – fordult meg karjaim között, és felpipiskedve magát megcsókolt.
- Nagyon szívesen – mosolyogtam rá, majd összekulcsoltam az ujjainkat, és körbevezettem a parkban. Mondjuk a sötét miatt nem sokat látott, de volt valamennyi világítás az elhelyezett lámpáknak köszönhetően.
Éppen javában magyaráztam egy sztorit, ami az Up All Night turnén történt, a patak mellett sétálva, amikor esőcseppeket fedeztem fel a földön.
- Esni fog. Nem kéne visszamennünk? – kérdezte Alexa felnézve rám.
- Még ne – ellenkeztem, remélve, hogy nem lesz ebből komolyabb csapadék. Nos, nem lett igazam. Öt perc múlva rákezdett, és a ruháink ezt a sok vizet nem voltak képesek elviselni.
- Jó, akkor most már siethetünk vissza – húzott a kijárat felé Alexa, de nem engedtem neki, maradtam egy helyben állva. – Gyere már!
- Csak egy pillanat! Szeretnék kipróbálni valamit – ahogy láttam rajta győzött a kíváncsisága, és visszajött elém. Kezeim a derekán helyeztem el, míg Alexa a nyakamon kulcsolta össze az övét. A zápor lassacskán eláztatta a ruháinkat, de nem érdekelt. Lehajoltam szerelmemhez, és megcsókoltam őt az esőben. Ujjait megéreztem a hajamban, és én sem tudtam parancsolni a sajátjaimnak, bejárták a hátát, derekát, és nem hagyhattam ki én sem az ő hajzuhatagát. Ajkait teljesen birtokba vettem, a nyelve pedig összegabalyodott az enyémmel. Elmondhatatlan, hogy milyen jól csókol.
- Ezt mindig is ki akartam próbálni – suttogtam szinte már a szájába.
- Akkor miért vártál vele ennyi ideig? – nézett a szemembe kábán. Jogos kérdés.
- Mert a megfelelő lányt vártam – mosolyodtam el, Alexa arcán pedig láttam, hogy elég nehezen tudja ezt elhinni.
- És… én lennék a megfelelő? – kérdezte félve, alig mert már rám nézni is.
- Igen – jelentettem ki határozottan, és kezeim közé fogtam az arcát, hogy a szemembe irányítsam tekintetét. – Eddig egy lánnyal sem csókolóztam az esőben, csak veled, mert te más vagy, mint a többi. Te tökéletes vagy nekem – szavaim után csend telepedett ránk, csak a földet érő esőcseppek keltette zajt lehetett hallani.
- Komolyan így gondolod? – végre magától nézett rám, nem pedig úgy, hogy kényszerítenem kellene. Hangja még mindig hitetlen volt.
- Igen. Amióta beléptél az életembe, minden tökéletes. Olyan, mint te – simítottam végig az arcán, mire szégyenlősen lesütötte a szemét.
- Azóta nekem is minden jó – mosolygott, és újra rám nézett. Szemei gyönyörűen csillogtak, és szerintem az enyém sem különbözhetett az övétől.
- Most már viszont mehetünk vissza, mert a végén még betegek leszünk – ragadtam meg a karját, és kisiettünk a parkból.

Alexa szemszög:
Harry olyan gyönyörű dolgokat mondott ma nekem, hogy megszólalni sem tudtam. Tudom, nem illik, de egyszerűen nem tudtam mit mondani. És egy kicsit zavarban is voltam. Régen volt már, amikor utoljára ilyen szépségeseket beszéltek volna rólam. Sőt, ha belegondolok soha nem mondott rólam senki ilyeneket, mint Harry. Nem tudom leírni szavakkal, hogy mit jelent nekem ez a srác. Talán… úgy… mindent. A világot.
- Ha megfázok, rád fogom – szögeztem le előre, amikor Harry szobájában levágódtunk az ágyra vizes ruhában.
- Köszönöm – kezdett ál-szipogásba, mire felnevettem. – Ennyire értékeled az igyekezetemet – játszotta meg magát továbbra is, én meg alig bírtam ki, hogy ne essek le a földre, annyira röhögtem.
- Jól van, jól van! – hajoltam fölé megadva magam. – Köszönöm még egyszer, hogy megmutattad azt a helyet. Gyönyörű volt – néztem bele zöld szemeibe, amik csillogva bámultak vissza az enyémekbe.
- Nagyon szívesen. Érted bármit – mosolygott rám, majd kicsit felemelkedett, és megcsókolt gyengéden.
Ezek után gyorsan átvágtuk magunkat pizsamába. Illetve csak én, mert Harry bokszerben alszik. Visszahelyezkedtünk abba a pozícióba, ami előtt felkeltett, és percekkel később már mindkettőnket elnyomott az álom.
 
Reggel arra keltem, hogy Harry nincs mellettem. Miután sikerült kinyitnom a szemem, láttam, hogy az ágy előtt ül ruhában, és csak bámul. Rám.
- Jó reggelt! – hajolt hozzám, és nyomott a számra egy puszit.
- Neked is! Miért nem keltettél már fel? – törölgettem a szemeim álmosan.
- Mert nem volt szívem felébreszteni, olyan édesen aludtál – mosolygott rám. – Mehetünk reggelizni? – kicsit meglepett a kérdés ilyen korán reggel, de rábólintottam, és igyekeztem hamar elkészülni.