40. rész

Sziasztok! :)
Íme, ez is eljött, hogy az utolsó részt hozom. Bár nem ez az első történetem, amit befejezek, mégis megszokhatatlan ez az érzés. Ez volt az első blogom és az első ilyen hosszúságú, furcsa érzés, hogy mindjárt vége. Ám ne feledkezzünk el arról, hogy lesz még egy epilógus, amit kedden tervezek hozni, pontosan a blog születésnapján, aztán jövőhétvége felé pedig a tényleges lezárást is. A további terveimet majd akkor mondom el.
A másik dolog, amit nehezen hiszek el, hogy nagyon közel vagyunk a 10.000 kattintáshoz, elképesztőek vagytok, komolyan! <3 És kérlek, írjatok, kíváncsi vagyok, mit gondoltok a befejezésről :)
Nos, szerintem mindent elmondtam, amit akartam, szóval kellemes olvasást kívánok! :)xx

40. rész

Alexa szemszög:
Napokig tartó gondolkozás, fejtörés és szenvedés után döntésre jutottam. Nem volt könnyű, mert milliószor meggondoltam magam naponta, de sikerült: ki kell repülnöm Londonba, hogy beszéljek Harryvel.
A szakítás után úgy voltam vele, hogy képes leszek elfelejteni őt. Csak akkor még nem tudtam, igazából mennyire szeretem ezt a srácot. Azt hittem, hogy menni fog, hogy nincs rá szükségem. De ez a hónapok múlásával egyre jobban megdőlni látszott. A szívem egyáltalán nem értett egyet az agyammal.
Egy ideig még kínoztam magam azzal, hogy próbáltam figyelmen kívül hagyni azt az érzést, ami mindig elkapott, amikor megláttam Harryről egy képet vagy olvastam róla valamilyen hírt. Aztán ez szépen lassan kezdett felőrölni belülről, végül pedig már nem tudtam magam előtt sem tagadni, hogy nem múltak el az érzéseim a fiú felé, akármennyire is igyekeztem, hogy ne így legyen.
És most jött el az idő, nem bírom tovább, látnom kell őt, beszélnem kell vele. Ha Harry nem is akar már tőlem semmit, oké, de el kell mondanom neki, mert nem tudom magamban tartani. Bár belül millió darabra hullanék, ha többet látni sem akarna, megérteném.
Ezt mindenféleképpen muszáj kiderítenem, ezért beszéltem Liammel, Zaynnel, Niallel és Louis-val skypon arról, hogy találkoznom kell Harryvel, mert hülye voltam, hogy szakítottam vele. Ki is találtunk egy tervet, és nagyon remélem, hogy nem fogja lelombozni Harry kedvét az újbóli felbukkanásom. Ugyanis megtudtam a srácoktól, hogy megpróbál nem csajozni, hiszen úgyis jön a turné, nem lenne ideje senkire. Ettől azért tartok, hogy mi van, ha akkor is így fogja gondolni, miután beszéltem vele. Azonban muszáj megtennem, ha választ akarok tőle, nincs más választásom.
Nagyot sóhajtva nyitottam ki Louis kocsijának ajtaját, majd vágtam be magam után. Ám mielőtt elindultam volna a villa felé, ahol Harry a szülinapi buliját tartja a barátaival, Lou elkapta a csuklómat.
- Biztosan meg akarod csinálni? Még visszakozhatsz – emlékeztetett, hogy nem muszáj ezt tennem, de én már mindent eldöntöttem. Akkor is, ha jelenleg nem érzek magamban elég erőt ehhez az egészhez.
- Tudom, de ha most nem teszem meg, később bánni fogom – néztem gyönyörű kék szemeibe, nekem azonban a zöld a kedvencem már egy ideje. – Menjünk – indultam el egy sóhaj után, Louis pedig követett.
A lakásba belépve rengeteg embert láttam, akik táncoltak, iszogattak vagy egymással beszélgettek. Hm, mint egy amerikai házi buliban – gondolkoztam el egy pillanatra, ám nem sokáig tudtam elmélkedni ezen, hiszen megjelent Niall, Liam és Zayn előttem. Biztatóan rám mosolyogtak, elárulták, hol van Harry, majd a „hajrá”, „ügyesen” és „sok szerencsét” mondatok után indultam utána.
Nem hinném, hogy voltam valaha is ennél idegesebb, mint most. A szívem a torkomban dobogott, és szerintem meg is állt egy pillanatra, amikor megtaláltam az udvaron Harryt. A szakításunk óta most látom őt először élőben.
- Szia – leheltem szinte meghallhatatlanul, de képtelen voltam ennél hangosabban bármit is mondani. Szinte megszédültem látványától.
- Szia – fordult meg a lehető legjobban meglepődve Harry, arcára kiült, hogy álmában sem gondolta volna, hogy én itt leszek. – Hát te? – törte meg a lassan kínossá váló csendet, míg én próbáltam összeszedni gondolataimat.
- Mondanom kell neked valamit – kezdtem, de muszáj volt megállnom egy kicsit. Ez nehezebb, mint gondoltam. Végül Harry kérdő tekintete után nagy levegőt véve folytattam: – Azért jöttem, hogy elmondjam, hibáztam, amikor szakítottam veled, és a hónapok múlásával rájöttem, mekkora hülyeség volt. Szóval, ha te is akarod, újrakezdhetnénk… mindent – fejeztem be a végére egy halvány mosolyt eleresztve, ám Harryre pillantva a szívem összeszorult, mosolyom lehervadt az arcomról. Ó, ugye nem…?

