Lezárás

Sziasztok! :)
Sokszor mondtam itt a vége felé, hogy nem fogok még búcsúzkodni, hiszen nincs itt az ideje. Most azonban már itt van. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elrepült ez az 1 év, pontosan emlékszem, mikor és hogyan csináltam meg ezt a blogot, a legelsőt. Nem tudok nektek eléggé hálás lenni, hogy olvastatok, pipáltatok, kommenteltetek és nem hagyhatom ki a több mint 10.000 kattintást sem! Elképesztőek vagytok! ♥
Nem igazán tudom, pontosan hogyan szoktak lezárni egy blogot - szerintem mindenki máshogy - én arra gondoltam, hogy megosztok veletek néhány számadatot, illetve érdekességeket vagy plusz dolgokat a bloggal kapcsolatban. Ó, és persze a további terveimről is beszélek.

Szóval néhány számadat:

• több mint 10.000 kattintás eddig
• 61 bejegyzés
• 6 feliratkozott itt, 11 követő bloglovinon
• 112 közzétett bejegyzés eddig (kommentek és válaszok)
• rengeteg kattintás bloglovinról, a They don't know about us című blogomról, különböző keresési kulcsszavakról és más webhelyekről, illetve sokszor kerestetek rá a blogra a link alapján
• több ezren kattintottatok Magyarországról, és nagyon sokszor az Egyesült Államokból, Szlovákiából, Németországból, Romániából, az Oroszországi Konföderációból, Ukrajnából, Szerbiából, az Egyesült Királyságból és Hollandiából. Ha valami nem stimmelne, az a blogger hibája.
• az oldalmegjelenítéseket böngészőként és operációs rendszerenként nem sorolnám fel, nem akarlak untatni benneteket, de számomra azok is hihetetlenek!
• egy hosszú, 40 részes történet + epilógus, egy 6 részes one shot + epilógus, egy 4 részes one shot és egy 5 részes one shot

Lehet, ezek nem olyan nagy számok, nekem mégis azok, hiszen első blogom volt, minden új volt, és hihetetlennek tartom, hogy ennyit elértem ezzel a történettel. Köszönöm nektek! ♥
És ha már eljutottunk a one shotokhoz, szót kell ejtenem róluk is, hiszen ezek is szerepelnek ezen a blogon. Az első a With You Forever volt, amely Larry Stylinsonról szólt. Imádtam írni, és mivel ekkor írtam először +18-as dolgokat, kihívást is jelentett, de nagyon élveztem. Ó, és ekkor írtam először Larryről, már csak ezért is egyik kedvencem :D
Aztán némi szünet után érkezett az If you give me the chance.... Az alaptörténet régóta megfogalmazódott a fejemben, csak a megvalósításra várt. Majd elkezdtem írni, aztán jött néhány hetes szünet, ami alatt elakadtam, de hála az égnek, sikerült befejeznem, a vége már egészen gyorsan ment :D
Az utolsó pedig, ami ide került fel az az If we could only turn back time... volt. Emlékszem, kérdezte valaki, hogy lesz-e még Larrys one shot, amire akkor azt mondtam, hogy nem valószínű. Még aznap este vagy másnap este ez a kijelentésem megdőlt, mert megszállt az ihlet, és muszáj volt megírnom :D És nem tudtam volna nem happy endet írni, abba belefájdult volna a szívem.

Végül jöjjön az alapblog, a Why can't you look at me like that?. Lehet, páran csodálkoztatok, miért éppen az I Wish-ből választottam a címet, amikor már kijött a Take Me Home. Ám amikor jött az ihlet, akkor még csak az Up All Night-nak voltak meg a dalszövegei - a TMH még odébb volt - amiből keresgéltem a sztorihoz való címet, és valamennyire próbáltam ahhoz kapcsolódóan írni. Aztán ez volt, mikor sikerült, volt, mikor nem, ez már az én hibám :D Egyébként tavaly az őszi szünetben írtam ehhez nagyon sokat, vagy 10 részt egy héten, és idén az őszi szünetben meg már majdnem befejeztem. Eléggé váratlanul ért, amikor realizáltam. Utána kissé lelassultam, mert ugye jöttek közben folyamatosan az ötletek, amelyeket muszáj voltam megírni, de pont jól jött ki minden, hiszen majdnem pontosan 1 év alatt befejeződött minden.
És igen, nem ez az első sztori, blog, amit befejezek, de ez volt az első, amit megcsináltam, és az első ilyen hosszúságú. Furcsa lesz, hogy többet nem kell majd írnom Alexa és Harry történetét, 1 év alatt gyorsan megszokja az ember :D Annyira hihetetlen, hogy ilyen gyorsan elrepült 1 év... tudom, közhelyes, de tényleg olyan, mintha tegnap lett volna.
Összegezve, általában szerettem írni ezt a sztorit, volt, amikor idegbajt kaptam tőle meg kínlódtam, de visszagondolva megérte. És bár sok mindent megváltoztatnék rajta és nem mindennel vagyok elégedett, nem fogok megváltoztatni semmit, hiszen ezt így írtam meg először, így marad.
Ha újra olvassátok vagy esetleg új látogató tévedne ide, nyugodtan hagyhattok kommentet, ha szeretnétek, ne gátoljon meg titeket, hogy már befejezett a blog (hihetetlen ezt leírni még mindig). Természetesen amint tudok, válaszolni fogok :)

A végére pedig maradtak a terveim. Amikor elkezdtem ezt a blogot, a köszöntéseben említettem, hogy mind az 5 fiúról írok sztorit. Ezeket persze meg fogom osztani veletek. A következő, nagyjából ilyen hosszúságú blog valamikor 2014-ben fog jönni csak, mert van vele még dolgom. Majdnem 10 rész készen van, de ezeket 1 évvel ezelőtt írtam, ki kell javítanom, át kell alakítanom néhány dolgot, amihez időre van szükségem a tanulás és egy másik blog mellett. Azt meg már meg sem említem, hogy mennyi minden jöhet közbe, amik sürgősebbek lehetnek. Szóval fogok jelentkezni mindenféleképpen, csak az kérdéses, hogy mikor. Szeretnék konkrét időpontot mondani, de nem tudok sajnos. Lehet, hogy januárban, lehet, februárban... fogalmam sincs. Csak annyit kérek, hogy várjatok. Remélem, velem fogtok majd tartani a következő blogomnál is :) A következő bejegyzés tehát szerintem ez lesz majd, hacsak nem jön közbe valami váratlan.

És mivel jövőhéten már nem fogok jelentkezni, ezért most kívánok minden csodálatos olvasómnak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet! (Az alkohollal meg tessék vigyázni :D). Természetesen nem feledkezhetek el egy bizonyos szülinaposról sem. Előre is nagyon boldog 22. szülinapot a gyönyörű és tökéletes Louis Tomlinsonnak! He is our sunshine ♥

Ha valamit netalántán kihagytam volna, kommentben megtaláljátok. Szóval még találkozunk, ne felejtsétek el! Love ya all :)xx