Harry szemszög:
Fogalmam sincs, hogy Alexa hirtelen és váratlan felbukkanása, vagy mondanivalója döbbentett meg jobban. Egy biztos, egyikre sem számítottam, és nem tudom, mit kellene reagálnom erre az egészre.
Bár hetekkel ezelőtt, ha ez megtörténik, gondolkodás nélkül csókolom meg a lányt, és egyezek bele ötletébe. Azóta azonban más megvilágításban is megvizsgáltam a dolgokat. A hamarosan kezdődő turné miatt felesleges lenne nekem most egy friss kapcsolat. Nem hinném, hogy kibírná a 8 hónapot.
- Harry? – néztem fel a lányra, ahogy kiejtette nevemet, és válaszomra várt. Látszott rajta, hogy kétségbe van esve.
- Gondolod, hogy ez lenne a legjobb megoldás? – kérdeztem inkább vissza. – Én nemsokára 8 hónapig tartó turnéra megyek, semmi időnk nem lenne egymásra, és nem élné túl a kapcsolatunk – feleltem majdhogynem rideg hangnemben, bár nehezemre esett, Alexa álla pedig majdnem leesett.
- Ezt értsem úgy, hogy már nem akarsz tőlem semmit? – nézett a szemembe csodálkozva és értetlenül. Nem akarta elhinni.
- Nem – ráztam meg a fejem határozottan. – Csak nem most. Most nem jó – kezdtem el megtörni, az eddigi határozottságom és szinte érzelemmentes hangom eltűnni látszott. Nem bírtam ki, hogy ne menjek közelebb hozzá, és ne simítsak végig arcélén ujjaimmal. Érintésemre szemei lecsukódtak, kiélvezte azt a pár pillanatot, amíg bőrünk egymáshoz ért.
- Nem várhatok 8 hónapot, ezt te is tudod – suttogta kétségbeesve a szemembe nézve a lány, mire egy nagyot sóhajtottam. Igen, tudtam, hogy igaza van. – Miért nem akarod megpróbálni legalább?
- Mert tudom, hogy felesleges – állítottam továbbra is, bár már nem olyan biztossággal, mint néhány perccel ezelőtt.
- De… – túrt idegesen a hajába, miközben kereste a szavakat. – Hidd el, kibírnánk annyi időt, ha tudjuk, hogy valaki vár a turné végén – lépett egyenesen elém, csak milliméterek választották el egymástól a mellkasunkat, jobb kezével pedig birtokba vette a hajamat. – Ha tudnánk, hogy a másik ott lesz – súgta olyan hangon, mintha attól félt volna, hogy itt hagyom. Ám nem, már nem tudnék elmenni tőle. Fogva tartott belőle valami.
- Biztos vagy benne? Gondolod, hogy 8 hónapon át kibírnánk azt, hogy alig látjuk egymást? – kételkedtem még mindig, de már nem olyan erővel, mint eddig. Alexa szépen, lassan lebontotta a magam köré felhúzott falakat, és semmit sem tudtam ellene tenni.
- Igen, meg tudnánk oldani! – felelte olyan magabiztossággal, hogy már én is kezdtem elhinni. – Akkor is megoldottuk a távolságot, amikor Londonból Párizsba repültem, és akkor is, amikor Párizsból haza. Most miért ne sikerülne?
És kész, ennyi kellett nekem. A régi, nyári, boldog emlékekkel előhozakodva Alexa meggyőzött. Nem tudtam semmit sem mondani, inkább cselekedtem: azonnal karjaimba zártam, ajkaimat csókra éhesen helyeztem a lányéra, és csak annyit éreztem, hogy soha többé nem fogom elengedni őt magam mellől.
- Csak te tudtad megváltoztatni a véleményemet, ugye tudod? – kérdeztem végül, amikor kiszakadtunk a csókból, de még mindig karjaimban tartottam.
- Örülök, hogy nekem sikerült – válaszolta mosolyogva, és hosszú idő után végre ismét láthattam gyönyörű szemeinek csillogását. – Úgy sajnálom! – tört fel belőle hirtelen, nem is értettem rögtön, mire gondolt. – Sajnálom, hogy szakítottam veled, sajnálok mindent! Rossz döntés volt, de többet nem fog előfordulni… – ömlöttek a szavak Alexából, mire mutatóujjamat a szájára téve elhallgattattam őt.
- Ez mind nem számít már. Tudod, miért? Mert újra az enyém vagy, és szeretlek – mondtam őszintén, szívből, és apró csókot nyomtam ajakira.
- Én is szeretlek – mosolygott Alexa, majd kézen fogva mentünk vissza a villába a srácokhoz, ahol kétségkívül életem legjobb szülinapját ünnepeltem meg.